Remeg a cikkíró keze, amikor a világ legsikeresebb MMO játékának kiegészítőjéről kell írnia, hiszen lassan már nem találni olyat, aki ne vágná betűről-hegyire az összes létező World of Warcraft képességet, nincs legalább három 70-es szintű karaktere és ne játszott volna minimum 500 órát ezzel a játékkal. Így hát óvatosan fogalmazok, nehogy valami butaság kerüljön papírra, aztán fél ország nekem essen, hogy „az nem is úgy van”. De úgy érzem, mindent megtettem, hogy ez ne történhessen meg: korábban tett ígéretem ellenére jómagam is csatlakoztam a Lich King elleni harchoz, visszatértem, hogy belekóstoljak a Blizzard legújabb kiegészítőjébe, amelybe jó szokásukhoz hívén ismét szívüket-lelküket beletették, hogy újabb fát ültessenek az igényesség országútján.
Miután a Burning Crusade seregeit felmorzsoltuk és megtisztítottuk az utolsó démontól is Sunwell templomait, tűkön ülve vártuk, hogy megérkezzen a soron következő expanzió, amiben ismét nekiveselkedhetünk a játék legizgalmasabb és talán legszórakoztatóbb feladatának: a fejlődésnek. Ez alkalommal újabb tíz szinttel tolódott ki a határ, aminek köszönhetően már 80-as határig tornázhatjuk fel magunkat. Ehhez persze egy új kontinens is szükséges, ami ezúttal Northrend fagyos vidéke, ahol az egykori Arthas Menethil herceg, most már a Lich Kingként ismert pernahajder várja a végső megmérettetésre a már mindenre felkészült játékosokat. Az összecsapáshoz hosszú utat kell bejárni, hiszen nem elég a lelkesedés és a maximális szint elérése, ugyanis, mint tudjuk, az igazi élet a nyolcvanadik szinten kezdődik. Méghozzá nem is akárhogy!
Northrend Azeroth két kontinense között fekszik északon, az eddig ismert vidék két tetszőlegesen szegletéből indulhatunk kalandjainkra. Hamar ráébredünk, hogy a Burning Crusade-det alaposan felülmúlva még több küldetés közül válogathatunk, ugyanis területenként nagyjából 100-150 darabot hajthatunk végre, s ezek igencsak kifinomultak lettek. Persze ezúttal is rengeteg egyszerűbb feladatot bíznak ránk Northrend lakosai, a jó öreg módszerek ismét működnek, tehát öljünk le egy bizonyos számú szörnyet, vagy szedjünk össze pár virágot, de számtalan olyan küldetéssel is találkozhatunk, melyek viccesek, izgalmasak, és teljesen formabontóak az eddig látottakhoz képes. Hogy csak egyetlen példát hozzak: Zul'Drak tartományban pár könnyebb feladat után kiszabadíthatunk egy óriást, akinek a vállára pattanva kell gigantikus méretű ellenfelekkel küzdenünk, s több száz élőholtat küldeni örök nyugovóra.
Már az első pár óra játék után ízelítőt kapunk a WotLK egyik újdonságából is, ami nem más, mint a vezethető járművek. Egy újfajta ikon jelzi számunkra, ha ilyen masinába botlunk, és ezekből rengeteg félét találunk majd kalandjaink során. Megszerezvén őket bombákat szórhatunk, légvédelmi ágyúkkal szárnyas démonokra lövöldözhetünk, vagy pilótafülkéjükön keresztül egyszerűen csak izgalmas átvezető jeleneteknek lehetünk szemtanúi.
