Tanulni, tanulni, tanulni

A Skyrim legfontosabb jellemzője, hogy amit használsz, fejlődik. Ebből azonban nem következik az is, hogy csak arra van szükséged, amit sokat használsz, így lesz jó pár olyan skill, amit valamilyen alternatív úton kell minél magasabb szintre feltornáznod. Szerencsére több lehetőség is van, és mind a kettő elég egyértelmű. Egyrészt olvass el minden könyvet, amihez hozzáférsz a kaland során, egyes kötetek ugyanis egy-egy ponttal növelik bizonyos képességeidet. Ha nem akarsz arra időt fecsérelni, hogy tömegével nyálazod át a haszontalan köteteket, figyelj oda, hogy melyik mennyit ér: a speciális változatok általában 20-30 septimnél is drágábbak.

A másik lehetőség szintén nem bonyolult: szakmát a világ NPC-inek bizonyos tagjaitól is tanulhatsz. Az interneten sok helyen összeírták már, hogy kinél mit, mi ebbe most nem merülünk bele (ajánlott olvasmány: Elder Scrolls Wiki). A lényeg, hogy beszédbe elegyedsz az oktatóval, és megkéred, mutasson pár fortélyt. Fontos, hogy egy szintlépésen belül összesen ötször élhetsz ezzel a lehetőséggel, vagyis nem tápolhatod fel magad még akkor sem, ha a pénzed megvan hozzá (jut is eszembe, az oktatás pénzbe kerül).

Vámpírok és vérfarkasok

A korábbi részekhez hasonlóan természetesen a Skyrimben sem lehetetlen elérni, hogy vámpírrá változz, sőt, akárcsak a Morrowind Bloodmoon expanziójában, vérfarkas-alakot is felölthetsz. Kezdjük az utóbbival, az ugyanis csak elsőre hangzik jól. Ahhoz, hogy vérfarkassá válj, csatlakoznod kell Whiterunban a Companions csapatához, és szépen akkurátusan végrehajtani az első néhány küldetést. Ha ez megvan, egy éjjeli szeánszon téged is átváltoztatnak -- de sajnos a dolognak több hátránya van, mint előnye. Ugyan a pusztakezes sebzésed és az életerőd megnő valamelyest, tudsz farkasokat idézni, és gyorsabban futsz, de a vérfarkasok Skyrimban sem vívták ki a köznép szeretetét valami miatt. Ha véletlenül egy NPC szeme elé kerülsz, ne adj’ isten előtte változol át, az aktuális helyzettől függetlenül rögtön meg is támad majd, emellett sem fegyvereket, sem mágiát nem használhatsz a harcban, és a több XP-t „termelő” kipihent állapotot sem kapod meg egy kiadós alvás után.

A vámpírlét ennél eggyel vonzóbb, ráadásul megfertőződni is egyszerűbb: elég hagyni, hogy harc közben megharapjon egy másik várszívó. (A következő helyeken szinte biztosan összefuthatsz velük: Bloodlet Throne, Haemar’s Cavern, Broken Fang Cave, North Shriekwind Bastion.) Ha ez megvan, még három nap áll a rendelkezésedre ahhoz, hogy egy sima Cure Disease varázsital segítségével megakaszd a folyamatot. Ha nem, átváltozol, és innentől kezdve a vérszívás fontos részévé válik a mindennapjaidnak -- vagyis inkább az éjszakáidnak, ugye. A pozitív hatások között említhető a fagyellenállás növekedése, az illúziók körébe tartozó varázslatokra kapott bónusz, a hatékonyabb lopakodás, illetve a mérgek és betegségek elleni védelem. A negatívumok közé a tűz elleni, akár 100%-os érzékenység (ami a sárkányokkal szembeni harcnál kifejezetten jól hangzik) mellett a napsugárzás utálatát is felvehetjük, de csökken az életerőd és a regenerációd is.

