Nem okvetlenül, barátaim. Alvaro Sousa (aki Kraken Studios néven a fejlesztését végezte) eme remeke egy okos csavarral is él: egyrészt a gépi ellenfél (amely lehet japán vagy a szövetséges válogatott is, hiszen mindkét oldal játszható számunkra is) ragaszkodhat a valóban megtörtént és átültetett, történelmi hadműveletekhez, de beállítható a véletlenszerű hadvezetés is – itt bizony a Midway-szigetek melletti, a háború menetét megfordító csoda győzelem akár el is maradhat.
No, vissza az alapokhoz: amit kapunk a durván 13 ezer jó magyar forintunkért, az egy körönkénti, hexás, 2D-s klasszikus stratégiai játék. Egy kör a játékban két hét, tehát nem fog a végtelenségig elnyúlni az amúgy 1941. december hetedikétől a V-Day-ig terjedő fő hadjárat. Aki kevesebb csatával is beéri, az négy kisebb művelettel próbálkozhat. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a gépi ellenfél „tuningolható”, azaz az alapbeállítású történelmi hitelesség jelentette, a valós harci értékkel rendelkező egységek helyett magasabban képzett, rutinosabb, jobban felszerelt ellenséges flottákkal és repülőszázadokkal találkozhatunk.
Nekem bőven elég volt azt, amivel a japánok már első körben a nyakamba estek. Persze a nagy hadjáratot kezdtem el, a szövetséges erők parancsnokaként. Durva volt végignézni, ahogy a Felkelő Nap országának hadereje, a császári haditengerészet egy összehangolt támadássorozatban visz mindent. Elég nagy kedvelője vagyok a második világháború csendes-óceáni hadszínterének, milliónyi szakirodalmat és regényt olvastam (és annyira, de annyira szeretném elfelejteni a 2019-es Midway című amerikai nyáltengert, borzasztó, borzasztó volt…), úgyhogy számítottam rá: az eleje elég rázós lesz. Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem… Gyorsan megcsináltam a kötelező képgaléria-alapanyagot, majd nekiálltam megverni a japókat, de dulván.
Innen szép nyerni, de ha belegondolsz, mindkét oldallal. Ott van az orrba vert és vérig sértett Egyesült Államok, a másik oldalon meg a legyőzhetetlennek tűnő, de ember- és nyersanyagban, ipari gyártókapacitásában végzetesen korlátozott erőforrásokkal küzdő, császári Japán. A játék ezt remekül le is képezi, hiszen szerepet kap a gyártás és a logisztika is. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi lesz folyamatosan a főszerepben. Európában ehhez képest egy kirándulás volt a logisztikusok élete: minden közel, a konvojok alkalmazásával az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közötti hajóútvonalak is biztonságosabbá váltak. Amikor meg 1944. június hatodikán sikeresen partra szálltak Normandiában, s utána sorban elfoglalták a francia kikötőket, még egyszerűbb lett a dolog.
Na, itt ilyennel nem fogsz találkozni. Minden egyes átkozott szigethez hajókkal kell majd odavinni mindenkit és mindent. Mondjuk, egyes műveletekben több ezer kilométeres távolságot megtéve. Ez és persze a szóba jöhető, a japán hadsereg ellenőrzése alatt álló szigetek számossága izgalmas órákat jelent majd játék közben. Persze az igazi hardcore arcok kívülről fújják a valódi történelmi eseményeket, a hadjáratokat csak a nevük alapján emlegetik, és szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy a Warplan Pacificben is csak és kizárólag ott és akkor támadjanak, ahol az a negyvenes évek mozgalmas első felében megtörtént.
S persze a sikerhez az sem árt, ha pontosan tudjuk, hogy az ellenséges erők hol járnak. A szigetek, elfoglalt városok statikus dolgok, így legfeljebb erősítés érkezhet oda, kisebb meglepetést okozva egy óvatlan támadónak. Ami azonban az igazi kihívás, az a flottakötelékek és az ellátóhajók, temgeralattjárók bújócskája a több tízezer négyzetkilométernyi tengeren és persze a vízszint alatt. Az már réges régen rossz, ha az AKAGI-t csak akkor veszed észre, amikor megérkeztek róla a zuhanóbombázók… Szóval a logisztika mellett a felderítés lesz a másik kulcsterület, amivel sokat kell majd szöszölnöd. De próbáld ki, mert érdemes. Ez egy korrekt módon feldolgozott, történelmi szempontból hű, minőségi stratégia, persze klasszikusok alapokra építve.
