Felnyílik a garázsajtó

Az intró lepörgése után először természetesen a játék menüjével találjuk szembe magunkat, és ami egyből feltűnik, hogy teljesen más, mint az előző részben, bár a menüpontok sorrendje nem sokat változott. A kezelőfelület kinézetének teljes átalakítása lehet előnyös és hátrányos is; nekem személy szerint a tavalyi jobban tetszett, de ez ízlés dolga.

A játékmódok között megtalálható a „The Road to the WRC”, ami gyakorlatilag a karriermód (erről bővebben később), a „WRC Rally School”, amiben megtanulhatjuk, hogyan is kell ralizni, aztán itt van még az egyjátékos mód -- ezen belül lehetőségünk van autózni egy szakaszt, teljesíteni egy egész ralit, vagy akár a világbajnokság teljes távját --, valamint egy időfutam opció. Többjátékos funkcióból kettő is van. Az egyik az online multi, a másik, amikor egy gép előtt ülve ketten, hárman vagy négyen pörgetünk le egy etapot, versenyt vagy a teljes bajnokságot. Ha valaki arra gondol, hogy osztott képernyős verseny van, az téved, ugyanis raliról lévén szó egymás után kell megküzdenünk a többiekkel.

Sebastian Loeb vagy Kimi Raikkönen

Ami a játék értékelésénél nagyon sokat nyom a latba az nem más, mint hogy nem csak a királykategória, hanem az alkategóriák is bekerültek a játékba. Így összesen hat osztály, név szerint a WRC, az SWRC, a PWRC, a WRC Academy, a WRC Group B, és a WRC Safari közül választhatunk. Minden autó és minden versenyző hivatalos; 14 versenyhelyszín 6-7 szakasza közül választhatjuk ki, hol akarjuk összesározni, -porozni, -havazni a Citroënt, a Fordot, a Minit, a Subarut, a régi Lanciát, és így tovább. Választék tehát van bőven, így nem valószínű, hogy ebből a szempontból hamar megunjuk a ralizást.

Út a WRC-be

Ahogy ígértem, a karriermódot részletesen is bemutatom. A ralis élet nem csak arról szól, hogy nyomjuk neki kilinccsel előre, aztán ami csövön kifér. Itt irányítanunk kell a csapatunkat, a karrierünket, végig kell járni a szamárlétrát. Nekünk kell megegyezni a szponzorokkal, akik csak akkor fizetnek nekünk, ha teljesítjük az általuk meghatározott feltételeket az adott versenyen. Ahogy fejlődünk, úgy jönnek az egyre jobb támogatók. Tőlük kapjuk a verseny végén a pénzünket, amit aztán abba tudunk fektetni, hogy újabb, jobb autókat vegyünk és azokat felmatricázzuk.

Emellett minden teljesített verseny után kapunk tapasztalati pontokat, ami a fejlődésünket segíti elő ahhoz, hogy szinteket lépjünk. Minél magasabb szinten vagyunk, annál több minden elérhető egyrészt az autók terén, másrészt a csapatmenedzselésben, a szerelők, mérnökök felvételében, ezen kívül minden egyes évad végén magasabb osztályba kerülhetünk.

Szezon közben vannak néha S2000-es versenyek is, amik nagy segítségek nyújtanak nekünk abban hogy átszokjunk a gyorsabb autókba, mondjuk az éppen hajtott Citroën C2-ből. Ahogy nő a szintünk, úgy figyelnek fel ránk a WRC-s csapatok is. Érdemes leszerződni az első irántunk érdeklődő teamhez, hiszen így akár az akadémiás évadunk közben is részt tudunk venni pár WRC-s versenyen a szabad kártyának köszönhetően.

Természetesen a végső cél az, hogy a WRC világbajnoka legyünk, de ehhez hosszú és nehéz út vezet, úgyhogy mindenképpen türelmesnek kell lenni.

Ez nem szimulátor, és nem is szépségverseny

Nagyon, de nagyon jószívűen se lehet azt mondani, hogy a WRC2 szimulátor, ami képes versenyezni a Richard Burns Rallyval, sőt akár az ugyancsak inkább arcade-osra sikeredett Dirt szériával. Mentségére szóljon, hogy sokban javult a fizika az első részhez képest, de még mindig nem az igazi. Elég érdekes, amikor mondjuk jön egy éles kanyar, és az első kerekek majdnem kitörnek, mivel kb. 90 fokban elfordulnak, miközben az autó meg épp, hogy bekanyarodik – bár ez lehet a grafikus részleg bűne is.

Apropó, grafika! Ez is javult valamit az előző évihez képest, de egyáltalán nem üti meg a 2011-es szintet, 4-5 évvel korábbi színvonalat idéz. Az autók még elfogadhatóak valamennyire, de a pályák nem igazán: a távoli részek nagyon elmosódnak, a közeliek pedig nagyon homályosak. Valószínűleg ez azért van, hogy az ember száguldás közben jobban érzékelje a sebességet, ahogy elsuhan mellette a táj, de ez azért akkor is gyenge. A hangokról csak annyit, hogy a menüben egyetlen szám hallható, ami egy idő után eléggé unalmassá válik. Az autók hangja is inkább érdekes -- ez se egy olyan szint, amit elvárna az ember. Az F1 2011-ben hallható hangok meglehetősen valósághűek, a WRC 2-nek sajnos nem sok köze van ehhez.

Ralis hangulat

...vagy mégsem? Nos, nem az igazi. Az rendben van, hogy minden licencelt, hivatalos, de akkor is hiányzik valami. A nézők eléggé ritkán állnak, majdnem a pálya közepén, és van olyan szakasz is, ahol örül az ember, ha lát három szurkolót. A navigátor sem sikerült élethűre; a sablonszöveg persze megvan (jobb kettő, bal négy), ám itt is hiányérzete van az embernek. Olyat pedig, hogy paddock, ne is keresünk, mert nincs. Az adott etap előtt beállítjuk az autót, és egyből a rajtnál vagyunk, beérünk a célba, és megkapjuk a végeredményt. Remélem, a következő részbe belekerül pár ilyen elem, a jelenlegiek pedig javítva lesznek, mert az alapok jók, a fejlődés látszik a szérián, de még bőven van mit tuningolniuk a srácoknak.