A Wasteland nem mai darab, de tényleg, lazán túl van a harmadik X-en. Az EA 1988-ban adta ki az Interplay eme régi csodáját, méghozzá Apple II-re. A játékban a nukleáris kataklizma során elpusztult Egyesült Államokban kalandozhattunk egy Desert Ranger osztagot kommandírozva. A feladatunk egy megvadult MI és hadseregének eliminálása volt, megakadályozva ezzel a kevés túlélő elpusztítását.
A Wasteland hatalmas siker lett, és alapja olyan, hasonszőrű RPG-knek, mint a szintén az Interplay által majdnem egy évtizeddel később megalkotott Fallout. Mostanra pedig közel a harmadik rész, amit a 2014-es Wasteland 2-t is jegyző inXile Entertainment készít. A májusi megjelenés előtt azonban még piacra dobták az eredeti program remasterelt változatát, amit akár remake-nek is tekinthetünk, hiszen itt azért nem egyszerű ráncfelvarrásról van szó.
Régi vágású új játék
Erre azonnal rájöhetünk, amint rábökünk a New Game menüpontra, ugyanis a grafika szembetűnő változáson esett át. A program lényegében teljesen újjászületett ezen a téren, mindezt úgy, hogy az átvezető videók és a kezelőfelületből süt a retrohangulat.
Néhány új animáció is megjelent, például a lövöldözésekkor, az új területekre lépve kisebb animált átvezetők fogadnak, és sok szöveg mellé ezúttal narráció jár. Szóval a remasterelt változat sokkal látványosabb, emellett több inger éri az embert, ami nagyon jó, mert az eredeti játékhoz hasonlóan rengeteget kell olvasni, ha boldogulni akarunk. Merthogy az eseményeket továbbra is inkább megírják, semmint megmutatják.
Kész időutazás
Ami viszont maradt a régiben, az a játékmenet. Hős csapatunkat, azaz Hell Razort, Angela Dethet, Snake Vargast és Thrashert billentyűzetről irányíthatjuk, az eseményeket felugró ablakokban láthatjuk, a különböző parancsokat menük labirintusából bogarászhatjuk ki, a párbeszédek folyamán pedig tíz ujjacskánkkal kell begépelni, amit mondani akarunk.
Na, igen, ha nem játszottál még ilyen játékkal, akkor valószínűleg kemény fába vágod a fejszédet, ha belekezdesz a Wasteland Remasteredbe. Ma már ilyet ritkán látsz, sőt megkockáztatom, hogy a legtöbb fiatal játékos legfeljebb filmekben vagy sorozatokban hallott ilyesmiről, mint a Chuck vagy az Agymenők.
Ha mégis belevágsz, akkor bizony fel kell csapni a játékba integrált Manualt (a H billentyűvel bármikor előhozható), és bekészítve a hidegélelmet érdemes alaposan áttanulmányozni, mielőtt nekivágsz a pusztaságnak. Nem túlzás: ezt a játékot meg kell tanulni játszani.
Éppen ezért a Wasteland Remasteredet elsősorban tényleg azoknak merem ajánlani, akik szerették az eredetit. Nekik tetszeni fog, ugyanis a grafikai felújítást leszámítva csak néhány apróbb változtatás érte a programot. Például a felsorolt négyes fogat helyébe teljesen új karaktereket is állíthatunk, kaptunk achievementeket, illetve a menük között már használhatjuk az egeret is – bár ez néha bosszantó, mivel a szövegek igen aprók, így baromi könnyű félreklikkelni. Márpedig nem mindegy, hogy támadásra vagy menekülésre utasítod a rangeredet.
A játék mindezeken túl nehéz. Irgalmat nem ismerve bánik el azokkal, akik nem szánnak időt arra, hogy alaposan megismerjék a különböző skilleket, fegyvereket, lehetőségeket vagy csak szimplán nem olvasnak el minden betűt, ami a szemük elé ugrik.
Szépen leporolva
A Wasteland Remastered a funkcióját nagyszerűen látja el, az inXile megmutatta, hogyan kell egy több mint harminc éves címet felújítani. A csapat épp csak hozzáért a lényeghez, azaz a játékmenethez, azonban a látványt padlótól a plafonig ízlésesen felújította. Bravó!
Ám pont a kora miatt mondom azt, hogy ez a játék inkább csak az „öregeknek” való, akik játszottak anno az eredetivel, illetve olyanok ifjaknak tudom még ajánlani, akik kíváncsiak az ilyen régiségekre, látni szeretnék, milyen is volt egy olyan játék, aminek okán előhozhatjuk a „régen minden jobb volt” kifejezést.
Ugyanis a Wasteland Remastered játékmenete ma már olyan, mint egy lovaskocsi az autópályán. Elsőre meglepő, bizonyos szemszögből érdekes, de nagyon hamar bosszantóvá és hajmeresztővé válik. Szóval ez a program tökéletesen alkalmas arra, hogy magunk döntsük el, tényleg jobb volt-e régen.
A játékot köszönjük a GOG.com-nak!
