22 golyó (15 piros, 6 színes, egy fehér), két ember, és egy zöld posztós asztal. Ezek a snooker legfontosabb elemei, ám mostantól elég lesz akár egy PC, ha össze akarjuk mérni tehetségünket egymással, esetleg a világ legjobb játékosainak virtuális másával. Ezt biztosítja számunkra a World Championship Snooker 2004, s az alábbi egy oldalban kiderül, érdemes-e élni a játék nyújtotta lehetőségekkel.
Az alapok
Ha esetleg nem lennénk képben teljesen a snookert illetően, érdemes tanulmányozni a szabályokat, ugyanis jelentősen eltér a hazánkban oly népszerű, általában különböző vendéglátóipari egységekben űzött pool billiárdtól. A különbség dióhéjban: jóval nagyobb az asztal, a golyókat meghatározott sorrendben kell a zsebekbe lökni, a több pontot érő golyók mindaddig visszakerülnek az asztalra, míg az összes pirosat el nem rakjuk, a hiba az ellenfélnek szerez pontot.
Kezdő lökés
A menü betöltődése után számtalan játékmód tárul fel előttünk. Indíthatunk normál snooker meccset, nyolc-kilenc golyóval operáló poolt, tanulhatunk trükköket és lejétszhatunk klasszikus mérkőzéseket. Találunk variált szabályokkal rendelkező játékokat, megütközhetünk egymás ellen egy gépen, vagy a hálón. Legvégül indíthatunk bajnokságot, ahol személyre szabott karakterünkkel küzdhetjük végig a 2004-es szezont, begyűjtve a leghíresebb kupákat. Utóbbi a program leghangulatosabb része, ahol kezdésként Sims módra alkothatjuk meg alteregónkat, a különböző színű ruhadarabokból válogatva, egészen a dákónk (nem félreérteni…!) típusának meghatározásáig. Érdemes hosszan gyakorolni e mód előtt, ugyanis még legkönnyebb fokozaton, segítségekkel megtámogatva is érhetnek kellemetlen meglepetések. Egész pontosan: A World Championship Snooker igen nehéz játék, csak megfelelő tapasztalattal tudunk érdemben labdába rúgni… akarom mondani „golyóba lökni“.
Mandinerből elmegy – avagy látvány és fizika
Maga a játék nem döntöget csúcsokat 3D-s megjelenítésével, de mivel nem is ez a cél, nyugodtan mondhatjuk: egész korrekt látványvilágot sikerült az asztalra és köré varázsolni. A karakterek nagyszerűen ki vannak dolgozva, a híres játékosok azonnal felismerhetőek; a háttér, a közönség, a játékonként változó környezet, a pihenő ellenfél mind-mind csak dobnak a hangulaton (bár a köztes animációkat egy idő után biztos ki fogjuk kapcsolni, ugyanis rengeteg időt elvesznek a tényleges játékból). Amikor lökésre kerül sor, számtalan variáció áll rendelkezésünkre: megszabhatjuk hol, milyen szögben ütjük meg a golyót, változtathatunk a dákó pozícióján, igazíthatjuk az irányt és az erősséget, akárcsak az életben. Minden a valóságnak megfelelően zajlik az asztalon, így ha elérünk egy bizonyos szintet, mérnöki pontossággal küldhetjük a kiszemelt golyóbist a megfelelő zsebbe.
Falhoz szorítva
Ez idáig nem említettünk negatívumot, az értékelőben látható százalék mégis arra utal: valami nincs egészen rendben. Akárcsak a cikkben, a játékban is csak egy bizonyos idő után jutunk el arra a pontra, amikor feltűnik, ez így nem az igazi. Amikor már elég jók vagyunk, és nem újdonság a körülöttünk élő világ, a – mellesleg kiváló – kommentár és közönség, rájövünk: korlátozottak a lehetőségeink. Hiába az állítható funkciók sora, ha játék közben úgy érezzük, mintha a falhoz, vagy a sarokba állítottak volna. Az asztal nem látható be rendesen, így amikor már nem elégszünk meg a tiszta helyzetekkel, nem tudunk mit kezdeni a golyókkal, falból lehetetlen bármit is eltalálni, a trükközés is hiábavaló, csak felső, 2D-s nézetből lehetséges. A váltható látószög, a forgó kamera csak összekuszálja a dolgokat, és az ember már azt sem tudja, mi merre van – s mindez könnyen fusztrálóvá válik a folyékony játékmenethez szokott egyéneknek.
Ezenfelül muszáj megjegyezni, erős rétegjátékkal van dolgunk, csak megfelelő türelemmel megáldott embert képes lekötni. Némi idő után sajnos az egész könnyen unalomba fullad, bár az akció szerelmesei már öt perc után hajukat tépve menekülnek a szöszölős, látványában sem eget rengető World Championship Snooker elől.