A küldetésekhez kapcsolódó külön érdekesség, hogy azok ezúttal szerves részeit képezik a történetnek, amelyekben gyakran összefutunk majd a Lich Kinggel, megismerjük a terület történelmét, sőt mi több, még egy videóbetét is helyet kapott a játékban, amire eddig nem volt példa. Ezen felül találkozhatunk olyan küldetésekkel, melyekben példátlan módon a külső tényezők is megváltoznak. Ilyen események leginkább Icecrown területén történnek, ezen a helyen folyamatos harcban áll az Argent Crusade nevű frakció az élőholtak seregeivel, és a csata történéseibe mi is becsatlakozhatunk. Itt aztán egy-egy nagyobb küldetéssorozat végével megváltozik a környezet, új épületek kerülnek a zónába, az NPC-k elvándorolnak más területekre, vagy épp lángba borul az előttünk álló vidék, ami attól kezdve a mi szemszögünkből már mindig úgy fog kinézni. Ilyenkor gyakran „láthatatlanná” válunk a többi játékos számára, s csak mi, illetve a velünk egy idősíkban lévők láthatják a sajátos változásokat.
A küldetések mellé ezúttal is tucatnyi új instance-ot kapunk (olyan területet, ahol kizárólag csak saját csapattársaink és ellenséges szörnyek találhatók), melyek egészen a 70. szintű Nexustól a 80-as Halls of Lightning kísérnek el minket. Elsősorban ezeken a helyeken vértezhetik fel magukat a játékosok jobb felszerelésekkel, fegyverekkel, páncélokkal, és a koca-játékosok legnagyobb örömére ezek a kihívások sokkal rövidebbek lettek. Ugyanis a legtöbb ötfős instance kipucolásához most már elegendő fél-, legfeljebb egy óra, ami számottevően csökkent az alapjátékhoz képest (hol vannak a régi Blackrock Depths-es idők, ahova hideg élelemmel kellett készülni, mert gyakran akár 5 órán keresztül is tartott a küldetés). Egyszóval a Blizzard ismét nyitott a casual játékosok felé, hogy azok is sikereket érhessenek el a játékban, akik nem tudják minden percünket a gépük előtt tölteni.
Ezen persze megbotránkozhatnának azok a kőkemény rajongók, akik több kihívásra vágynak, de szerencsére nem feledkeztek meg róluk sem. A 80. szintet elérve lehetőségünk nyílik (mindenféle kulcs és reputáció farmolás nélkülözve, mint ahogyan a Burning Crusade esetében ez működött) ezeket az instance-okat átkapcsolni heroic módra, aminek köszönhetően szignifikánsan megnövekszik a kihívás: minden szörny 80-83. szintű lesz, sokkal precízebb végrehajtást igényelnek az úgynevezett boss-fightok. Természetesen ezáltal sokkal jobb tárgyakhoz is juthatunk, amitől aztán egyenes út vezet majd a raideléshez. Ezen kívül minden főszörnyhöz tartozik egy különleges feladat is (például öld le a utolsó bosst 2 perc alatt, vagy ne öld meg a segítőit, stb.), amelyek most a gyengén felszerelt vagy ügyetlenebb játékosok számára csak nagyon nehezen végrehajthatók, de a legdurvább vagy legkitartóbb játékosokat külön jutalmazza a játék, méghozzá egy újfajta repülő hátassal, a proto-drake-kel.
Ha pedig mindez már nem elég, s még jobban el akarunk veszi a WoW világában (vagy egyszerűen csak jobb cuccokra vágyunk), akkor jöhet a raidelés!
A raid nem más, mint egy csapatnál nagyobb, tehát 5 főnél több játékost magába foglaló csoport, amit az adott instance kapacitásától függően állíthatunk össze. A Burning Crusade-hez hasonló mód itt is 10-, illetve legfeljebb 25 fős raid instance-okba tehetünk látogatást, amelyekből egyelőre csak néhány áll rendelkezésre. Ezeken a helyen már komoly taktikázásokra, kifinomult csapatmunkára lesz szüksége a játékosoknak ahhoz, hogy legyőzzék ellenfeleiket. A legnépszerűbb és legtöbb ellenfelet, és persze az új tier7-es páncélkészlet legtöbb darabját rejtő Naxxramas annak az alapjátékban fellelhető instance-nak az újrafeldolgozása, amibe annak idején a játékosoknak csak elenyésző hányada (közel 0.5%) tudott eljutni, persze az akkori 40 fő helyett most 25-re igazítva.
