Vannak olyan játékok, amiktől sokat vársz, de a felét sem tudják nyújtani, még akkor sem, ha az elvárásaid amúgy a realitás talaján maradnak. Ilyenkor természetesen csalódsz. Aztán vannak olyan játékok, mint a 2012-es Yesterday folytatása, a Yesterday Origins, amitől semmit sem vársz, az első fél óra még annyit sem nyújt, aztán becsavarja a sztorit, mint David Beckham a lasztit, és onnantól kezdve képtelen vagy lekattanni róla.

Klikk, klikk, klikk

A Yesterday Origins játékmenetében semmi újat nem mutat, minden ízében egy point & click kalandjáték. Vagyis a különböző pályaszakaszokon, azaz helyszíneken fel kell térképezni az egérrel minden pixelt, hátha van ott valami, ami megnézhető, felvehető vagy használható. Aztán a bezsebelt tárgyakat meg kell próbálni – általában nem rendeltetésszerűen – használni, vagy a többivel kombinálni, hogy úgy kapjuk valami olyan eszközt, ami segít megoldani az adott terület rejtélyét. Néha a dolog egyértelmű, máskor alaposan meg kell erőltetni az agyunkat, emellett a megfigyelőképességünkre és a fantáziánkra is szükség lehet.

De ezeknek a játékoknak nem is a játékmenet adja az erejét – na, jó, nem csak az, hiszen azért ez is alaposan hozzátesz, főleg, ha egy sokat nyúzott rejtély oldódik végre meg. Akkor aztán kitör az emberből az öröm. Viszont emellett nagyon fontosa a narratíva, hiszen anélkül egy point & click nem nyújtana sokkal több szórakozást, mint a Windows asztala.

Ránctalanító golyó

A Yesterday Origins narratívája pedig nagyszerű. A nyitás ütős, hősünket az 1500 évek legelején éppen halni viszik, mert szegény kicsit több nyelven beszél, mint az átlag paraszt, ezért az Ördög Gyermekének titulálják, és az inkvizíció kezére adják. Nosza, első feladatunk megszökni a börtönből, amihez nem várt segítség érkezik egy hulla képében. Valamint segedelmünkre lesz még a szintén vasra vert, az ördög által (állítólag) megszállt cellatársunk, egy disznó. Egen, szegény pára megette a kinyiffant gazdáját, ezért nyilván ő is a sátán ivadéka, szóval megy szépen a vágóhídra…

Ja, nem, először a kínzókamrába, aztán a bitófára. Merthogy a helyi inkvizítor mind hősünkkel, mind a cocával végig akarja járni a kínok útját, hogy bevallják bűnüket, majd feloldozás gyanánt halállal lakoljanak.

Bezony, ez a sztori nyitása, kellően meglepő és kellemesen csöpög a fekete humortól. Hogy mégis miért írtam akkor azt, hogy a játék eleje nem valami erős? Mert ez a felütés az első percekben tisztázódik, utána pedig úgy 15-30 percen át (attól függ, mennyi idő alatt oldod meg a szökés feladatát) nem történik semmi érdekes, ráadásul a program elhiteti veled, hogy nem is fog, hogy az egész történet a hamis vádakról, az inkvizícióról, és a menekülésről szól. Aztán kijutsz a börtönből és…

Nos, azt már nem árulom el, legyen elég annyi, hogy a történet nem egy helyszínen, és nem is egy korszakban játszódik, hanem átível téren és időn át, érintve Spanyolországot, Párizst, New Yorkot, meg a fél világot. Ja, és talán még azt elárulhatom, hogy az inkvizíció az utolsó probléma, amivel törődnünk kell.

A műfaj is elég kevert, mert van itt kaland, krimi, de misztikum is, na meg persze a Pendulo Studiosra (egyebek mellett a Runaway-sorozatot köszönhetjük nekik) jellemző ízléses, jól időzített fekete humor sem marad ki.

Folytatás

Mint írtam a bevezetőben, a Yesterday Origins valójában egy sorozat második része, így a történet első nagy fordulata valószínűleg nem fog meglepetést okozni azoknak, akik játszottak a Yesterday-jel – én nem ilyen vagyok, csak ]{redenc tesztjét olvastam arról a programról. Viszont ennek köszönhetően annyi alapom azért lett, hogy tudjam: ez a játék sokkal grandiózusabb elődjénél.

John Yesterday eredettörténete alsó hangon is kétszer olyan hosszú, mint az első rész, több a pálya, a gyűjtögetnivaló, eggyel kevesebb a mankó (ezúttal csak az interaktív pontok helye fedhető fel) – egyedül talán a feladatok nem javultak, vagyis, pontosabban szólva, nem bővültek, mert még mindig csak annyi a dolgunk, hogy rájöjjünk a helyes kombinációkra. Semmilyen minijáték nincs a Yesterday Originsben, ami azért feldobná a játékmenetet.

Szerencsére az előzmények ismerete nem szükséges a folytatáshoz, ezt garantálom, a sztorit én is csak felületesen ismerem, amennyire azt a játékban kifejtik. Mert bizony a visszatérő szereplőknek hála a Yesterday fontos eseményei megemlítésre kerülnek, így hamar képbe kerülünk.

Időtlen kaland

Nem forradalmi, talán a kalandjátékok sorában sem ez lesz az új etalon, de a Yesterday Originst mindenképpen érdemes a zsáner kedvelőinek kipróbálnia. Játékmenetileg ugyan nem kiemelkedő, de a sztori és a karakterek pillanatok alatt elvarázsolják az embert és garantálnak kellemes kikapcsolódást.