Így utólag nézve jól járt a Valve, mert nem csak a siker miatt, hanem a moddolás és az idő miatt is. Addig míg ők fejlesztették a Half-life 2-t, addig átpasszolták a szériát a Gearbox-nak. Most már tudjuk, hogy képesek Borderlands teljesítményű játékokat csinálni, de akkoriban csak azt tudhattuk róluk, hogy ők a Duke Nukem-esek.Ez így nekem nagyon tetszett hisz a DN-ben megláthattuk, hogy lehet felülmúlni a régebbi FPS-eket úgy, hogy igazából nem csinálnak semmiféle újítást a játékmenetben. Szóval mi itt a sztori: Adrian Shephard tizedes vagyunk, ahol egy csapatszállítórepülőn közelítünk a Black Mesa-hoz a baleset után. Feladatunk az, hogy likvidálljuk
Freeman-t, de a baj az, hogy lezuhan a gépünk és egy doki segítségével épp , hogy túléljük és folytattnánk a feladatot, mikor a vezetőség azt parancsolja, hogy hagyjuk a küldetés és meneküljünk ki. Ki is menekülnénk, de az utolsó percben a kaput lezárja G-man és innen rögtön tudhatjuk, hogy G-man nem akarja azt, hogy eltűnjünk innen és még dolgunk van.Az Opposing Force már az elején csak egy pár perces bekezdés kapunk utána kapjuk bőségesen a fegyvereket, rengeteg ellenfél van és változatosak a pályák, majd a játék azt mondja: a befejezésnél majd találkozunk. Az Opposing Force nem csinál mást csakis az akcióra fókuszál, semmi műfaji-identitászavar, meg unalomba fulladó játék, csak az izgalom. Így tehát a Gearbox sokkal jobb Half-life-ot csinált, mint a Valve. Azon gondolkoztam, hogy ennek a résznek a címe nem is az kéne lennie, hogy Valve 2.rész, hanem, hogy Gearbox 1.rész, mert ez a játék után megérdemelné, csak az a baj, hogy akkor senki sem értené, hogy akkor miért pont ezzel a címmel beszélek egy Valve jogtulajdonú játékban. Igazából úgy jellemezném, hogy ez a Half-life első része csak más főszereplővel és az első három órát levágták a játékról és mondhatjuk ezt már pozitívumnak.A fegyver arzenál is megváltozott, a régieket lecserélték és az újakat megdublázták. Lesz itt minden: katonai fegyverek( pl. 9mm-estől az MG4-ig) és a földönkívülieké, amiknek a fele a platform feladatokra lesz hasznos. Az ellenfelek is okosabbak lettek, mostmár nem csak ott állnak egy ponton és lő, hanem szép okosan vetődik, kitér a golyók elöl. A befejezése is korrekt, elgondolkottató, de igazából sokat nem tesz a történethez. Kis megemlítés, hogy vannak utalások az előző részből, mint pl. egyes szövegek újra felhangoznak, de egy résznél láthatjuk Gordon-t. A H-L 2: Episode Two-n kívül ez volt az egyetlen Half-life játék, amiről azt mondhatom, hogy tényleg jó lett.

1999-ben nem ez volt az egyetlen játék ami a Valve-től jött. Volt két játék aminek az eggyiknek a második része és az másiknak a 13 évvel késöbbi folytatása lesz az e-sport két eggyik meghatározó darabja. A Team Fortress Classic és a Counter-Strike. Mivel igazából pár különbségtől eltekintve a kettő ugyanaz, így tehát nem választom ketté őket. Mivel én a CS-t nem az eredeti 1999-es változatát, hanem a Nexon: Zombies-al játszottam és igazából ugyanaz csak pár játékmóddal kiegészítve. Érdekes, hogy a CS első részét a H-l címével reklámozták és a CS meg csakis alcím volt. Szóval alapjáraton véve van egy Deathmatch, egy Team Deathmach és egy King of the Hill szerűség ami a kultikussá vált "" rakd le a bombát az ellenség területén"" elvet viszi. Szerintem velem van a probléma, de ezeket nem tudtam élvezni. Lehet mondani azt, hogy, ""de hát azért nem tudod élvezni a játékot, mert béna vagy és nem tudod normálisan lelőni az ellenfelet"". Dehogyis hisz azért egy amolyan 20 embert letudtam lőni, de még ígyis alig valamivel hosszab ideig tud lekötni, mint a Minecraft, ami nem dícséret. Viszont ott van a Nexon:Zombies kiegészítő, ami ingyenes a Steam-en és nagy betűkkel SZÓRAKOZTATÓ. Az újabb játékmódok inkább a zombikra teszi a hangsúlyt. Van itt minden: el kell jutni A pontból B-be, miközben Gears of War-okat megszégyenítően lőjjük halomra az ellenfeleket és a pálya végén egy Bossfight várható. A második arra funkcionál, hogy vagyunk egy zárt pályán sokadmagunkkal és az egyikünk lesz egy nagy szörny és le kell vadásznia a többieket, akik viszont a szörnyet kell megölni és aki utoljára lőtt a szörnybe az lesz a bestia. A harmadik egy szokásos zárt pályás bujkálós rész amiben pár játékos átváltozik zombivá és le kell mészárolnia az élőket, a kik el kell bújniuk és a közelben lévő ellenséget lelőni, de nem szabad érintkezni a zombival, mert ha megkarmolja akkor ő is átváltozik. A negyedik igazából a harmadik újmódnak egy kicsit megváltoztatott verziója. A lényeg, hogy el kell menekülniük megint A pontból B pontba, de közben meg üldözik a zombik és megint nem szabad karmolás szerezni. És ott van ugye a Team Fortress Classic ami igazából teljesen ugyanaz, mint a 99-es Counte-Strike így tehát nem érdelmel igazán nagy megemlítést.

