World of Warcraft: Legion teszt

De mi a helyzet a most, a hatodik kiegészítő megjelenésekor? Tényleg halott a WoW és a Legion csupán megkeseredett kísérlet arra, hogy életben tartsa a Blizzard a játékot? Egyáltalán játszik még valaki MMORPG-vel? Nos, ahogy azt már számtalanszor elmondtuk az elmúlt évek alatt, a World of Warcraft köszöni szépen, de nagyon is jól van. Annyira jól, hogy az első héten közel 3.5 millió eladott példánnyal nyitott annak legújabb kiegészítője. Ez már önmagában is eszméletlenül nagy szám, de ha ehhez hozzávesszük, hogy egy havidíjas szerepjátékról beszélünk, elképzelni is fáj, mekkora széfbe tolják be a pénzt a Blizzard főhadiszállásán. A Legionről tehát már rögtön kijelenthetjük, hogy eszméletlen sikeres lett, de vajon jó is?

Minden változik

Tíz év rengeteg idő. Ennyi ideje van talpon a WoW, s ezalatt számtalan változáson esett át az egész játék. És most nem csak új tartalmakra, kasztokra, fajokra és szakmákra gondolok, hanem teljes ráncfelvarrásokra, melyek során gyökerestül téptek ki nemkívánatos elemeket a programból, vagy alakítottak át már meglévő területeket. Ezek a változások pedig mindig jót tettek a játékélménynek, s a játékosok többsége örömmel fogadta érkezésüket, annak ellenére, hogy ezeknek köszönhetően sokat egyszerűsödött a WoW. Ez a trend pedig tovább folytatódott a Legion esetében is, aminek megjelenése alaposan megkavarta a kasztrendszereket, felborítva ezzel mindent, amit eddig erőegyensúlyról vagy épp a saját karakterünkről tudtunk. Az első és talán legfontosabb változás ugyanis az, hogy a játékban található 11 kaszt képességei átalakultak, sok közülük teljesen eltűnt. Megszűnt például a dupla specializáció és most már gyakorlatilag bárki bármikor (na jó, szinte bármikor) váltogathat saját specializációi közül, beleértve a talentjeit is (tudjátok, tank, gyógyító vagy sebzésosztó). Így aztán minden egyes karakterosztály számára adottá vált a lehetőség arra, hogy egy-egy harc vagy esemény előtt változtasson beállítottságán, vagy finomítson azokon, ami rendkívül hasznos funkció. A képességek közül számtalan áldozatává vált a nagy átalakításnak, kikerült vagy teljesen átalakult egy rakás skill. Ennek hála megint sokkal átláthatóbb és élvezhetőbb lett a játék, hiszen jóval kevesebb gombot kell nyomogatnunk, így gyakorlatilag több időnk lett figyelni, hogy mi is zajlik voltaképpen a játéktéren. Bár eddig is próbálkozott a Blizzard a kasztok átalakításával, ilyen mértékű nagytakarításra még sosem szánták rá magukat.

A már meglévő 11 karakterosztály mellé pedig most érkezett még egy, a Demon Hunter, aki egy új hős osztályú karakter a játékban, tehát szintezését nem a nulláról, hanem majdnem az elérhető maximumról, azaz 98-ról kezdhetjük meg. A Demon Hunter egy közelharci karakter, aki két duplapengéjű fegyverével vág utat az ellenfelein keresztül. Eszméletlenül mozgékony, gyors, és ha megfelelő tempóval öli az ellenfeleit, még strapabíró is, ugyanis leölt áldozatai lelkéből táplálkozik, melyeket felzabálva magasan tudja tartani az életerejét. Képes siklani a levegőben, szárnyai és szarvai vannak, szóval úgy néz ki, hogy azonnal készíteni akarunk majd magunknak egyet. Viszont a többi kaszttal ellentétben nem 3 vagy 4, hanem csak 2 specializációt kapott, tehát csak sebzésosztóként vagy tankként vethetjük be, amiből az utóbbiként nem annyira hatékony, viszont előbbiben hihetetlen számokat képes produkálni tömeges harcok során. Nagyon úgy néz ki, hogy az egyik legjobb sebzésosztót kaptuk meg a személyében.

Ereklyét tessék, olcsó!

Az új kiegészítővel természetesen új sztori is érkezik, mely szerint már megint egy invázió küszöbén állunk, amelyben a Légió épp lerohanni igyekszik Azeroth népeit, elpusztítva ezzel mindent, ami szép és jó. A dolog hátterében most is az a Gul’dan áll, aki már évek óta megkeseríti az azerothiak életét mindenféle kataklizmikus esemény elindításával, és akit már a Warcraft-filmben is nagyon meggyűlölhettünk. Ahogy haladunk előre a személyre szabott történetünkben, úgy ismerjük meg, hogyan próbálják meg a helyiek felvenni a harcot az egyre agresszívabban terjeszkedő, gonosz Fel mágiával, és a hatására eltorzult teremtményekkel. A kiegészítő egyik nagy újdonsága is ezzel kapcsolatban érkezik, ugyanis sokkal jobban előtérbe került a történetmesélés, amit ráadásul most nem egy irányból, hanem többől is végigkövethetünk annak hála, hogy induláskor megválaszthatjuk, hogy az új területek közül melyiknél kívánjuk megkezdeni kalandjainkat.

