Gondoltam is a hétvégén, hogy benézek a kisfalumhoz legközelebb eső „nagyfaluba” (= Miskolc), hogy az időjárásnak megfelelően felújítsam egy kicsit a ruhatáram, vegyek néhány pulóvert, melegebb culát. Így hát szombaton bepattantam a „mi autónkba” (azt hiszem ebből bárki kitalálja milyen négykerekű birtokosa is vagyok én) és meg sem álltam a városközpontig. Útközben elégedetten konstatáltam, hogy az „új” négysávos útszakaszon a 110-es tábláknak köszönhetően elég moderált a közlekedés, amivel csak annyi a probléma, hogy egymást érik a körforgók, amelyek közül az utolsó, Miskolc előttit ugyan felmarták és mentesítették a nyomvályútól, de új aszfaltréteg még nem került rá, így Géza bának (a rendszáma alapján így hívom a verdát ) össze kellet szednie mind a 68 paciját, hogy tudja olyan gyorsan szedni a kerekeit, ahogy én ostorozom a gázpedállal. Rövid, de annál inkább idegtépőbb parkolóhely keresgélést követően becéloztam a város szívében lévő „csupaüveg” építményt, amelynek a felparcellázott belterében megannyi ruházati bolt (is) található. A földszinten kezdtem a vadászatot, kevés sikerrel. A legtöbb ott található pulóver durván kötött mintázatú volt, amitől még a hideg is kiráz, nemhogy felvegyem. Gondoltam nincs okom a pánikra, az emeleten hátha nagyobb szerencsém lesz. Nem így volt. Én azt gondoltam, hogy a szőrmés gallérú férfi kabát után nagyobb erőszakot nem lehet elkövetni az erősebb nem képviselői ellen, de amikor megláttam a mélyen kivágott V nyakú férfi pulóvereket és egy másik üzletben a flitterekkel feliratozott, szintén a hím nemű humanoidoknak szánt pólókat, nem tudtam megállni, hogy az amúgy igen kedves és nem kevésbé csinos eladóhölgy arcocskájába ne nevessek, úgy szolidan.
Nem volt más tennivaló tovább kellett állnom, gondoltam az „üvegkalickában” úgyis a legújabb divatot követő gúnyákat kapni, amik nekem nem mindig fogamra valóak, arról nem is beszélve, hogy némelyik darab úgy néz ki, mintha épp akkor kapták volna ki egy termetes bernáthegyi rágószájszervéből.
Becéloztam hát a „gazdaságos dolgok boltját” hisz ott is vannak üzletsorok, ahol jobbfajta márkák cuccait lehet megkapni halandó ember számára is megfizethető áron. A tapasztaltakat két szóval is ki tudnám fejezni: döbbenet és csodálat keveréke. Hogy miért? A válasz egyszerű, ugyan azt találtam ott is: ormótlan kötöttáru, V nyakú pulcsik és flitteres förmedvények. Két dolog villant át az agyamon a tapasztaltak alapján: vagy valamilyen rejtélyes oknál fogva bezárták az összes „igazi” pulóvergyárat, vagy a férfias ruhaneműk fogalma az utóbbi időben erősen átértékelődött. Miután orrlógatva otthagytam a bolton belüli üzletsort és végigvágtáztam a hipermarket polcsorai között némi ennivaló-féléket a kosárba csapva, el kellett gondolkodnom hol is található még gúnyákat árusító szaküzlet a megyeszékhelyen. Szerencsére a városba visszafelé vezető úton, nem sokkal a hipermarket után sikerült felfedeznem egy nemrég épült (legalábbis eddig nem vettem észre), U alakú kis üzletsort, ahol elég szép választék volt emberi viseletre is alkalmas culákból. Amikor megakadt a szemem egy használható darabon szinte elállt a lélegzetem, hallottam a szívem dobbanását és a sötétkék, nem flitteres, nem V nyakú, nem durva kötött pulcsi szinte hívogatott: „Vegyél meg, én vagyok az utolsó férfi fazonú pulóver a világon” Szerencsére nem így volt, voltak társai is, így rögtön vettem is kettőt belőle, igaz otthon kiderült, hogy az egyik kicsi rám, de ez már más kérdés…
Hogy mire is akartam kilyukadni az előbbi kis történetemmel? Hát arra, hogy a mai férfiak kezdenek elnőiesedni és ehhez a média, a multik és mindenki, aki pénzt lát a dologban hozzájárul. Szőrmés nyakú kabát, V nyakú pulóver, flitteres póló után vajon mi jöhet még, hisz már a Lost-os pasi is arckrémet reklámozott. Holnap azon sem lepődnék meg, ha Brad Pitt rúzst próbálna meg rátukmálni a képernyőt bámulókra. Megértem én, hogy a világ változik, meg minden, de azért én továbbra is megpróbálok a férfi nemhez illően öltözni, viselkedni és juszt sem fogok arckrémet használni, meg flitteres, szőrmés és egyéb nőknek való ruhaneműt magamra húzni.