WildStar teszt

Idén két új idő- és pénztárcagyilkos érkezett az MMORPG-rajongók számára, hiszen a The Elder Scrolls Online mellett már a WildStar is elérhető a játékosok számára. Egy új versenyző érkezésekor már szinte törvényszerű, hogy a veteránok rögtön elkezdik összehasonlítgatni a jövevényt a műfaj koronáját viselő World of Warcrafttal. Ez esetben viszont tényleg megkerülhetetlen az összevetés, hiszen a fejlesztést végző Carbine-t jó pár, korábban a WoW-on is dolgozó ex-blizzardos alapította. A 2005-ben kivált fejlesztők kilenc évig szorgoskodtak, hogy egy fényesre csiszolt terméket alkossanak, és ebben komoly támogatóként melléjük állt a piac egyik meghatározó szereplője, az NCSoft kiadó is. A végeredményen látszik, hogy a készítők nem akarták gyökeresen megreformálni a műfajt: a srácok és lányok az innováció helyett inkább egy csomó, más MMOG-ban már látott dolgot szerettek volna kijavítani és jobbá tenni, többek közt az end game tartalmat és az irányítást, illetve az évekre elegendő tartalom volt az elsődleges szempont. Már csak a galaktikus puding próbája van vissza, ami, mint tudjuk, maga az evés.

Ahol zsarnokság van, ott…

Sokakat már alapból megoszt a WildStar jellegzetes megjelenése és tematikája, mivel a sci-fi műfajt (ami inkább sikerült sci-fi/fantasy keverékre) elvetemült humorral és mókás rajzfilmes körítéssel fűszerezi. Ugyanakkor ez jelenti a játék egyik legfőbb vonzerejét, lévén egy nagyon szórakoztató és egyedi világba csöppenünk, ami garantáltan nem a szokásos kliséket vonultatja fel. 

Természetesen minden egy konfliktussal kezdődik, így a WildStarban is vannak jó- és rosszfiúk, induláskor pedig rögtön választanunk kell a hovatartozásunkat illetően.  A két nagy frakció a birodalmiak és a száműzöttek csoportja (Dominion és Exile), és a játszandó főszál eltér mindkét oldalon. A birodalom élén egy császár áll, akinek ősi eldan vér csörgedezik ereiben, és a pökhendi zsarnok szeret mindenki mást elnyomás alatt tartani, főként az Exile-ok Nexusra száműzött népét. Az eldan egy olyan technológiailag rendkívül fejlett faj, amelynek ezer éve nyoma veszett az univerzumban, ám a Nexus bolygón jó kis örökséget hagytak maguk után. Pont ott, ahol a menekültek, felkelők és zsoldosok új otthonra leltek. Mikor kiderül, hogy a planéta igencsak értékes terület, megindul az őrült hajsza az eldan-titkokért, és ez még csak a kezdet, hiszen a Nexus minden lényének hiányzik egy kereke, a beszélő zöldségektől kezdve a legapróbb bogárig bezárólag.

Forgalmit, személyit kérek!

Karakteralkotáskor frakciónként négy (tehát összesen nyolc) faj közül választhatunk. A Dominion oldalon a drakenek, mecharik, cassianok szerepelnek, továbbá kötelező szőrös elemként a chuák, akik valójában pszichopata rágcsálók. A száműzöttek lehetnek emberek, vagy a gran, aurin és mordesh faj képviselői. Ezután jönnek a mesterségek, a warrior, spellslinger, esper, engineer, medic és stalker, a szokásos módon fajtól függően korlátozva. Ezek a hagyományos közelharcos, távolsági, mágus, gyógyító archetípusok, olyan apró-cseprő dolgokkal megbolondítva, amelyek kissé feldobják a már jól ismert szerepköröket. A warrior például high-tech fegyverekkel hadakozó közelharcos, aki nem riad vissza attól sem, hogy bevesse az atomenergiát, és nem mellesleg egy ágyú van a kezén. Hozzá hasonlóan az összes többi mesterség kapott ilyen futurisztikus tulajdonságokat, segítő robotokat, exosuitokat és más őrült kiegészítőket. Arra például egyáltalán nem számítottam, hogy a stalker valójában Batman és Rozsomák keveréke, aki nanoruhában szlalomozva karmolászik és kaszabol le mindenkit. A változatosság pedig remek, mert sokkal érdekesebb ilyen szereplőkkel játszani, és aki beleesik az első karakterébe, valószínűleg a többit is ki akarja majd próbálni, ami igencsak jót tesz a WildStar szavatosságának.

