Szinte csak kapkodjuk a fejünket, annyi Yakuza-játék érkezett mostanában. Nem elég, hogy a tavalyi év elején teszteltük a nulladik sorszámmal ellátott előzményt, volt egy Kiwami-remake, jött a rengeteg újdonsággal rendelkező hatodik Yakuza, most az elmúlt hetekben pedig PC-re is megérkezett a Yakuza 0, ezzel kilépve a PlayStation platform által nyújtott exkluzivitásból. A nulladik rész másodjára is nagyon kellemes kalandnak kínálkozott, Kazuma Kiryu történetét pedig méltó módon zárták le a hatos epizóddal. A sorozat tényleg a csúcsokig lett pörgetve, történetileg és minőségileg egyaránt.
Hogy miért elmélkedünk ennyit a bevezetőnkben? Mert egyrészt eseményszámba megy ez a Yakuza-sokaság, másrészről pedig a hatodik részre kiforrott újdonságok most a második epizód újraépített változatában is megjelennek. A Yakuza Kiwami 2 nem más, mint egy komplett remake. Az eredeti Yakuza 2 ugyanis PlayStation 2-re jelent meg még 2006-ban, mai szemmel pedig csak a retrófanatikusok számára jelent komolyabb élvezeteket. (Oké, Wii U-n kavarós módon szintén beszerezhető az első két rész HD emulációja, de ez szinte ugyanolyan egzotikus megoldás, mint PS2-re beszerezni az eredeti címeket…) Apropó, az elmúlt év Yakuzás eseményei, főleg a PC felé nyitás minden szempontból pozitív fejleménynek számít annak tükrében, hogy épp mostanában derült ki a PlayStation-exkluzivitás mibenléte. Nagosi Tosihiro producer ugyanis a teszt megírásának napjaiban kotyogta el, hogy sem a Microsoft, sem pedig a Nintendo nem kért a sorozatból annak idején…
Kazuma kalandjai
Miután felocsúdtunk a fenti forgatagból, vessük is bele magunkat egy másikba. A Yakuza első része után járunk, amelynek forgatókönyve még a fenti szappanoperához képest is több szálon fut. A Kiwami 2 egyébként gondosan vezeti be az előző játék történetébe a frissen érkező játékosokat.
Volt is egy félelmem azzal kapcsolatban, hogy X év után visszatérjek-e a sorozat elejéhez (az első részt újrázó Kiwami-epizód nálam kimaradt), ám kár volt aggódnom. A program egy több felvonásos visszaemlékezésben mutatja be az első rész legfontosabb eseményeit. Mire felvesszük a fonalat, a játék máris kézen fogva vezet minket az új bonyodalmakba. Az előző epizód hajszája után a Tojo klán meglehetősen gyenge pozícióba kerül az alvilági játszmákban. Kazuma Kiryunak más vágya sincs, mint hogy gondozottját, a kicsi Harukát nevelgesse, ám a múlt és a jelen szálai összeérnek, Kazumának pedig vissza kell térnie a gengszterek kódexéhez, hogy a rossz passzban lévő klánt ne kebelezhesse be az Omi család. Kamurocho klasszikus helyszíne mellett eljutunk Oszakába (a Sōtenbori és Shinseicho negyedekbe), és Kazumának egy rivális sárkánnyal is összeakad a bajsza, csak hogy ne legyen teljesen sima ügy a két klán közötti dolgok rendezése. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a koreai maffia is belekeveredik a fennforgásba. Már ennyi információ birtokában is beláthatjuk, hogy nem lesz egyszerű a családok közötti háború megelőzése. És azt se felejtsük el, hogy az általános Yakuza-részekhez hasonlóan most is van sok olyan mellékszál, amely egy jó tévésorozat csavaros forgatókönyvének színvonalához emeli az itteni történéseket.
A Kiwami-felújítás egyébként az első rész remake-jéhez hasonlóan tartalmaz friss jeleneteket és új játékmenetszakaszokat is. Ebben a részben sokunk kedvence, Goro Majima is kap némi reflektorfényt. Játszható karakterként tér vissza a szemkötős Veszett Kutya, és ennek köszönhetően átélhetjük, hogy a két rész között hogyan építi fel a Majima Construction vállalkozását. A készítők a Yakuza 0 sztoriját sem felejtik el, így Makoto Makimura felbukkanása is meglepetés lehet sokak számára – ezzel és sok más apró (és nem egyszer vicces) jelenettel fésülik össze a készítők előzményeket a második rész forgatókönyvével.
