10.: Zeno Clash

Szürreális ámokfutás filozófiával és olyan harcrendszerrel, amit azóta sem láttam FPS-ben. Sajnos ezzel szemben rövid és monoton, de valahogy mégis megragadott, és egy ültő helyemben végig kellett játszanom. Nem ajánlom mindenkinek, mert sokszor idegesítő és van, ahol unalomba fullad, de a világ és a hangulat, amit megteremt, nagy hatással lehet az elvont témákért rajongó játékosokra.

9.: Call of Duty: Modern Warfare 2

Na igen, a jó öreg CoD. Bár eleinte kissé elégedetlen voltam a borzasztó lineáris egyszemélyes kampánnyal, később rájöttem, hogy minden egyes métere profin tervezett, tökéletes munka, melyet nehezebb fokozaton tényleg nagyon ügyesen kell kezelni, ha életben akarunk maradni a pálya végére. A multiplayerről meg annyit, hogy nagyon jó, bár lehetett volna kicsit több újdonság az első Modern Warfare után.

8.: Need for Speed: Shift

Az NFS-széria feltámadására éveken át vártam, s mivel én a régi részek megszállott rajongójaként már a Most Wantedet is szenteltvízbe akartam mártani, kezdtem elveszteni a hitem, hogy valaha is születik még egy olyan emlékezetes darab, mint a Porshce Unleashed vagy a High Stakes voltak. Nos, tévedtem. Oké, a Shift azért nem ér fel ezekhez címekhez, de egyénisége, lelke van, és ennek köszönhető, hogy a PC-s verziót azóta is szívesen nyúzom, ha jut rá idő.

7.: Resident Evil 5

Mikor az Xbox 360 vásárlása mellett döntöttem, sokat nyomott a latban, hogy a Microsoft gépén is van Resident Evil 5. A legendás negyedik részt nagyon szerettem, majd mikor megvettem a dobozt, szentül hittem, hogy amint lesz még pénzem, az új epizód lesz a vásárlási listám élén, ám ki tudja, miért, másképp alakultak a dolgok. Aztán jött az ősz és vele Bate, aki telefonon hívott fel egy álmos délelőttön azzal, hogy ráérek-e, mert sürgősen vár rám egy Resident Evil 5 PC-s port a szerkesztőségben. A kiváló irányítás, a remek grafika és a szinte tökéletes játékélmény a kevés újdonság ellenére is emlékezetes maradt, és bízom benne, hogy a Capcom a jövőben is ilyen kellemes átiratokkal kedveskedik a számítógépes közönségnek.

6.: Machinarium

A független fejlesztőktől érkező Machinarium nagyon meglepett, és bár rövid volt, mint a gyufaszál, atmoszférája és szeretetteljes főszereplője az év egyik legjobb kalandjátékává tette. Szerény személyemet sokkal jobban elvarázsolta, mint az újraalkotott Monkey Island, és bízom benne, hogy lesz valamiféle folytatás is. Aki csak teheti, próbálja ki, mert nem fog csalódni, és már az ára sem olyan magas, mint a megjelenésekor volt (annyit sajna nem ért meg).

5.: Serious Sam: The First Encounter HD

Tudom-tudom... ez nem új játék, csak egy szebb grafikával kiadott ősakciós cucc. Ám ennek ellenére - vagy épp ezért - a legtöbb kellemes, multiban eltöltött órával Sam Stone ajándékozott meg, és hála az egyéniségétől nem megfosztott kooperatív módnak, valamint a Steam folyamatos terméktámogatásának, az év végének legjobb vétele volt a nosztalgiára vágyó FPS-őrültek számára. Ha minden jól megy, nemsokára megérkezik a The Second Encounter HD is, melyet a teljes értékű folytatásnak szánt Serious Sam 3 követ majd. Hajrá Croteam!

4.: ArmA II

Mikor annak idején megjelent az Armed Assault, az Operation Flashpointért is felelős Bohemia igen magasra tette a lécet a katonai szimulátorok területén. A sok hiba és a félkész kód nem vette el a rajongók kedvét, akik máig imádják a programot, így nem csoda, hogy a srácok láttak még jövőt a sorozatban. A tavaly debütált második ArmA aztán mindent túlszárnyalt, amit az első rész bemutatott. A grafika szerintem még most is a legszebb, ha militarista szimet akarunk játszani, a realizmus pedig alaposan kenterbe verte a később kijövő, codemasters-féle OFP2-t. Bugok és szaggatás most is volt, de hát valamit valamiért...

3.: King Arthur

A magyar NeoCore RTS-e a szememben sokáig a hazai játékkészítés Szent Gráljának tűnt. A sok csúszás viszont kezdett elkeseríteni, így mikor végül megjelent, féltem tőle, hogy nem ér majd fel az elvárásaimhoz. Tévedtem. Olyannyira, hogy nekem 2009 legjobb stratégiai játéka, amit nehézsége miatt viszont csakis a hard-core RTS-mániásoknak merek igazán ajánlani. A történet, a sok-sok, más stílusból kölcsönzött játékelem és a gyönyörű audiovizuális élmény kárpótol majd a kisebb-nagyobb programhibákért, és annak ellenére, hogy nem egyszer a hajunk bánja, mindig újrakezdjük az elszúrt küldetéseket.

2.: Forza Motorsport 3

Az egyetlen konzol exkluzív játék a listámon, és jó okom van rá, hogy szerepet osztok neki. Ugyan nem egy Gran Turismo, és a változatossága sem gyönyörködtet örökké, mégis elképesztően stílusos és platformjához mérten igenis realisztikus versenyjáték, ami nem utolsósorban büntetően is néz ki. Aki igazi kihívásra vágyik, szabadon állítgathatja a nehézséget a legapróbb segítségeken át, de a tuningolás szerelmesei is megtalálhatják számításukat, akár optikai, akár motorikus változtatásokról legyen szó. Gyönyörű, tartalmas, kihívással teli... kell ennél több?

1.: Dragon Age: Vérvonalak

Szerintem meg sem kellene indokolnom különösebben. Ugyan a forradalom, amit vártam, elmaradt, s így kicsit csalódtam is benne, mégis olyan mély és klasszikus szerepjátékos élménnyel lettem gazdagabb általa, amire már nem volt példa a KOTOR óta (személyes véleményem). Aki szereti a fantasy történeteket, és nem ijed meg a kihívástól sem, az menjen, és vásárolja meg a BioWare eposzát, mert ennél jobb befektetést évek óta nem találhatott. Minimum 50 óra játékélmény, remek karakterek, szép grafika és magával ragadó univerzum, s mindez magyarul kapható. Számomra a Dragon Age: Vérvonalak egyértelműen az év játéka!