Az első és talán legfontosabb dolog, csupán népszerűségi versenyből (hányan olvasnak majd engem) és az aktuális trend miatt (Bélának is van, akkor csinálok én is) nem nagyon van értelme blogot indítani. Egyrészt ugye azért, mert szinte kizárt, hogy pár bejegyzés után népszerűek legyünk (a híres blogok is hónapok vagy évek alatt vívták ki a pozíciójukat), másrészt minek indítunk blogot, ha nincs miről írnunk. A lényeg pedig itt jön, akkor érdemes virtuális naplóba fogni, hogyha van mondanivalónk. A legszebb pedig az az egészben, hogy a blog egy korlátok nélküli műfaj, az ember tényleg arról ír, amiről csak akar. Márpedig általában minden ember életében van valami, ami érdekli, amire az átlagosnál több figyelmet fordít, lehet az játék, kutya-macska, kisgyerek, akármi. Sőt, van, hogy írni sem kell, van aki szimplán fotóblogot vezet, van aki egy fokkal feljebb lépet és csak videókat publikál. Egy a lényeg, ne külső hatás okán, hanem belső motiváció által fogjunk bele a blogolásba.
Ha már eldöntöttük, hogy blogolunk, van témánk, van célunk (legyen az bármi, akár az írás öröme), akkor felmerülhet a kérdés, hogy mitől lesz jó a blogom. Erre a kérdésre már csak azért is nehéz a válasz, mert egyáltalán mi is a jó, és ugye kinek mi a jó? Szóval nem tudom, milyen egy univerzálisan jó blog, talán azért nem, mert nincs is ilyen. Mind különbözőek vagyunk, ettől szép a világ, és abban szinte biztos vagyok, hogy nem attól lesz jó a blog, ha igyekszünk megfelelni a külső elvárásoknak - de legalábbis semmiképp ne ez legyen az elsődleges szempont. Véleményem szerint az egyediség a kulcsszó, ezt pedig rengeteg módon lehet értelmezni, akár külalakban, akár nyelvezetben, akár témában. Nem a másiknál kell jobbnak lenni, nem olyat kell csinálni, amit a másiknál láttunk, hanem olyat, amit kívülállóként szívesen elolvasnánk, igyekezzünk a saját igéneinknek megfelelni, aztán jöhetnek a többiek. |
A bejegyzésben szereplő gondolatok egyike sem szentírás, nyugodtan lehet ellenkezni, homlokegyenest mást mondani, ez csupán az én véleményem. Van azonban néhány olyan dolog, amit szerintem még érdemes szem előtt tartani, mikor belevágunk egy ilyen blog projektbe. Ha írásra adjuk a fejünket, akkor tiszteljük meg azzal az olvasóinkat és saját anyanyelvünket, hogy megpróbálunk a tőlünk telhető legjobb helyesírással bejegyzéseket kreálni - hibákat mindenki ejt, de kis odafigyeléssel sokat kiszűrhetünk, sőt, utólag módosíthatjuk is a leírtakat, finomítva ezzel a megjelent szöveget. Felmerülhet még az esztétika kérdése is, de itt már tényleg nehéz tanácsokat adni, hiszen mindenkinek más tetszik. Annyi azonban bizonyos, hogy érdemes egységesre farigcsálni a szövegeinket és személyes véleményem szerint sokat dob az adott virtuális naplón, ha feldobjuk mindenféle aprósággal, képekkel, idézetekkel, akármivel, ami egy kicsit közel áll hozzánk - és ezzel vissza is kanyarodtunk az egyediség kérdéséhez.
A végére annyit tennék még hozzá, hogy blogolni jó dolog, jómagam már évek óta űzöm a műfajt és a kezdteketől örömömet lelem benne. Irni jó dolog, egyrészt, mert jó megosztani a gondolatokat másokkal, másrészt, mert akarva-akaratlanul is sokat tanulhat belőle az ember. Ebből fakadóan mindenkit csak biztatni tudok, vágjon bele, próbálja ki, és ha még az ötödik bejegyzés után sem vész el a lelkesedés, akkor helyben vagy, van egy pont, ami után abbahagyni szinte már nem is lehet. |
blarskerin: nem hinném, hogy mérgeznél bárkit a gondolataiddal, akkor írj, ha úgy érzed, hogy le akarod írni, ha egy kicsit megkönnyebülsz tőle. Én is sok mindent leírtam már a másik blogomban, nem törödve azzal, mit gondolnak mások. Vannak ott csúnya, kényes dolgok, de jó volt, hogy kijöttek. Fel lehet ezt fogni egyfajta terápiának is.
Most már itt a PGO-n is vezetek blogot, itt kevesebb magánéleti beütéssel, több általános infóval. Ha érdekel valakit: http://www.pcguru.hu/pcguru/blog/billchr
Örülnék, ha egyszer kikerülnék a kiemelt blogok közé, meg ha a "nagyok", a szerkesztők irkálnának kommenteket, de ha nem az sem baj. Mert magamnak is jó írni, aki bloglni szeretne, az ezt tartsa szem előtt. Na bocsi a terjedelemért...