Remake vagy Remaster?
Szégyen vagy sem, ezt a két fogalmat általában még a videojátékos PR-szakmában is vastagon össze szokták keverni. Nos, a remasterek esetében sokszor „csak” nagyfelbontású beállítást, esetenként egy-két felhúzott effektust szoktak rátenni a korábbi élményekre. A Yakuza Kiwami 2 ezzel ellentétben kompletten lecseréli a motort a legfrissebb „Dragon Engine”-re, így a készítők nemcsak egy szűrőt raknak a korábbi megoldásokra (ezt a Wii U remasztiról lehet leginkább elmondani), hanem kompletten újraépítették az eredeti programot korunk technológiai megoldásaival. A Yakuza hatodik része eleve szájtátós megoldásokkal, PS4-re felhúzott alapokkal, immerzív FPS-nézőponttal, és ki tudja, mennyi finomsággal emelte meg a mércét, a Kiwami 2 pedig mindezt a sok jót tudja, és nemcsak tudja, de rá is licitál a saját érdemeivel.
A program átvezetői mindig is filmszerűek voltak, ez a hatás pedig nem csak abban mutatkozik meg, hogy a játék jól néz ki, vagy szép shadereket használ. Minden kamerabeállítás maximális profizmusról tesz tanúbizonyságot, az emberi reakciók hihetetlenül átjönnek az arcokra pásztázó nagytotálok során, és olyan finom hatások színesítik ezeket a pillanatokat, amelyek nem lennének kötelezőek, de a fejlesztőcsapatban mindig figyelt valaki az extra eleganciára! A legnagyobb döbbenet viszont akkor ért, amikor a YouTube-ra feltévedve elkezdtem visszaidézni a PS2-es epizód pillanatait. A technikai finomságokat (arcjáték, textúrák, komplex geometriák) leszámítva már akkoriban is csodát műveltek a Sega munkatársai, így a Kiwami 2-remake szemléletéhez hozzátartozik, hogy az alapokat nem kellett túlságosan sokat polírozgatni. A technológiát leszámítva már akkor is egy brutálisan minőségi játékról beszélhettünk.
Visszatér a hatodik rész Klán Kreátora is, ahol mini RTS-játékban rendezhetjük el a szembenálló gengsztercsapatok közötti nézeteltéréseket. Itthon nem sokan fognak örömtüzet gyújtani, de jó tudni, hogy neves japán pankrátorokat (bocsánat, New Japan Pro-Wrestling legendákat) is felsorakoztat a rendszer. Az árkádokban ezúttal a Virtua Fighter 2 és a Virutal On lesz az emulációval pörgethető Sega történelem. (Óh, a régi emlékekhez képest mennyire rosszul öregedtek szegénykék…)
A fejlődés metódusa is visszatér a hatos számú Yakuza-részből – ötféle paraméterhez gyűjtögethetjük az XP pontokat, amelyeket a városokban végzett cselekedeteinkért zsebelhetünk be. Ezeket aztán például saját statjaink fejlesztésére, harci mozdulatokra vagy kombókra költhetjük. Így mindig van motiváció arra, hogy változatos módon játsszunk, és késztetést érezzünk arra, hogy tovább erősítsük ifjú gengszterünket. Már a hatos epizód esetében sem győztem eléggé hangsúlyozni: tessék elmenni nagyokat zabálni a Kiwami 2 éttermeibe, ugyanis a telepakolt pocak mellé szaftos XP pontok is járnak a jóllakó gengszter számára.
Becsületes konverzió, de…
Egy komolyabb gond van a Kiwami 2-vel, persze ez leginkább csak nyavalygás. Régen minden Yakuza-rész megjelenése kisebb ünnepnek számított, pláne, hogy Japánból sokáig tartott, amíg ideértek a nyugati fordítások. Ahogy fentebb is írtuk, az elmúlt bő másfél évben négy Yakuza-játékkal foglalkozhattak a sorozat rajongói, így talán ezen a ponton kezdjük mi is úgy érezni, hogy a kevesebb talán több lenne. Persze a modern formátum lehetősége minden szempontból dicsérendő – inkább csak olyan szempontból szólunk, hogy ti is okosan osszátok be a sorozattal töltött időt! A Yakuza-sorozat a japán kultúrát kedvelőknek és a legtöbb akció-RPG játékos számára kötelező tananyag. Kár lenne elcsépelni ezt a sok zsenialitást a hirtelen feltorlódó megjelenések kapcsán…
