Élet stop! WoW start!
Először is felejts el mindent, amit az MMO játékokról eddig tudtál vagy tudni véltél! Azok, akik még nem játszottak hasonló játékkal, ezek után máshoz biztosan nem fognak nyúlni, de az sem nagyon, akinek hozzánk hasonlóan bőven van összehasonlítási alapja. A WoW sikerét alapvetően két dolognak köszönheti: az ismert és közkedvelt világ által nyújtott hangulatnak, valamint annak a több mint 2000 küldetésnek, melyek körül majd a te életed is zajlani fog. A legtöbb havidíjas online szerepjáték nem fektet nagy hangsúlyt arra, hogy a játékost egy bizonyos mederben tartva folyton feladatok leküzdésére ösztönözze. Ehelyett bedobják őt egy hatalmas terület közepére, ahol ugyan bárkit le lehetett vadászni, de konkrét céllal nem látnak el senkit – eleinte ez a szabadság magával ragadja az embert, de később egyre unalmasabb lett. Az első ismertebb MMO játékok, az Ultima Online és az EverQuest óta ez persze sokat változott, hiszen már az Asheron’s Callban is rengeteg küldetést teljesíthettünk, de ezek mind igen hasonlók voltak, így a játék végül mégis önmagát ismétlővé, és unalmassá vált.
Amint megfelelő hangulatba kerültünk a szokásos Blizzard-féle döbbenetes animációtól, megérkezünk a karaktergeneráló képernyőhöz. Valószínűleg mostanra legtöbbeteknek már van valamilyen elképzelésre arról, melyik oldallal, fajjal, és milyen kaszttal szeretné erősíteni a Hordát vagy a Szövetséget, tanácsot ezt illetően felesleges lenne adnunk. Csupán arra vigyázzatok, hogy a két oldal harcban áll egymással, így még kommunikálni sem tudnak egymással a szembenálló felek! A Hordához tartozó fajok az orkok, taurenek, élőholtak és a trollok, míg a Szövetség erőit az emberek, törpék, elfek és a gnómok képezik. (Itt jegyezném meg, hogy a PC Guru szerkesztősége elkötelezte magát a büszke Horda mellett...)
Ezek után már csak a kaszt kiválasztása marad hátra, amelyekből összesen kilenc van (paplovag, harcos, pap, druida, vadász, varázsló, boszorkánymester, zsivány és sámán – a legelső csak a Szövetségnél, a legutolsó pedig csakis a Hordában elérhető). Nem minden fajjal választhatunk az összesből, de így is rengeteg kombináció lehetséges. Minden fajnak vannak különféle bónuszai, melyeket – bár nem életfontosságúak – érdemes lehet szem előtt tartani. Az orkok például pluszt kapnak a balták használatára, ezért megfontolandó harcost indítani velük. Az élőholtak természetesen nem fulladnak meg víz alatt, és a félelemmágiára is immunisak. A taurenek ellenállóbbak a természeti mágiára és bonuszt kapnak a gyógynövények gyűjtésére – remek alkimisták és sámánok válnak belőlük! A Szövetség kalandozói is részesülnek a fajokat érintő jutalmakban, a törpék például jobban tűrik a hideget, és kincskeresési képességüknek köszönhetően könnyebben észreveszik az értékes, kifosztásra váró ládákat. A Guru-csapatból szerény személyem tauren harcossal vágott neki kalandjainak, Grath ork sámánnal kalapált halálra akit csak látott, Hancu ork boszorkánymestert alakított, Ricco pedig élőholt mágussal egészítette ki a bandát.
Nem kell attól tartanunk, hogy az egyik osztály gyengébb a másiknál. Minden szereplőnek megvan a helye a világban, kalandozásaink során még az elsőre talán feleslegesnek tűnő osztályok képviselői is elengedhetetlenek lesznek egy-egy csapat számára – amely egyébként legfeljebb öt főből állhat. A varázslók képesek birkává változtatni egy ellenséges csapat erősebb tagjait, míg a többiek egyenként végeznek az árván maradt áldozatokkal. A boszorkánymesterek két társuk segítségével képesek megidézni bárkit a csapatból, így nem szükséges órákat várni egy-egy kalandtúra előtt, hogy összeálljon végre a társaság. Gyógyítóra pedig minden kalandor társaságnak szüksége van…
Mindig a sárga úton!