És ha mindez nem lenne elég, választanunk kell egy Patht is, ami a játékstílusunknak megfelelő „életutat” jelenti: lehetünk felfedezők, katonák, tudósok vagy telepesek. Választásunk ugyan nem fog jelentősen kihatni arra, hogy milyen erős lesz a karakterünk PvP-ben, de egyedi jutalmakra és képességekre tehetünk szert, rengeteg plusz küldetéssel, ráadásul a rendszer erősíti a közösségi kapcsolatot is. Egy elrejtett laboratórium kinyitásához sokszor szükség van egy okostojásra, míg a legmagasabb pontokra csak egy felfedező tudja elvezényelni társait, a telepesek pedig nagyon népszerűek lesznek, mert több hasznos dolog építésére képesek.

Nyisd a retinád!

A tervezők imádják a Pixar animációs filmjeit, aminek a hatása tagadhatatlanul tükröződik a WildStar külsején. Sokszor valóban egy LSD-vel átitatott futurisztikus animációs filmre emlékeztet, másrészt egyes területek színe és stílusa igencsak a WoW-ra hajaz. A fejlesztők fontosnak tartották, hogy a tartalom mellett a vizuális ingereket is változatossá tegyék, és ezt le sem tagadhatnák a játék élénk és furcsa esztétikáját látva. A gyerekes/rajzos külső sokak ízlésének már alapból kicsit fura lehet, de a végeredmény ettől függetlenül nagyon szépre sikeredett, sok látványos ötlettel megfűszerezve. Az interfész a béta óta (szerencsére) átváltott egy átláthatóbb verzióra, és eleinte ugyan szokni kell a rengeteg funkciót tömörítő felületet, de ez könnyen orvosolható a már most elérhető addonokkal. Pozitívum továbbá, hogy a játék végső formája már remekül optimalizált, egy kevésbé erősnek mondható gépen is viszonylag jól futtatható, és bár nem sikerült minden bugot kigyomlálni, a végeredmény sokkal élvezetesebb, mint a bétaidőszak alatt. Be kell vallanom, hogy korábban több ideges percet is átéltem a próbaverzióban, és emiatt nem vonzott különösebben a dolog, de a végeredményt látva már kifejezetten elégedett vagyok.

Kalandra fel!

A ránk váró mesebeli vidéket küldetéseken keresztül fogjuk fokozatosan megismerni, a történethez kapcsolódó főszálak mesélik el az eldanok rejtélyeit és vezetnek át az újabb régiókba, amiből összesen 23-mal találkozunk. Ebből 7-7 a két frakció saját területe, és van 9 olyan vidék, amit PvP-re szántak. Elvégzendő feladatainkat NPC-ktől vehetjük fel, akik hubokba tömörülve várják, hogy segítsünk nekik, majd a siker után megjutalmazhassanak minket. Van e mellé egy Datachrone nevű szerkentyűnk is, ami egy überokostelefon, és ezen keresztül is lebonyolíthatunk jó pár üzletet. Az epizódok értelemszerűen frakciónként eltérnek, és több kisebb részből épülnek fel. Ami komoly negatívum, hogy egy lezárt epizód területeire már nem térhetünk vissza, így erősen csorbult annak az élménye, hogy egy teljesen nyitott világban kalandozunk. A közlekedésben amúgy segítségünkre van egy húsz percenként használható teleportfunkció, de az út nagy részét így is gyalog, légdeszkán vagy más hátasokkal fogjuk megtenni.

