Születésnapomra

Harminckét éves lettem én --
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi (konyhai) szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz (ezer) sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll (fakanál) koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden (Miskolcon)
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával (fegyelmivel) óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár (főszakács) e féltekén" --
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal (*** ***) úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj --

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani! (főzni!)