A regisztrációval végeztünk, karakterünk készen áll. Kávé, tea, melegszendvics a gép mellett? Akkor jöhet az Enter World gomb! Rövid ismerkedés után gyorsan rájövünk, hogy ezúttal nem csak létezünk egy világban, hanem annak részei is vagyunk. Már zöldfülű karakterként megkapjuk első küldetéseinket, amelyben feladatunk pár kószáló szörny kivégzése. Nagyon hamar a fejlődés útjára lépünk, pikk-pakk elérjük a 4-5. szintet, pedig még alig játszottunk egy órát (a melegszendvics pedig rég kihűlt). Eleinte feladataink nem sokban térnek el egymástól, a dolgunk legtöbbször csupán az, hogy megkeressünk, majd kiiktassunk párat a környéken kóborló vadállatokból. A küldetések később igen összetettekké válnak, s amint elérjük nagyjából a 10. szintet, szembesülünk azzal a ténnyel, hogy nem árt a csapatmunka. Ilyenkor elkezdjük a körülöttünk levőket meginvitálni egy-egy küldetésre, melyeket párosan, vagy még többen roppant gyorsan teljesíthetünk. Bár ilyenkor a tapasztalati pont egyenlő arányban megoszlik a tagok közt, és a szörnyektől zsákmányolt tárgyakon is osztoznunk kell, nem haladunk lassabban, mivel nem fontos minden szörny leölése után hosszú regenerációs kúrát tartanunk.
A harc egyébként igen egyszerűen zajlik: a képernyő alján levő ikonsorból választhatjuk ki, hogy a célba vett ellenfélre milyen csapást mérjünk. Egyes kasztoknál itt természetesen a különféle varázslatok kapnak helyet, máshol speciális támadások (például bénító, vagy vérzést okozó csapás), a boszorkánymester és a vadász pedig a démon-familiárisának, illetve szelídített állatának adhat parancsokat. A szörnyek erősségét a szintjük jelzi, a nálunk 2-3 szinttel magasabbakkal még jó eséllyel elbánunk, de aki vagy ami ennél erősebb, azt jobb békén hagyni. Ez persze csak a békés – sárga névtáblájú – szörnyeknél jön be, a piros szín agresszivitást jelez: ha közel megyünk hozzá magától is támad. Vannak úgynevezett elit kategóriás lények is, melyeket különleges ikonjukról ismerhetünk föl – ezek jóval erősebbek, mint egy hasonló szintű lény, így ha oktondi módon nekik esünk, jó eséllyel simán elpatkolunk. Ekkor sincs azonban túl nagy vész. Dönthetünk úgy, hogy bizonyos anyagi kárt és képességeink 10 percig tartó jelentős lebutítását magunkra vállalva azonnal feléledünk a közeli temetőben, vagy a szellemtestünket irányítva megkeressük porhüvelyünket, és a halál helyszínén éledünk újjá. A legtöbben utóbbit szokták választani, amitől csupán a hosszú séta veheti el a kedvünket.
Kalandjaink jól kidolgozott úton vezetnek el minket újabb és újabb helyszínekre, melyek megismeréséért is tapasztalati pontot kapunk. Túlságosan elkószálni az optimális úttól nem ajánlatos, hiszen harmatos újoncként hamar megesznek reggelire a helyi keményfiúk, így gyorsan világossá válik számunkra, milyen grandiózus világba cseppentünk bele. Ha végeztünk egy adott falu vagy város környékére szóló küldetésekkel, minden bizonnyal találni fogunk naplónk bejegyzései közt pár olyan feladatot, amely másik irányba küld minket további küldetések után. Ilyenkor jön a felfedezés öröme, a hosszú barangolások – és végül szépen lassan megismerhetjük a játék mindkét földrészét.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi történik, ha a ránk bízott küldetések elfogynak, illetve nem válik-e unalmassá a folytonos szörnyritkítás? Nos, ilyen szerencsére velünk még nem történt meg, bár kicsit furcsának tűnt, hogy 50. szint körül már szinte csak olyan küldetéseket találhatunk, melyeket szinte kizárólag csapatban teljesíthetünk. Az új területek megismerésével mindig akad majd munka, melyek a maximálisan elérhető 60. szint elérésekor sem szűnnek meg. A küldetések monotonitását pedig gyakran törik meg vicces, feladatok. Személyes kedvencem az, amikor egy elhagyatott helyen találunk egy fából tákolt árnyékszéket, ahol valaki szorult helyzetében 16 darab selyemvásznat és valami olvasnivaló beszerzését kéri tőlünk…
Fejlődéstan
Miután elkönyveltük magunkban, hogy képtelen vagyunk elszakadni a World of Warcraft világától, s elkezdtük felfedezni az apró részleteket, rájöhetünk, hogy azért akad még pár dolog, ami nem teljesen világos számunkra. Először is mik azok a talent pontok? Milyen másodlagos képességeket vehetünk magunkhoz? Hol tanulhatok meg kétkezes karddal bánni? Bár ezekre a dolgokra idővel magunktól is rájöhetünk, érdemes már indulás előtt képben lennünk.