A megnövekedett szinthatárral természetesen új képességekhez is jutnak a karakterek, de az igazán lényeges változást a teljesen újratervezett, csapat alapú harcrendszer hozta el számukra, amelyben szinte mindent megváltoztattak a készítők. Az eddig bevált és hónapokig finomított stratégiák és képességek egyetlen mozdulattal mentek a levesbe, s a játékosoknak most hozzá kell szokniuk egy teljesen új rendszerhez, amelyben képességeik sokkal jobban támogatják a csapatukban tartózkodókat, mint eddig. Ennek köszönhetően nem szükséges már, hogy meghatározott számú sámán vagy paladin tagja legyen a 25 főt magába foglaló raidnek, csak azért, hogy minden csapattag megkapja az általuk nyújtott bónuszokat. Erre a változtatásra persze nagy szükség volt, főleg így, hogy egy újabb osztállyal gyarapodott World of Warcraft világa: a Halállovaggal.
A halállovagok (azaz a deathknight, játékos szlenggel élve csak DK) a Lich King seregének katonái, aki az első hero-classt képviselik a játékban. Bár eleinte a „rossz” oldalon állnak, később felszabadítják őket, s mivel szemtanúi lesznek királyuk árulásának, csatlakoznak a Szövetség vagy a Horda erőihez. E hősosztály a kivitelezésén már évek óta dolgozik a Blizzard, számtalan ötletet elvetettek már, mivel nem akarták az amúgy törékeny erő-egyensúlyt felborítani. Így maradt a deathknight, amit bármilyen játékos indíthat, ha már rendelkezik legalább egy 55-ös szintű karakterrel. Szerencsére nem szükséges az első szinttől kezdenünk a fejlődést, amint létrehoztuk karakterünket, 55. szinten indulunk egy külön zónában, ahova a többi játékost nem teheti be a lábát. Itt aztán megismerkedhetünk a lovag képességeivel, felvértezhetjük magunkat egy hatékony kétkezes fegyverrel és páncélzattal.
A halállovag alapvetően egy közelharcra szakosodott kaszt, akivel hatalmas sebzéseket okozhatunk különféle fagyasztásokkal, mérgekkel és persze kétkezes fegyverünkkel. Bár különféle védelmi varázslatainak hála képes lehet egy csapat élére állva tankolni a szörnyeket, leginkább sebzésosztóként ismerhetjük meg. Mana, energia és dühpontok helyett a halállovag rúnákkal gazdálkodik, ami nagyjából annyit tesz, hogy minél többet használja a képességeit, annál több rúnához jut, amiből aztán további képességeket lőhet el.
Ha pedig már unjuk a küldetéseket, épp nincs mit csinálnunk, vagy egyszerűen csak utáljuk a hordásokat/szövetségeseket, akkor belevághatunk a játékos-játékos elleni (PvP) harcba is, ami ismételten egy különleges részét képezi a játéknak. Mint ahogyan azt már évek óta minden WoW játékos tudja, a PvP szervereken való élet nem habos torta: minduntalan ki vagy téve az ellenséges frakció támadásának, nem számít, hogy épp egy szörnyet próbálsz leölni, vagy csak békésen virágokat szedegetsz. A konfliktust idáig igyekeztek a készítők az ún. csataterekre szorítani, amelyekben két csapat mérheti össze tudását és erejét egymással, legyen szó akár „capture the flag” típusú vagy területfoglalós játékmódról.