Ez egy elég érdekes új rendszert is magával hozott, ami a WoW történetében páratlan: a területeken lévő ellenfelek szintje mindig a mi szintünkhöz igazodik, leszámítva pár eldugottabb helyet és az új kontinens középső, végjátékra tervezett zónáját, Suramart. Ha pedig sikeresen megoldottuk a helyiek gondjait, és elérjük a maximális 110-es szintet, megkapjuk az expanzió másik nagy újdonságát is, a world questeket, amik voltaképpen egy véget nem érő, ismételhető quest-sorozatot nyújtanak számunkra. Ennek lényege az, hogy folyamatosan jelennek meg a világban számunkra megoldandó küldetések, melyek teljesítésével új, egyre jobb felszereléseket, reputációt és rengeteg hasznos holmit farmolhatunk ki magunknak.

Ehhez az új, véget nem érő harchoz pedig kapunk egy új fegyvert is, pontosabban fegyvereket, melyekkel végre úgy érezhetjük magunkat, mint valami szuperhős a Warcraft-univerzumból. A Legionben minden kaszt és azon belül minden specializáció számára elérhetővé válik egy-egy úgynevezett artifact fegyver, amelyek a Warcraft világ legdurvább, legpusztítóbb, leghíresebb gyilkoló eszközei, megszerzésükről egészen idáig csak álmodhattak a játékosok. Olyan hatalmas erővel bíró tárgyakról beszélünk, melyek még az eddig ismert legritkább, úgynevezett legendary cuccoknál is értékesebbek. Na, ezekből kap most mindenki egyet az indulást követő 15. percben. Az artifact fegyverek különlegessége, hogy saját fejlődési fával rendelkeznek, melyen keresztül külön testreszabhatjuk azokat, ezáltal téve magunkat egyre brutálisabb harcossá, gyógyítóvá vagy tankká. Ehhez a művelethez viszont mindegyik eszközbe úgynevezett artifact powert kell töltenünk, amellyel voltaképpen „tapasztalati pontot” csurgatunk bele – ez egy bizonyos szint után új képességeket nyit meg számunkra a fegyveren. De ha mindez nem lenne elég, még úgynevezett relicekeket is tömhetünk beléjük (3 foglalat található mindegyik tárgyon), melyekkel további tárgyszinttel és képességekkel bővíthetjük ki azokat.

Bár eleinte gyorsan peregnek felfele a szintek a fegyverünkön, később egyre lassabban tudjuk feltölteni azokat artifact powerrel, aminek köszönhetően akár hónapokra is leköthet minket a játék, mire képesek leszünk egy fegyvert teljesen kimaxolni. Ilyen artifact powert egyébként gyakran kapunk az előbb említett world questek teljesítése után, ezzel rögtön két legyet ütöttek a készítők: sikerült mindenkit nap mint nap a játék elé ültetni, valamint kicsalogatták a játékosokat újra a „játszótérre”, ahol tényleg pezseg az élet. Az előző kiegészítő sokak által kritizált pontja ugyanis pont az volt, hogy mindenki bevackolta magát a saját helyőrségébe, és szinte nem is találkoztak egymással a kalandorok, hacsak nem raidre vagy dungeonözésre gyűltek össze.

A nagycsarnok

De bármilyen sok kritikát is kapott az előző expanzió, a Warlords of Draenor, az ott bemutatkozott helyőrségeknek azért megvoltak a maguk szépségei. Ezt szerencsére a készítők is látták, ezért aztán nem kukázták az egészet a Legion érkezésével. A helyőrségek szerepét most átvették a Class Hallok, amelyek olyan gyűjtőterületek, ahol az adott kasztok képviselői végezhetik az olyan napi teendőiket, mint például az artifact fegyverük fejlesztése. Minden kaszt saját, egyedi csarnokot kapott: a sámánok a Mealstormban gyülekeznek, a druidák Dreamgrove erdejében pihenik ki a fáradalmaikat, a demon hunterek pedig egy Fel Hammer nevű lebegő erődben tervezhetik meg, hova csapjanak le legközelebb, és így tovább.