Elsőként is minden szintlépés után lehetőségünk nyílik arra, hogy kasztunk tanítómesterétől újabb képességekre tegyünk szert. Mivel ezekért a képességekért fizetnünk kell, magasabb szinteken nem érdemes minden pénzünket elkölteni és jó, ha kifejezetten egy irányba haladunk. Tegyük fel, harcost alakítunk; ilyenkor három különféle harcmodor közül nekünk kell kiválasztani a számunkra legkedvesebbet, majd megtanulhatjuk az ahhoz tartozó képességeket – teljesen mást tud egy defenzív stílust erőltető, és egy berserker harcos. Varázslókkal specializálódhatunk különféle mágiaosztályokra (tűz, hideg, árnyék), papokkal gyógyító módszerekre, vagy támadó varázslatokra, és így tovább. Most tessék figyelni: ha a szörnyekét is beleszámoljuk, több mint 1000 (ezer!) ilyen képesség található a játékban!
Mindezek tetejébe a 10. szintet elérve, szintlépésenként kapunk egy talent pontot, amelyet kívánságunk szerint rakhatunk valamelyik képzettségre a fejlődési fákon – miként azt a Diablo 2-ben is tettük. Egyes tálentumokra csak akkor tehetünk, ha már elköltöttünk bizonyos számú pontot az adott fán belül – így nyílnak meg fokozatosan a további lehetőségek. A talent pontok elosztását jól meg kell fontolni, ugyanis csupán egyetlen alkalommal lehet azokat újra elosztani (ahhoz is egy különösen kemény küldetést kell teljesítenünk).
Akad még egy harmadik fajta képességrendszer is a játékban, melyre túl sokat nem kell ügyelni, de azért létezik. Ezek az ún. skillek, melyeket először is meg kell tanulnunk, majd a nulláról egészen a 300-as szintig fokozatosan fellépkedünk, ha használjuk őket. Ide tartoznak a fegyverismeretek, az elsődleges és másodlagos szakmák is. E képességek automatikusan fejlődnek az adott fegyvertípustól vagy a gyakorolt szakmától függően. Fegyverismeret esetében ez határozza meg, hogy eltaláljuk-e az ellenfelet, szakmák esetében pedig a magasabb skill jobb tárgyak készítését jelentheti.
Különleges fejlődést jelentenek a kaszt-küldetések, melyekre tízszintenként kerül sor. Ezek általában borzasztó összetett, meglehetősen nehéz, sokszor a másik kontinens felkeresését is követelő feladatok, melyek eredményeként hatalmunk jócskán megnövekszik. A sámánoknál például így lehet elsajátítani a földmágiát, majd később a tűz, a víz és a szél varázsszférájának ismeretét.
Dolgozz meg a pénzedért!
Mint a legtöbb MMO játék esetében, a készítők itt is lehetőséget adnak másodlagos képességek, a szakmák felvételére is. Ezek a szakmák nemcsak a pénzszerzést biztosíthatják számunkra, de segítségükkel bármikor kitörhetünk a folytonosan forgó gyilkolászós mókuskerékből. Elsődleges és másodlagos szakmából is kettőt-kettőt vehetünk fel, tehát összesen négyet. Érdemes alaposan megfontolni döntésünket, mert ez örökre szól! Az elsődleges szakmák közé tartozik a bányászat, a kovácsmesterség, bőrnyúzás, bőrművesség, szabóság, gyógynövénytan, alkímia, bűbájolás és a mérnöki képességek. Érdemes kombinálni őket, tehát a bányászattal megszerzett nyersanyaggal akkor megyünk igazán sokra, ha mellette páncél- és fegyverkovácsolásra adjuk a fejünket; vagy ha a gyógynövénytan mellé felvesszük az alkímiát (persze rámehetünk arra is, hogy a begyűjtött cuccok árulásából akarunk megélni). Így készíthetünk eladásra vagy használatra szánt termékeket, gyógyitalokat, ruhákat, fegyvereket stb.
Emellett akad még pár nem túl gazdaságos, de ugyancsak érdekes és hasznos mesterség: a halászat, a főzés és az elsősegélynyújtás. Itt értelemszerűen a halászatot érdemes kombinálni a főzőtudománnyal, hiszen a nyers halakat megsüthetjük, és úgy azok jóval hatékonyabban regenerálják életerőnket. Fejlett szakácstudománnyal felvértezve már készíthetünk olyan ételeket is, melyek 10-15 percre állandó életerő- vagy mana-regenerálódást biztosítanak számunkra.