Az én házam, az én házastársam

Mivel a játékban szinte mindent magadévá tehetsz, ami nincs lebetonozva (illetve néha azt is), jó tudni, hogy lehet saját házad, méghozzá minden nagyobb városban. Az első rögtön Whiterunban -- ha végrehajtod a főszál néhány küldetését, a jarl felajánlja, hogy vedd meg az üresen álló lakot. 5000 arany az ára (a további házak mind drágábbak lesznek, Solitude-ban, a fővárosban például ötször ennyit kell majd fizetni), de nagyon megéri, még akkor is, ha az ingatlanban tett első látogatásod kiábrándító lesz: spártai belső tér, nulla luxus. Szerencsére még pár ezer arany, és rögtön lesz tűzhelyed, vetett ágyad, szekrényed és ládáid – na, ez utóbbiak a legfontosabbak. Mindent, amit nem akarsz eladni, de magaddal cipelni sem szeretnéd, hányd be egy ilyen tárolóba, aztán ha kell, vedd elő.

A ház tehát már megvan, kéne bele egy hű társ, aki a nyakadba ugrik, ha hazaérsz. Házasodni nagyon egyszerű, egy amulett (Amulet of Mara) kell hozzá mindössze, amit Riftenben, Mara templomában egy Maramal nevű paptól vásárolhatsz meg 200 aranyért. Az ékszer egyébként máshogy is megszerezhető, de ahhoz, hogy beinduljon a buli, Maramallal mindenképp beszélned kell. Ezután, ha az amulett a nyakadban van, és végrehajtottad az ismerkedéshez szükséges küldetéseket, bizonyos NPC-knél megjelenik egy extra beszélgetési opció, ezt kiválasztva megkéred választottad kezét (nem kötelező ellenkező neműt választani). Az esküvői ceremónia után házastársad beköltözik a házadba (ha több van, abba, amelyiket mondod neki), és elkezdődik a házasélet. Párod naponta egyszer főz neked, ha otthon alszol, speciálisan kipihent állapotba kerülsz, sőt, életed szerelme saját boltot is nyit, és a bevétel egy része a te pénzedet gyarapítja.

Sárkány van nálam, és nem félek használni!

A játékban eleinte ritkán, aztán rendszeresen, a végén pedig lépten-nyomon összefutsz majd sárkányokkal, és bár a legyőzésük nem lehetetlen, még magasabb szinten sem szabad félvállról venni őket. Természetesen nem csak egyféle van belőlük, a skála a leggyakrabban előforduló, de korántsem gyenge fekete sárkánytól a jég- és vérsárkányokon át tart egészen az ősi, azaz Ancient sárkányokig. A gyíkok több harcmodorban látnak neki módszeres kizsigerelésednek (persze korántsem biztos, hogy megtámadnak, a játék fejlesztői szerint akad olyan tűzokádó, aki nem bánt, amíg fel nem piszkálod picit), támadhatnak a levegőből, lehelhetnek tüzet vagy jeget, és -- ha leszállnak a földre -- megcsaphatnak, megkarmolhatnak és megharaphatnak. További fontos szempont harc közben, hogy ha lehet, ne sziklákkal sűrűn körbevett, kis alapterületű helyen küzdj meg velük, mert pillanatok alatt elvérezhetsz, ha nincs hova elfutni-elbújni. A legjobb, amit tehetsz, ha a közeli város őreit is beleviszed a csetepatéba -- egyrészt addig sem te állsz az ősgyík figyelmének középpontjában, másrészt adott esetben 5-10 folyamatosan nyilazó őr nagyon jó barátod lehet.

Ha sikerül legyőzni egy sárkányt, különböző cuccokat zsákmányolhatsz belőle: sárkányalkatrészeket (csontot és pikkelyt), amiket páncélokhoz használhatsz fel (bár ehhez 100-as szintű kovácsmesterség kell), illetve, lévén a sárkányok végtelen számban állnak rendelkezésre, akár el is adhatod ezeket. A legfontosabb nyereség egy-egy lemészárolt gyíkkal kapcsolatban a birtokba vett lélek, ezeket felhasználva aktiválhatod ugyanis a világban szerteszét található falakról megtanulható sárkányszavakat, kiáltásokat.