A móka további fokozása érdekében egy új csatatért üdvözölhetünk a WotLK-ben, amelyben egy partraszállós játékmód kapott helyet, ahol a támadók dolga a sikeres partraszállás, a védekezőké pedig értelemszerűen ennek megakadályozása. Emellé bekerült egy teljesen független új zóna, a kontinens nyugati oldalán található Wintergrasp. Ez a hely csak és kizárólag a PvP-jé, amelyben a játékosok célja a terület északi részén található erőd elfoglalása vagy megtartása, aminek birtoklásáért a Northrenden tartózkodó nyertes frakció játékosai komoly jutalmakban részesülhetnek – azaz lehetőségük adódik tokenek gyűjtögetésére, amit aztán különféle csecsebecsékre cserélhetnek be. Wintergrasp területéért folytatott harcban lehetőségünk lesz aztán kipróbálni a különféle ostromgépeket is, melyekkel védelmi tornyokat, bástyákat rombolhatunk le, tovább könnyítve így a terület megszerzését. Non plusz ultra, hogy újra értelmet kapott a hagyományos, nyílt terepen zajló (azaz open-world) PvP fogalma is, amitől végképp kiéleződött horda és a szövetség között lévő viszály. Ezt a különféle, naponta ismételhető PvP küldetések (ölj le adott számú játékost a zónában) és az achievement-rendszer által biztosítja számunkra, mely utóbbiban léteznek olyan jutalmak, melyekért érdemes 40 fős ostromokat szervezni az ellenség fővárosai ellen.
Megszokhattuk, hogy a Blizzard műhelyéből kikerülő játékok mindegyike minőségi darab. Így megy ez évek óta, és szerencsénkre soha nem kellett csalatkoznunk semmiben sem, amihez valaha is a nevüket adták. Így van ez a most megjelent Wrath of the Lich King esetében is. A játék nem csupán egyszerű expanzió, ugyanis több szórakozást ígér, mint 10 másik játék együttvéve. Képes hihetetlenül magába szippantani, folyamatos sikerélménnyel bombáz, és még hónapok múlva is képes újdonságot nyújtani játékosai számára. Gyakran halljuk mostanában, hogy 11 millió játékos nem tévedhet, amiben valljuk be, van némi igazság. Tény viszont, hogy a játék eszméletlen népszerű, és sikerét szinte képtelenség lenne bárkinek is felülmúlnia. Jöhet az Age of Conan, vagy Warhammer Online, a Wrath of the Lich King simán letarolta mindkettőt.
Miután a Burning Crusade seregeit felmorzsoltuk és megtisztítottuk az utolsó démontól is Sunwell templomait, tűkön ülve vártuk, hogy megérkezzen a soron következő expanzió, amiben ismét nekiveselkedhetünk a játék legizgalmasabb és talán legszórakoztatóbb feladatának: a fejlődésnek. Ez alkalommal újabb tíz szinttel tolódott ki a határ, aminek köszönhetően már 80-as határig tornázhatjuk fel magunkat. Ehhez persze egy új kontinens is szükséges, ami ezúttal Northrend fagyos vidéke, ahol az egykori Arthas Menethil herceg, most már a Lich Kingként ismert pernahajder várja a végső megmérettetésre a már mindenre felkészült játékosokat. Az összecsapáshoz hosszú utat kell bejárni, hiszen nem elég a lelkesedés és a maximális szint elérése, ugyanis, mint tudjuk, az igazi élet a nyolcvanadik szinten kezdődik. Méghozzá nem is akárhogy!
Irány Northrend!