A szakmákhoz persze nemcsak szerszámokra, de különféle komponensekre is szükségünk lehet, melyeket más játékosoktól szerezhetünk be. Ilyenkor jönnek jól a fővárosokban (Orgrimmarban illetve Ironforge-ban) található aukciós házak (pontosabban van egy harmadik is amely semleges területen fekszik, és ahol a Szövetség és a Horda képviselői egyaránt helyezhetnek el tárgyakat).
Közszolgáltatások
Ha már megemlítettük, térjünk rá kicsit részletesebben erre a fantasztikus lehetőségre! Az aukció, avagy a különféle készített vagy talált tárgyakra való licitálás fogalma nem újkeletű dolog MMO játékokban. Ezúttal viszont tárgyaink eladását csakis így érdemes végeznünk, hiszen az aukció a WoW-ban könnyen kezelhető és pofonegyszerű. Röviden arról van szó, hogy maximum 24 órás licitre bocsáthatjuk bármely nálunk lévő (de nem hozzánk kötött – erről később) tárgyat. A gép automatikusan meghatározza számunkra az induló árat, ami után megadhatunk egy azonnali kivásárlási összeget is (amely lehet az induló licit többszöröse is; ez az az összeg, ami azonnal véget vet a licitnek, és aki megadta, azonnal viheti a kívánt kincset). Habár minden aukció elindítása pénzbe kerül (a letétet azonnal visszakapjuk, ha sikerül túladni a cuccon), így is elég hamar az anyagi gyarapodás útjára léphetünk. Egészen addig, míg mi is elkezdünk licitálni mások tárgyaira, egyszóval nem túl sokáig…
Külön figyelmet érdemel a posta működése a játékban. Azon kívül, hogy hagyományos levelezésre biztosít lehetőséget, központi szerepe van a városokban található levelesládáknak. Minden aukcióban vásárolt tárgyat, licitre bocsátott cuccot, vagy az aukcióból befolyt összegeket mindig levélben kapjuk kézhez, valahogy úgy, mintha csatolt fájlt küldenének nekünk egy e-mail mellé. Levelek küldésével, tárgyak azokhoz történő mellékelésével küldhetünk játékostársainknak tárgyakat mi is, nem fontos ehhez összegyűlni, és megnyitni a csereablakot. A legötletesebb dolog az egészben, hogy akár utánvételes csomagot is feladhatunk azoknak, akik valamit megvennének tőlünk! Elegendő a csatolt tárgy mellé kitölteni a kívánt összeg rubrikáját, s a címzett eldöntheti, hogy a tárgy megszemlélése után kifizeti-e a meghatározott árat. Az dolog egyetlen szépséghibája, hogy csak bizonyos helyeken végezhetünk feladást és levélfogadást.
Minden nagyobb városban találhatunk bankokat is, ahova értékeinket elhelyezhetjük. Személyes fiókunkba alapból 20 tárgyunkat pakolhatjuk le, de amennyiben pénztárcánk megengedi, vásárolhatunk plusz fiókokat is, ahova táskáinkat helyezhetjük (ezek mérete 6 férőhelytől 14-ig terjedhet). Apropó, táskák! Alapból csak a hátizsákunkba pakolhatunk, de övünkön van hely négy szütyőnek, amelyek további tárhelyet biztosítanak, érdemes hamar venni vagy készíteni ilyeneket.
Nagyjából akkor, amikor elérjük az első fővárost, szembesülünk a ténnyel, hogy nem csak lábunk (vagy patánk, hogy taurenek se vádolhassanak rasszizmussal) koptatásával juthatunk el egyik helyről a másikra. Kontinensszerte lehetőségünk van városokból, őrhelyekből, egyszóval kijelölt helyekről más helyekre repülnünk – no persze nem ingyen. Ezt a viszonylag gyors utazási formát gyakran igénybe fogjuk venni a játék alatt, ezért érdemes az összes lehetséges csomópontot felkutatnunk, amint képesek vagyunk elhalálozás nélkül megközelíteni azokat. Új területekre érkezve senki nem fogja leharapni a fejünket, ha megkérdezzük, merre találhatók a felszállóhelyek…
Amíg a repülő hátasok biztosítják számunkra a gyors utazást a kontinensen belül, a nyugati világot, Kalimdort, és a Keleti Királyságokat Zeppelin- és hajóútvonalak kötik össze. Ezekből nincs túl sok világszerte, Zeppelinből kettő, hajóból pedig mindössze egy (Ratchet és Booty Bay közt jár), de csakis így kelhetünk át a vízrengetegen. Technológiailag elképesztő, hogy játék közben pályatöltögetéssel csak a két kontinens között kell számítanunk (az is sokkal rövidebb, mint mondjuk a Galaxies vagy az EverQuest 2 töltögetései). Másik megoldás a gyors helyváltoztatásra, ha veszünk egy hátast. Ez 100 aranyba kerül (ami itt igen nagy pénz), és leghamarabb a 40. szinten lesz rá esélyünk, de éppen ezért igazi státusszimbólum.
