Hogy idén ne maradjak le a rendezvényről, jó korán megvettem a háromnapos belépőt.
A szokásostól eltérően az idei nyári con nem két, hanem háromnapos volt, a pénteki nap pedig a Japán kultúrának volt szentelve.
Számomra ez a nap volt a leginkább hívogató.
Lássuk, mi történt napról-napra...
Péntek
Naivan azt hittem, hogy mivel már jó előre megvettem a karszalagot (páromnak a helyszínen vettük meg az aznapi belépőt), a sorban állást ki is hagyhatom majd. Ehhez képest kapunyitás előtt egy fél órával már többszáz méteres sor kígyózott. És azután sem kezdett dinamikusan csökkenni a sor, hogy megnyitották a kapukat. Ezen a téren még van mit dolgozniuk a szervezőknek...
Hétköznap lévén az első napi programok csak délután kettőkor kezdődtek el.
A nagyteremben az első műsör egy tradicionális shinto tértisztító tánc volt. Az állandó zajban az előadóművésznek nem lehetett egyszerű dolga, érezhető volt, hogy a közönség nagyrésze még nem igazán befogadó egy ilyen jellegű bemutatóra.
Ezután egy kyudou (japán íjászat) bemutató következett, majd a kimono-verseny. Egyik-másik "pályázati munkát" tényleg lehetett volna akár ruhakölteménynek is nevezni. Látszott, hogy sokan mennyire komolyan vették a feladatot.
Ezután filmvetítés következett, de ez nem különösebben érdekelt (bár a film a Dare mo Shiranai volt, amiről eddig csak jókat hallottam), így más program után néztünk. (Itt jegyzem meg, hogy viszont a programfüzet igazán remekül sikerült. Kicsi, informatív, könnyen áttekinthető.)
A klubhelyiségben a teaszertartásról tartottak előadást, de a sok inger és programlehetőség miatt is sem időztünk sokat.
Körülnéztünk hát, merre mi található. Volt mangakissa (teázó, ahol fogyasztás közben a helyben kölcsönözhető mangákat lehet olvasni), valamint a nagyobb, hazai szushi-éttermek is képviseltették magukat. (Itt meglehetősen nagyok voltak a sorok.)
Valamivel hat óra előtt ismét visszatértünk a klubhelyiségbe és a párom részt vett az ikebana-workshopon (virágrendezés). Szerintem egyértelműen az övé lett a legszebb mű, de hát ez nem csoda (és nem csak azért, mert elfogult vagyok).
Mivel a nagy nyüzsgésben ekkorra sikeresen elfáradtunk, el is indultunk hazafelé.
Szombat
Ez a nap teljesen kimaradt számomra, mivel alternatív programot választottunk magunknak a con helyett.
Amiről lemaradtam, de kíváncsi lettem volna rá:
AMV-verseny
Rajzverseny (helyben rajzolós)
Fanfiction-beszélgetés
Vasárnap
Egy ideig csak nézelődtem, néztem egy kis szabad-DDR-t (Dance-Dance Revolution - magyarul táncszőnyeg). Én jobbára mentes vagyok az exhibicionista-megmozdulásoktól, így vicces volt látni, hogy többen is ott először próbálták ki a szórakozás ezen formáját. Legalábbis a produkcióból ezt a következtetést vontam le. Valószínűleg az én előadásomat sem kísérte volna hangos ováció, de meg is kímélem magam és a közönséget is a fellépésemtől.
Ezután ellátogattam a workshopokhoz, ahol letelepedtem a kalligráfiával foglalkozó asztalhoz, majd gyakorlatilag az egész napot ott töltöttem. Különféle vonásokról, a japán nyelvről és a az ezekhez kapcsolódó dolgokról beszélgetve és persze folyamatosan gyakorolva. (Azóta sikerült ecsetet, papírt, tusrudat is beszerezni, már csak a dörzskő hiányzik a készletből.)
Ezek után már nem sok kedvem volt ellátogatni a többi programra, így a cosplay is kimaradt, bár volt napközben elég szerencsém a versenyzőkhöz.
Összegezvén
Örülök neki, hogy végre ezt is megtapasztaltam, bár abban is biztos vagyok, hogy nem leszek ott mostantól rendszeresen a conokon. Bármennyire is anime-rajongóként tartom magam számon, kicsit sok volt nekem az a minimum 7 Naruto és 10 Ichigo akivel összefutottam, és persze a többi animeszereplőből is volt nem kevés hasonmás.
Úgyhogy zárszóként had említsek egy Rapülők részletet:
Szép volt. Jó volt! Köszönöm Ennyi!
