Ha a könyvet a borítójáról, akkor egy videojátékot képekből nem lehet megítélni. De legalább félre lehet érteni. A What Happened képei pedig abszolút félrevezetőek, azok alapján ugyanis az ember egy horror-kalandra számít, ijesztgetésekkel. Nos, nagyobbat nem is tévedhetnék. A Genius Slackers produkciója nem félelmetes, annál inkább nyomasztó. Ez nem horror, hanem egy pszichotikus thriller, utazás egy megbomlott, drog hatása alatt álló elmében. Ha valamihez hasonlítanom kéne, az a Hellblade lenne, csak kevesebb akcióval és misztikummal.
Egy megbomlott elme örök ragyogása
A What Happened főhőse egy gimnazista srác, Stiles, akinek egész élete félresiklott. Apja meghalt, barátnője elhagyta, a legjobb barátja elárulta, ráadásul az iskolában is van egy srác, aki erőszakosan zsarnokoskodik fölötte. Stiles végül a drogokhoz nyúl, ami végképp betesz már amúgy sem stabil elméjének.
Ezzel kezdődik az utazás, amit leírni nem egyszerű. Bár a fő helyszín a gimnázium, ezt olyan sokszor és sokféleképpen fordították ki az alkotók, hogy még többszöri visszatérés után sem feltétlen unalmas. És ez csak a suli, mert ezen kívül van itt erdő, víz alatti csatornarendszer, iskolai szekrényekből kirakott folyosó, Stiles gondolataiból összeállt terem stb.
Az egész játék egy eszement út, ami alatt mindig történik valami, amire biztos nem számítasz. Az egyik pillanatban még egy erdőben sétálsz, a másikban egy cápa üldöz az iskola folyosóján, hogy aztán az irányítás minden átmenet nélkül inverzbe kapcsoljon, és máris fejjel lefelé futsz egy barlangban, ahol a jobb a bal, a fent a lent. Közben pedig ott motoszkál az ember fejében a gondolat, hogy vajon Stiles mit csinál a valóságban.
Ez a gondolat végig elkísér minket, és a válasz mindig másnak tűnik. Talán csak az órán alszik, és ez az egész egy rémálom. Talán egy kötél végén lóg és épp a halálán van. Vagy drogtól elborult aggyal éppen ámokfutást rendez az iskolában, megölve mindenkit, aki szerinte ártott neki. Mindegyik lehetőség igaz lehet, sosem tudhatjuk, hogy épp mi a helyzet. Csak egy biztos: Stiles bekattant, de próbál megküzdeni az őrülettel
Hosszadalmas kínlódás
Hősünk motivációit, elméje megzápulásának okait nemcsak az átvezető animációk és saját elméjének megnyilvánulásai közlik, de Stiles naplójának bejegyzései is, aminek darabjait a pályákon szétszórva találhatjuk meg. Tehát a játék bőségesen magyarázattal szolgál a karakter állapotára, sőt talán túl is magyarázza azt. Ennek köszönhetően egy idő után az információk ismétlődővé válnak, mintha ugyanazt a sztorit újra és újra és újra elmesélnék. A szövegezés és a helyszín mindig más, de a történet ugyanaz marad.
Ez pedig a szolid, 5-6 órás játékidő ellenére a végére unalmassá teszi a játékot. A kezdetben csodás szürrealitás a végén már inkább idegesítő, és a kezdetben szimpatikus Stiles iránt fokozatosan elkezdünk szánalmat érezni. Mert akárhányszor eljut arra a pontra, hogy na, most aztán összeszedi magát, egy pillanattal később már megint saját elméje foglya, és újrakezdi a siránkozást.
A What Happened fejlesztői sajnos abba a hibába estek, hogy túlhúzták a játékot. Ha 1-2 órával rövidebb lenne, sokkal jobb hatást érne el, mert akkor nem fordulnának visszájára az érzések. Ugyan a kifordult ötletek végig kitartanak, de egyszerűen az ember egy konkrétan meghatározható pont után elkezd ellenérzéseket táplálni a program iránt. Ez már csak azért is problémás, mert a jó befejezés eléréséhez bizony időt kell szánnunk Stiles-ra, emlékei felkutatására, de a fene sem akar kutakodni, amikor már inkább a kijárat felé kacsintgatunk.
Emellett van még pár apróság, ami szintén nem segít a játékon. Az egyik, hogy gyakran elveszi a futás lehetőségét, ami kifejezetten irritáló, ha egy hosszú séta után rájössz, hogy az utadat elzáró ajtó kulcsa még nincs nálad, szóval sétálhatsz vissza. A másik, hogy gyakran azt sem tudja az ember, hogy mit kéne csinálni. Csak kóvályogsz a végelláthatatlan folyosókon, mígnem véletlenül rálépsz arra az ici-pici pontra, ami triggeleri a továbbhaladást előidéző szkriptet.
És ez a tudatlanság nemcsak emiatt a céltalan kóválygás miatt kellemetlen, hanem azért is, mert egy-két kivételtől eltekintve az embernek gőze sincs arról, hogyan kéne Stiles elméjét rendbe rakni. A játék egy hangyalábnyi támpontot sem ad, hogy mit kéne csinálni eme cél érdekében, és visszajelzést sem kapunk, hogy amit csinálunk, az árt vagy használ hősünknek. Ennek köszönhetően hiába szerettem volna rendbe rakni Stiles fejét, hiába láttam, mi lehet számára a kiút, nem értem el, és végül a „Tragedy” achievement lett a jussom.
Mindez pedig nem hat jótékonyan az újrajátszásra. Hiába szeretném elérni a jó befejezést, semmi kedvem újabb öt-hat vagy még több órát barangolni ebben a szürreális, nyomasztó világban, ahol egy mérgező elme folyamatosan azt susogja a fülünkbe, milyen szánalmas fütyik vagyunk.
Komoly dilemma
A What Happened komoly témákat feszeget. Zsarnokoskodás, árulás, szerelmi csalódás, veszteség, öngyilkosság – és ezt éretten, érdekesen és elgondolkodtatóan tálalja. A játék vizuális stílusa egészen páratlan, noha a grafikai megoldások, főleg a karakterek nem túl szépek, de ezen könnyen túl lehet lépni. Aki szereti a szürreális pszichothrillereket, annak mindenképpen érdekes kipróbálni, és az se hátráljon meg tőle, aki a mainstreamtől nagyon eltávolodó, egyedi, kreatív programra vágyik. A What Happened mindenképpen megéri a pénzét. Azoknak viszont nem ajánlom, akik nem szeretik azt, ha egy játék végeztével össze akarnak kuporodni a sötét szobában, a takaró alatt, hogy azután ott töltsék a következő napokat. Mert a játék befejeztével a nyomott hangulat garantált, pláne, ha nem sikerült elérni a jó befejezést.