Több kéz, nagyobb sebzés

Ha nagyon egyedül érzed magad, a Skyrim lehetőséget ad arra, hogy társat fogadj magad mellé. Általában akkor ajánlják fel a szolgálataikat, ha segítesz nekik egy küldetés megoldásában, de a játék elején, a főszálat követve is kapsz egy csatlóst, illetve zsoldosokra is bukkanhatsz, elsősorban a fogadókban. Ha pedig egyszer melléd állnak, halálukig követnek (szerencsére elég nehezen hullanak el, ha nagyon lecsökken az életerejük, simán összeesnek, a támadók pedig -- legtöbbször -- békén hagyják őket).

A változó minőségű és hatékonyságú harci segítségen túl igen sokoldalú barátra tehetsz szert egy-egy haver személyében, hiszen egy bizonyos határig a cuccaidat is átpakolhatod a hátukra, sőt, ha valamiben nagyon jók, még oktatnak is téged. Igaz, sajnos ők sem ingyen, de mivel hozzáférhetsz mindenhez, ami a zsebükben van, a tanóra után nyugodtan vedd vissza a pénzedet! Jó tudni azt is, hogy társad az átpakolt fegyverek és páncélok közül automatikusan a legjobb értékekkel rendelkezőt használja, így tehát támadó- és védőerejét is növelheted. Ha pedig már amúgy is a cuccai között turkálsz, nyugodtan vedd el a lakáskulcsát is, és ha úgy alakul, vedd birtokba a kéglit...

Tanácsok óvatos duhajoknak

Mindenki úgy játszik, ahogy akar, de nem kell majd sok idő ahhoz, hogy rájöjj: nem mindig jó, ha ajtóstul rontasz a házba. Nagyon sok helyzetben jól jön majd, ha lopakodva közelítesz meg egy-egy ellenfelet, és ha ez már jól megy, ugyan miért ne sebeznéd az alapérték kétszeresét íjjal, vagy hatszorosát tőrrel, nem igaz? Tolvaj beállítottságú karakter bármely indítható nép szülöttéből lehet, de a khajiitok és az argoniaiak természetesen kiemelkednek picit a többiek közül. Fegyverek szempontjából mindenképpen a korábban már emlegetett íj és tőr az elsődleges, de nem kell attól félni, hogy ezekből nincs megfelelően tápos: a dawnstari múzeumos küldetés végén például olyan tőrhöz juthatsz, ami ritkán ugyan, de képes egyetlen szúrással ölni.

A könnyű- és nehéz páncélok versenyében általában is az előbbi kerül ki győztesen, de a settenkedéshez különösen szerencsés, ha nem ötven kilós lovagi vértben pompázol. A tolvaj-bérgyilkos vonal megerősítéséhez mindenképp ajánlott a két idevágó céh (Thief Guild és Dark Brotherhood) küldetéseinek teljesítése. Két fontos elem maradt még egy igazán jó tolvaj karakter megalkotásához: a zárnyitás sok láda miatt fejlődik magától is, csak legyen nálad mindig elég tolvajkulcs, a zsebmetszést pedig 35-40-es szintig érdemes tanároktól tanulni, utána pedig sűrű mentéssel körítve gyakorolni. (Fontos, hogy csak az számít lopásnak, ha el is emelsz valamit a célponttól, ha csak belenézel a zsebébe, azt nem bünteti a törvény.)

A végtelenbe és tovább

A Skyrimban nincs szintlimit, és az sem lehetetlen, hogy mind a 18 képességet a maximum 100-as értékre húzd: nagyjából a 80. szinten ez már nem tűnik lehetetlennek. Az viszont, hogy minden egyes, a különböző alapképzettségekhez tartozó extrát kiválts, tulajdonképpen lehetetlen: ezekből 200-nál is több van. Minden szintlépéskor egy skillpontot kapsz, így könnyű kiszámolni, hogy mivel egy idő után egyszerűen nem lépsz szintet, 200 elkölthető pontod sem lesz soha. A Skyrimban a korábbi részek szintlépési metódusa működik, vagyis ezúttal sem tapasztalati pontokra lesz szükséged, hanem akkor léphetsz magasabb szintre, ha a 18 alapképesség közül egyet vagy többet megfelelő mértékben fejlesztettél. Minél több extra képesség van kinyitva egy-egy alapképességen belül, annál fontosabb tényező lesz ez a szintlépés tekintetében.