Cuccoljunk fel!
Diablo 2-n nevelkedett játékosok bizonyára örömmel fogadják majd a tényt, hogy bizony a WoW-ban is a spéci tárgyak körül forog a kalandorok minden gondolata. Különféle jobbnál-jobb varázstárgyakért, páncélokért, fegyverekért, köpenyekért indulunk harcba minduntalan, és egy-egy tetszetősebb darabért órákon át is képesek lehetünk az aukciósházakban álldogálni, nehogy valaki túllicitáljon. A játékban előforduló tárgyak értékét, hasznosságát a program színekkel jelöli. Fehér színűek az egyszerű, képességbónuszt nem nyújtó tárgyak. Zölddel jelölik az alap varázscuccokat, ez után jönnek a superior (kék), epic (bíbor), legendary (piros), és artifact (narancs) tárgyak. Ritkaságukra jellemző, hogy mi hónapokig tartó játék, és az 55. szint elérése során maximum bíborszínben pompázó epickel találkoztunk, de sajnos azzal sem a saját leltárunkban… Már egy-egy kék tárgyért is vérre menő licitálások folynak, úgyhogy ha valaki ilyen színű cucc birtokosává válik, jól gondolja meg, mit kezd vele: eladás esetén nyugodtan megtízszerezhetjük az alapárat, így is pillanatok alatt elkelnek.
A közös kalandozásaink során potyogó varázstárgyak megszerzésének módját is igen jól oldották meg a készítők, ugyanis minden szörnyből kieső zöld, vagy annál jobb tárgyért egy egytől százig terjedő, véletlengenerált számmal indulunk versenybe: aki a legnagyobbat „dobja”, azé a tárgy. Ezúttal nincs „aki kapja, marja” buli mint a Diablo 2 esetében, mindig figyelemmel kísérhetjük, ki mit vett magához, a jobb tárgyak birtoklásánál pedig a szerencse dönt. No meg a kuncsorgási képességünk…
Helyet kaptak a játékban a Diablo 2-ből ismert és megkedvelt tárgykészletek is, bár jóval ritkábban fordulnak elő, de ha sikerül összegyűjtjük egy teljes szettet, külön jutalomban részesül karakterünk. Ezenfelül léteznek olyan roppant különleges fegyverek és páncélok is, melyeket ritka és nehezen túlélhető helyen található nyersanyagokból lehet összeállítani. Valahol itt kezdődnek a 60. szintű játékosok álmai…
Arra, hogy ne szaporodjanak és értéktelenedjenek el túlságosan az extratápos varázstárgyak a játékban, remek módszert talált ki a Blizzard: amikor valamilyen mágikus képességgel felruházott tárgyat magunkra teszünk, a tárgy azonnal karakterünk lelkéhez fog kötődni. Ezt attól kezdve senki más nem használhatja rajtunk kívül, így eladni sem tudjuk. Előfordulhat olyan is, hogy a küldetések végén kapott jutalomtárgy azonnal, a felvételkor kötődni fog hozzánk, sőt ellenfeleinkből is pottyanhatnak ki olyan cuccok, melyekre felvételkor rávésődik a nevünk.
Ez az amit nem lehet megunni...
Többszörösen bizonyított tény, hogy ha valaki kicsit is belekóstol a World of Warcraft világába, képtelen lesz szabadulni mellőle. Ilyen addiktív, szórakoztató, és meseszép online kalandjáték még nem volt a piacon – és nagyon valószínű, hogy sokáig nem is lesz. Minket teljesen magával ragadott, személy szerint én újra átéltem azt, amit a Star Wars Galaxies óta nem éreztem: hogy részese lehetek valami egészen nagy kalandnak. Mostanra már kóros tünetek is jelentkeznek rajtunk, minden gondolatunk a játék körül forog, és nem telik el úgy nap, hogy ne nyomjuk pár órácskát a játékot.
Kihagyhatatlan alkotás. Találkozunk az európai PvP szervereken!