Northrend Azeroth két kontinense között fekszik északon, az eddig ismert vidék két tetszőlegesen szegletéből indulhatunk kalandjainkra. Hamar ráébredünk, hogy a Burning Crusade-det alaposan felülmúlva még több küldetés közül válogathatunk, ugyanis területenként nagyjából 100-150 darabot hajthatunk végre, s ezek igencsak kifinomultak lettek. Persze ezúttal is rengeteg egyszerűbb feladatot bíznak ránk Northrend lakosai, a jó öreg módszerek ismét működnek, tehát öljünk le egy bizonyos számú szörnyet, vagy szedjünk össze pár virágot, de számtalan olyan küldetéssel is találkozhatunk, melyek viccesek, izgalmasak, és teljesen formabontóak az eddig látottakhoz képes. Hogy csak egyetlen példát hozzak: Zul'Drak tartományban pár könnyebb feladat után kiszabadíthatunk egy óriást, akinek a vállára pattanva kell gigantikus méretű ellenfelekkel küzdenünk, s több száz élőholtat küldeni örök nyugovóra.
Már az első pár óra játék után ízelítőt kapunk a WotLK egyik újdonságából is, ami nem más, mint a vezethető járművek. Egy újfajta ikon jelzi számunkra, ha ilyen masinába botlunk, és ezekből rengeteg félét találunk majd kalandjaink során. Megszerezvén őket bombákat szórhatunk, légvédelmi ágyúkkal szárnyas démonokra lövöldözhetünk, vagy pilótafülkéjükön keresztül egyszerűen csak izgalmas átvezető jeleneteknek lehetünk szemtanúi.
A küldetésekhez kapcsolódó külön érdekesség, hogy azok ezúttal szerves részeit képezik a történetnek, amelyekben gyakran összefutunk majd a Lich Kinggel, megismerjük a terület történelmét, sőt mi több, még egy videóbetét is helyet kapott a játékban, amire eddig nem volt példa. Ezen felül találkozhatunk olyan küldetésekkel, melyekben példátlan módon a külső tényezők is megváltoznak. Ilyen események leginkább Icecrown területén történnek, ezen a helyen folyamatos harcban áll az Argent Crusade nevű frakció az élőholtak seregeivel, és a csata történéseibe mi is becsatlakozhatunk. Itt aztán egy-egy nagyobb küldetéssorozat végével megváltozik a környezet, új épületek kerülnek a zónába, az NPC-k elvándorolnak más területekre, vagy épp lángba borul az előttünk álló vidék, ami attól kezdve a mi szemszögünkből már mindig úgy fog kinézni. Ilyenkor gyakran „láthatatlanná” válunk a többi játékos számára, s csak mi, illetve a velünk egy idősíkban lévők láthatják a sajátos változásokat.
A küldetések mellé ezúttal is tucatnyi új instance-ot kapunk (olyan területet, ahol kizárólag csak saját csapattársaink és ellenséges szörnyek találhatók), melyek egészen a 70. szintű Nexustól a 80-as Halls of Lightning kísérnek el minket. Elsősorban ezeken a helyeken vértezhetik fel magukat a játékosok jobb felszerelésekkel, fegyverekkel, páncélokkal, és a koca-játékosok legnagyobb örömére ezek a kihívások sokkal rövidebbek lettek. Ugyanis a legtöbb ötfős instance kipucolásához most már elegendő fél-, legfeljebb egy óra, ami számottevően csökkent az alapjátékhoz képest (hol vannak a régi Blackrock Depths-es idők, ahova hideg élelemmel kellett készülni, mert gyakran akár 5 órán keresztül is tartott a küldetés). Egyszóval a Blizzard ismét nyitott a casual játékosok felé, hogy azok is sikereket érhessenek el a játékban, akik nem tudják minden percünket a gépük előtt tölteni.