2001-ben nagyon sok minden történt játékipar terén. Megjelent a Microsoft első konzola az
X-BOX, vele együtt a Halo: Combat Evolved, a Rockstar kiadta a GTA 3-at, és az ID folytatta az FPS forradalmát a Return to Castle Wolfenstein személyében, valamint PC-re elösször megjelent a Remedy első játéka, a Max Payne. A Valve a Sierra-val együtt úgy gondolta, hogy újra kiadnak egy Half-life kiegészítő, ez volt a Blue Shift. Mivel kiegészítőről volt szó újra a Gearbox kezébe adták a franchise-t. Ha röviden lekéne írni a Blue Shift-et akkor egy YouTube-os jó tömör válaszát kéneideraknom. Blue Shift = Bull Shift, na, de erről később. Mostani főhősünk egy Barney nevezetű biztonsági őr aki személyesen is ismeri Freeman-t és egy szinttel lejjebb dolgozik, mit sem sejtve, hogy Gordon mire készül. A játék első egy órája hasonló, mint az alapjáték, de viszont a kettő hangulatban más. Az alapjáték bevezetője unalmas monoton volt, addig itt élettel teli. Megfigyelhetjük a biztonsági őrök és a doktorok amúgy sem felhőtlen kapcsolataikba és épp, hogy nem esik szét ez a monarchia, hála a karbantartóknak. Épp egy ilyen ügy miatt megyünk le a alagsorba, majd pár perc múlva jön a balul sűlt kísérlet eredménye. És innen jönnek a problémák: nincs benne újítás, unalmas, ugyanazok az ellenfelek ellen kell küzdeni és a fegyverek száma is megkérdőjelezhető. Nem értem, hogy miért szűkült a fegyverarzenál, miért kellett ezt csinálni? De mondjuk, hogy oké biztonsági őrről van szó nem egy kiképzett katonáról. De akkor miért tud használni gépfegyvert? A puskával még kivagyok békülve, de akkor, hogy tud kezelni egy M1614-et, vagy egy magnumot? És az a vég, csak az ne lenne. Elmondom én azt. Barney egy rakatt tudóssal együtt próbál kijutni a Black Mesa-ból és ez majdnem sikerül mikor belemegyünk egy portálba, de a sejteink nem stabilizálódnak. Lehet innen gondolni, hogy megint G-man huncutkodik, de kijutunk a portálból és elmegyünk a tudósokkal közösen egy jeep-pel elmegyünk a helysínről. Semmi. Semmilyen fordulat, amiből megtudhatnánk a relytélyből valamit megtudnánk. Ugyan figyelt minket G-man, de mivel nem történik velünk semmi, elenged minket.

Aztán ott volt persze a Day of Defeat ami egy Counter-Strike játék, csak 2. világháborús köntösben, de persze jött a Counter-Strike: Condition Zero amitől végleg előlépett a Half-life árnyékából. Eközben a Gearbox elkezdte a Brothers in Arms fejlesztését és ezzel együtt a CoD-ok elleni keresztes hadjáratját. A Valve szép lassan haladt a Half-life 2 fejlesztésével, addig, amíg egy Alex Gembe nevezetű hacker poénból feltörte a szerverparkjukat és lenyúlta a program alfa verzióját, ezzel pedig vírusként terjedt a torrent oldalakon. Gabe és társai emiatt egy egész évet csúsztattak, végül 2004 elején megtudhatta a játékostársadalom, miért érte meg egy unatkozó egyetemistának egy 250 millió dolláros kárt okoznia.