Zónánként kapunk rengeteg helyi küldetést is a főszál mellett, és ahogy az lenni szokott, főként harcolnunk kell, tárgyakat gyűjtögetni vagy ketyeréket aktiválni. Ez magába foglalja azt is, hogy halálra rémített zöldségeket kell a rosszarcúak elől biztonságos melegházba vinni, klónozógépet machinálnunk, vagy laboratóriumokba és katonai bázisokba lopakodni, és különleges esszenciákat kinyerni a különböző dolgokból. Sok a gyűjtögetős feladat, rengeteget kell ásni/szüretelni, aktiválni, vagy a T betű nyomkodásával változatos módon eltenni láb alól az ellenfeleket (például ijesztő dolgot rájuk dobni), vagy őröket leidézni és különféle dolgokat telepíteni. A térképen rengeteg olyan objektum van, amivel interakcióba lehet lépni, és sokszor ezekből is egy újabb küldetés vagy kihívás pottyan az ölünkbe.

És mindezek tetejébe várható még egy rahedli Path feladat is – felfedezőként például javarészt műholdak telepítése, térképkészítés, és a különböző területek felfedezése. Csurig lesz tehát a térképünk világító nyilakkal, színekkel és rengeteg tennivalóval. Az viszont már kevésbé örvendetes, hogy sokszor olyan érzésem támadt, mintha egy-egy küldetés csak elvégzendő rutinmunka lenne, nem különösebben motiváló jutalommal és túlságosan sok rohangálással. A feladatok eléggé lineárisak és egyszerűek, amiket a humor hivatott szórakoztatóbbá varázsolni. Gyakorlatilag ugyanazt kell csinálnunk, amit már rengetegszer láttunk máshol, de a játék ennek ellenére mégis mindig képes meglepni a kalandorokat valamilyen megmosolyogtatóan bájos ökörséggel. Ébresztettél már máshol hipnotizált gazellákat, nyalogattál időre meghatározott számú tudatmódosító nyalókát, vagy esetleg klónoztál cuki dolgokat? Na ugye!

Move your ass!

A fejlesztők a hagyományos irányítást se találták eléggé izgalmasnak. Az MMOG-ban megszokott Tab-os célzást elhagyva manuálisabb módszert választottak, amit „telegráfokkal” tettek szemléletesebbé. Ez annyit tesz, hogy miután lenyomtuk az aktív skillünk gyorsbillentyűjét, egy kis trapézszerű terület jelzi a támadás hatótávolságát, és ha ebbe a szörny beleesik, akkor tutira eltaláljuk. Ez persze így működik az ő esetükben is, így a támadásaik távját látva könnyebben ki tudjuk kerülni a csapásokat. A rendszer célja, hogy az ember folyamatosan mozogjon harc közben, és a kialakult helyzetre dinamikusan reagáljon. Az irányítás leginkább a TERA akcióorientált megoldására hasonlít, és összességében gyorsra és reszponzívra sikeredett. A harcokban valóban rengeteget számít a mozgás és a pozicionálás, és a fejlesztők szerint ez fogja megkülönböztetni a jó játékosokat a kevésbé ügyesektől, főleg PvP-ben. Hogy ne legyen egyszerű a dolgunk, a pályákba több veszélyforrást is belezsúfoltak, így a mérges gázokra, tüskékre és a robbanó objektumokra mindig figyelni kell, viszont az úgynevezett „breakout gameplay”-nek köszönhetően a kellemetlen hatások semlegesítésére is van lehetőség. Ha például kiütik a kardot a kezünkből, oldalra vetődve felvehetjük a fegyvert, stunnolás esetén pedig egy dashsel megrázva magunkat észhez térünk. A mobilitás esetében arról még nem is beszéltünk, hogy kapunk double jumpot, sprint gombot, és még légdeszkára is pattanhatunk!

Levél up

Az akciódús rendszer valóban nem hagy minket unatkozni, ám akad hátulütője is, hiszen elég sok energiába telik legyűrni egy-egy thrash mobot, így a grindelés nem megy valami gyorsan, ráadásul automatikus támadás hiányában elég sokat kell majd nyomkodnunk ugyanazokat a billentyűket. A maximálisan elérhető szint 50, és minden lépéskor különböző jutalmakat ütik a mancsunkat, szépen adagolva az újdonságokat. Ezek új gear slotok és képességek lehetnek, illetve mindig kapunk egy AMP pontot, amit support, utility és assault passzív tulajdonságokra oszthatunk le. Szinttől függ az is, hogy mikor vásárolhatjuk meg az első házunkat, légdeszkánkat, vagy léphetünk be dungeonbe, ezért mindig van egy aktuális cél, ami fenntartja az érdeklődést. Persze a WildStarnak van craft- és tradeskill rendszere is, továbbá minden, ami csak szem-szájnak ingere, a házrendszerről nem is beszélve. Hogy mindenre kitérjek, ahhoz még jó pár oldalra lenne szükségem, de higgyétek el, minden apró elembe belecsempésztek valamit a készítők, amitől az élmény a megszokottnál jóval érdekesebbé válik.