Kockáknak
Ezen persze megbotránkozhatnának azok a kőkemény rajongók, akik több kihívásra vágynak, de szerencsére nem feledkeztek meg róluk sem. A 80. szintet elérve lehetőségünk nyílik (mindenféle kulcs és reputáció farmolás nélkülözve, mint ahogyan a Burning Crusade esetében ez működött) ezeket az instance-okat átkapcsolni heroic módra, aminek köszönhetően szignifikánsan megnövekszik a kihívás: minden szörny 80-83. szintű lesz, sokkal precízebb végrehajtást igényelnek az úgynevezett boss-fightok. Természetesen ezáltal sokkal jobb tárgyakhoz is juthatunk, amitől aztán egyenes út vezet majd a raideléshez. Ezen kívül minden főszörnyhöz tartozik egy különleges feladat is (például öld le a utolsó bosst 2 perc alatt, vagy ne öld meg a segítőit, stb.), amelyek most a gyengén felszerelt vagy ügyetlenebb játékosok számára csak nagyon nehezen végrehajthatók, de a legdurvább vagy legkitartóbb játékosokat külön jutalmazza a játék, méghozzá egy újfajta repülő hátassal, a proto-drake-kel.
Ha pedig mindez már nem elég, s még jobban el akarunk veszi a WoW világában (vagy egyszerűen csak jobb cuccokra vágyunk), akkor jöhet a raidelés!
A raid nem más, mint egy csapatnál nagyobb, tehát 5 főnél több játékost magába foglaló csoport, amit az adott instance kapacitásától függően állíthatunk össze. A Burning Crusade-hez hasonló mód itt is 10-, illetve legfeljebb 25 fős raid instance-okba tehetünk látogatást, amelyekből egyelőre csak néhány áll rendelkezésre. Ezeken a helyen már komoly taktikázásokra, kifinomult csapatmunkára lesz szüksége a játékosoknak ahhoz, hogy legyőzzék ellenfeleiket. A legnépszerűbb és legtöbb ellenfelet, és persze az új tier7-es páncélkészlet legtöbb darabját rejtő Naxxramas annak az alapjátékban fellelhető instance-nak az újrafeldolgozása, amibe annak idején a játékosoknak csak elenyésző hányada (közel 0.5%) tudott eljutni, persze az akkori 40 fő helyett most 25-re igazítva.
A megnövekedett szinthatárral természetesen új képességekhez is jutnak a karakterek, de az igazán lényeges változást a teljesen újratervezett, csapat alapú harcrendszer hozta el számukra, amelyben szinte mindent megváltoztattak a készítők. Az eddig bevált és hónapokig finomított stratégiák és képességek egyetlen mozdulattal mentek a levesbe, s a játékosoknak most hozzá kell szokniuk egy teljesen új rendszerhez, amelyben képességeik sokkal jobban támogatják a csapatukban tartózkodókat, mint eddig. Ennek köszönhetően nem szükséges már, hogy meghatározott számú sámán vagy paladin tagja legyen a 25 főt magába foglaló raidnek, csak azért, hogy minden csapattag megkapja az általuk nyújtott bónuszokat. Erre a változtatásra persze nagy szükség volt, főleg így, hogy egy újabb osztállyal gyarapodott World of Warcraft világa: a Halállovaggal.
Halott és élvezi
A halállovagok (azaz a deathknight, játékos szlenggel élve csak DK) a Lich King seregének katonái, aki az első hero-classt képviselik a játékban. Bár eleinte a „rossz” oldalon állnak, később felszabadítják őket, s mivel szemtanúi lesznek királyuk árulásának, csatlakoznak a Szövetség vagy a Horda erőihez. E hősosztály a kivitelezésén már évek óta dolgozik a Blizzard, számtalan ötletet elvetettek már, mivel nem akarták az amúgy törékeny erő-egyensúlyt felborítani. Így maradt a deathknight, amit bármilyen játékos indíthat, ha már rendelkezik legalább egy 55-ös szintű karakterrel. Szerencsére nem szükséges az első szinttől kezdenünk a fejlődést, amint létrehoztuk karakterünket, 55. szinten indulunk egy külön zónában, ahova a többi játékost nem teheti be a lábát. Itt aztán megismerkedhetünk a lovag képességeivel, felvértezhetjük magunkat egy hatékony kétkezes fegyverrel és páncélzattal.