Ez a csarnokosdi azért is jobb, mint a dreanoros elődje, mert végre nem érezzük magunkat teljesen egyedül az univerzumban, mellette pedig megtartotta azokat az elemeket, amiket élveztünk. Ilyen például a követőink rendszere, akikből most jóval kevesebb van (25 helyett 5), de ugyanúgy elzavarhatjuk őket rövidebb-hosszabb küldetésekre, ahonnan értékes cuccokkal térhetnek vissza, valamint testőrként magunk mellé is állíthatunk valakit, aki mindenhova követni fog minket. Ugyanitt átalakíthatjuk fegyverünk kinézetét is, hogy mégse nézzünk már ki úgy, mint mindenki körülöttünk. Ennek kapcsán érdekesség, hogy számtalan szín és formakombinációt csak különleges achievementek elérésével oldhatunk fel. Tehát például egy kékeslilán csillogó kard forgatójáról majd elmondhatjuk, hogy ő igazi kemény csávó, mert már túl van a 320 ezredik ellenséges játékos leverésén is. Ezekbe a Class Hallokba az új központi városból, Dalaranból juthatunk el, ami ismerős lehet a második kiegészítőből, ahol már szolgált központi gyűjtőhelyként – csak persze ezúttal átalakult egy picit.

Minden változik

Ha pedig már átalakításról esett szó, említsünk meg még párat! Újfent sokat változtak a szakmák, de sajnos nem igazán az előnyükre. Ugye ezek a szakmák arra jók, hogy a segítségükkel különféle páncélokat, tárgyakat vagy egyéb kiegészítéseket készítsenek a játékosok, melyeket többnyire aukciós házakban értékesíthetnek egymás közt. Most úgy néz ki, hogy az új kezdő receptek elég haszontalanok lettek, ezért szinte senki sem bíbelődik a szakmák gyakorlásával. A jobb, ritkább receptekért meg olyan sokat kell farmolni, hogy mire megszerezzük azokat, már értéktelenné is válnak, hiszen mire el tudjuk készíteni valamelyiket, már biztosan kipotyog valamilyen jobb tárgy egy instance-ból vagy raidből. Viszont jó hír, hogy sokat változott a PvP, azaz a játékos-játékos elleni rendszer, ráadásul előnyére, így immáron azok számára is csalogatóvá teheti ezt a területet, akik eddig ódzkodtak tőle. Átalakult a Honor és Conquest pontok rendszere is, ezekből már nem vásárolhatunk magunknak PvP-cuccokat.

A Conquestek teljesen eltűntek, a Honor pedig egy újfajta tapasztalati pontszerű mértékegység lett, amit PvP küzdelmek során gyűjthetünk. A Honor pontok gyűjtése pedig Honor szintlépésekhez vezethet, s ahogy lépkedjük a Honor szinteket, úgy szerezhetünk egyre értékesebb cuccokat és képességeket. Ezzel együtt érkezett egy új PvP talent-rendszer is, ami csak és kizárólag PvP területeken kap értelmet, ide érkeznek majd fejlődésünk során új passzív és aktív képességek, amiket megfelelő szinteken aktiválhatunk. Ha pedig elérjük az 50. Honor-szintet, akkor a Call of Dutyból ismerős módszerrel prestige-szintet is ugorhatunk, amivel lenullázzuk az addig elért képességeinket, de cserébe kaphatunk új titulusokat, hátasokat és új megjelenéseket az artifact fegyverünkre. Mikor a tesztünket írjuk, a várva-várt PvP szezon még nem kezdődött meg, de már most tisztán látszik, hogy milyen potenciál van eme rendszer mögött, szóval bízunk benne, hogy jól fog vizsgázni élesben is.

Mert ez jó nekem

Viszont hiába kívánkozik ki belőlem, hogy leírjam, ez a legjobb kiegészítő a Wrath of the Lich King óta, merthogy milyen király a Demon Hunter és milyen eszméletlen sok teendő akad a játékban, ami hónapokra is leköthet minket, ha pár hónap múlva olyan üressé válik a WoW, mint az előző kiegészítő esetében. A Legion jelenleg úgy néz ki, hogy tényleg az eddigi legjobb expanzió, ami valaha készült, ugyanis tele van tartalommal, az újdonságok pedig nagyon jót tettek a játéknak. Úgy érzem, hogy a drasztikus átalakítások a javára szolgáltak mindenkinek. Viszont ugyanezt írtuk a Dreanorról is, és a Catalysmről, de még a sokak által ekézett Pandaria is kilencven valahány százalékot kapott tőlünk, úgyhogy most óvatosabban lelkendezem, mint azelőtt. A Legion tényleg nagyon-nagyon jó, hihetetlen, hogy mennyire élvezem. Úgy szippant magába, mint ahogyan a Burning Crusade tette, és képtelen vagyok szabadulni tőle. Erre pedig csak egy jó játék képes, nem igaz? Nos, ezzel nyugtatom magam, mikor leírom az értékelésem pontszámát.