Egységben az erő

Mit sem ér egy MMOG társaság nélkül, ezért a játék a csoportos gyalulásra is többféle alternatívát kínál, casual és hardcore gamereknek egyaránt, külön ügyelve a maximális szintet már elért játékosokra. A Kalandok keretein belül ötfős szimulációkban szintezhetünk társainkkal, és 20-as szint környékén léphetünk be az első dungeonbe, ami szintén egy maximum 5 fős csapattal pucolható ki.  A gigantikus raideket 20 vagy 40 emberre tervezték, amit a tesztírás előtt nem volt lehetőségem kipróbálni, de már a fejlesztői videókon is látszik, hogy itt már igazán veterán játékosok csapnak össze az extra lootért. A talaj itt egy jó nagy telegráf-patchworkké olvad össze, és kissé kaotikus az összhatás, hasonlóan az arénákhoz, ahová alacsonyabb szinten is bemerészkedhetünk. A PvP kedvelői 2-3-5 fős küzdőtereken vagy a Battlegroundokon (10v10 csataterek) mérhetik össze harci képességeiket. Tapasztalataim szerint a kasztok egyensúlyozását jól sikerült megoldani, egyikük sincs erőfölényben a többiekhez képest. A legérdekesebb azonban a Warplotok ötlete: ezekben a PvP-eseményekben egy War Partyba verődött bagázs egy erődítményt erősít és szab személyre, hogy aztán egy 40vs40 csatában meginduljon az ostrom a másik csapat építménye ellen. Ez a móka csak az 50. szint után érhető el, így ez is az end-game része, ELO ranking rendszerrel és seasonökkel, és sokak számára valódi motivációt jelenthet a karaktere kimaxolásához.

Piszkos anyagiak

A srácok persze úgy gondolták, hogy ehhez a bőséges tartalomhoz egy hibrid fizetős modell dukál, így akik szeretnek gyűjtögetni, azok az úgynevezett CREDD-del is megválthatják a játékidejüket, és nem kell havonta kicsengetniük a kezdőár (15.000 Ft) utáni nagyjából 4000 Ft-ot. A CREDD egy olyan játékbeli tárgy, amit aranyért lehet beszerezni más játékosoktól az erre kialakított piacon, vagy pénzért megvásárolni a WildStar online shopból, és egy újabb hónapnyi játékidőt ad. A szorgos farmolóknak így nem kell fizetniük, aki pedig időt venne, az megveheti a CREDD-et is, amit a játékostársaknak továbbadva tetemes mennyiségű ingame aranyra tehet szert. És van-e esély arra, hogy egyszer free-to-play legyen a WildStar? A fejlesztők szerint nincs, ezzel kapcsolatban elég határozottnak tűnnek.

Jeremy Gaffney, a játék vezető producere szerint a játékosok a nem kielégítő mennyiségű tartalom miatt fordulnak el a legtöbb MMOG-tól, ezért tudatosan készültek a havonta megjelenő update-ekre, és már másfél évre előre betervezték az új lehetőségeket. Hogy ez meddig köti le a játékosokat, és meddig hajlandók érte a zsebbe nyúlni, az még a jövő zenéje. A WildStart az eddig látott alapok továbbgondolása, az egyedi és szórakoztató köntös, de leginkább a kreatív hangulat emeli ki a tömegből, és bátran állítom, hogy minden esélye megvan a sikerre, amit tükröznek az egyre gyűlő pozitív visszajelzések is. Bár klasszikus nem válik belőle, de a Carbine egy valóban tisztességes és élvezetes munkát tett le az asztalra.