A halállovag alapvetően egy közelharcra szakosodott kaszt, akivel hatalmas sebzéseket okozhatunk különféle fagyasztásokkal, mérgekkel és persze kétkezes fegyverünkkel. Bár különféle védelmi varázslatainak hála képes lehet egy csapat élére állva tankolni a szörnyeket, leginkább sebzésosztóként ismerhetjük meg. Mana, energia és dühpontok helyett a halállovag rúnákkal gazdálkodik, ami nagyjából annyit tesz, hogy minél többet használja a képességeit, annál több rúnához jut, amiből aztán további képességeket lőhet el.
Ez a harc lesz a végső
Ha pedig már unjuk a küldetéseket, épp nincs mit csinálnunk, vagy egyszerűen csak utáljuk a hordásokat/szövetségeseket, akkor belevághatunk a játékos-játékos elleni (PvP) harcba is, ami ismételten egy különleges részét képezi a játéknak. Mint ahogyan azt már évek óta minden WoW játékos tudja, a PvP szervereken való élet nem habos torta: minduntalan ki vagy téve az ellenséges frakció támadásának, nem számít, hogy épp egy szörnyet próbálsz leölni, vagy csak békésen virágokat szedegetsz. A konfliktust idáig igyekeztek a készítők az ún. csataterekre szorítani, amelyekben két csapat mérheti össze tudását és erejét egymással, legyen szó akár „capture the flag” típusú vagy területfoglalós játékmódról.
A móka további fokozása érdekében egy új csatatért üdvözölhetünk a WotLK-ben, amelyben egy partraszállós játékmód kapott helyet, ahol a támadók dolga a sikeres partraszállás, a védekezőké pedig értelemszerűen ennek megakadályozása. Emellé bekerült egy teljesen független új zóna, a kontinens nyugati oldalán található Wintergrasp. Ez a hely csak és kizárólag a PvP-jé, amelyben a játékosok célja a terület északi részén található erőd elfoglalása vagy megtartása, aminek birtoklásáért a Northrenden tartózkodó nyertes frakció játékosai komoly jutalmakban részesülhetnek – azaz lehetőségük adódik tokenek gyűjtögetésére, amit aztán különféle csecsebecsékre cserélhetnek be. Wintergrasp területéért folytatott harcban lehetőségünk lesz aztán kipróbálni a különféle ostromgépeket is, melyekkel védelmi tornyokat, bástyákat rombolhatunk le, tovább könnyítve így a terület megszerzését. Non plusz ultra, hogy újra értelmet kapott a hagyományos, nyílt terepen zajló (azaz open-world) PvP fogalma is, amitől végképp kiéleződött horda és a szövetség között lévő viszály. Ezt a különféle, naponta ismételhető PvP küldetések (ölj le adott számú játékost a zónában) és az achievement-rendszer által biztosítja számunkra, mely utóbbiban léteznek olyan jutalmak, melyekért érdemes 40 fős ostromokat szervezni az ellenség fővárosai ellen.
Megszokhattuk, hogy a Blizzard műhelyéből kikerülő játékok mindegyike minőségi darab. Így megy ez évek óta, és szerencsénkre soha nem kellett csalatkoznunk semmiben sem, amihez valaha is a nevüket adták. Így van ez a most megjelent Wrath of the Lich King esetében is. A játék nem csupán egyszerű expanzió, ugyanis több szórakozást ígér, mint 10 másik játék együttvéve. Képes hihetetlenül magába szippantani, folyamatos sikerélménnyel bombáz, és még hónapok múlva is képes újdonságot nyújtani játékosai számára. Gyakran halljuk mostanában, hogy 11 millió játékos nem tévedhet, amiben valljuk be, van némi igazság. Tény viszont, hogy a játék eszméletlen népszerű, és sikerét szinte képtelenség lenne bárkinek is felülmúlnia. Jöhet az Age of Conan, vagy Warhammer Online, a Wrath of the Lich King simán letarolta mindkettőt.
