Kezdjük az alapokkal: a káosz erőit semmi nem korlátozza egy bázisra, szabadon terjeszkedhetünk a kultistákkal. Akiknek persze más módon is hasznát vehetjük, főleg emberáldozattal, ami megnöveli egy városunk népszaporulatát, Így városaink lakóit is gyakrabban áldozhatjuk fel (az élet körforgása, meg minden), hogy ezzel a különféle termelőépületek hatékonyságát növeljük, ha már kikutattuk a megfelelő rituálét. Szintén kifejleszthetjük az egyes káoszistenek jeleit, amikből körönként eggyel megajándékozhatjuk egy harcosunkat, hogy jobban teljesítsen. Ha pedig az áldásokat is felfedeztük, egy ellenséges csapat megsemmisítésekor javulhat a (még nagyjából) emberi harcosaink egy tulajdonsága.
De hogy a káosz és véletlenszerűség még hangsúlyosabb legyen, minden győzelemkor van egy kis esélye annak is, hogy a dicsőség hevében egységünk átalakul démonibb létformává, vagy Káosz Ivadékká, vagy egyenesen Démon Herceggé. Utóbbi remek életcél egy csapat kultistának, de egy 10. szintű hős esetében nem feltétlen jó csere, ezért érdemes némi tervezéssel csökkenteni a véletlenszerűséget – vagy keblünkre ölelni a kiszámíthatatlanságot.
Az egységek sem csak textúráikban térnek el a lojalistáktól. Az emberi hősök és Káosz űrgárdista alakulatok mellett kapunk kisebb-nagyobb démonokat és démongépeket, azaz szörny és harci gép hibrideket. A leggyengébb kis rondaság, a Káosz Ivadék, különösen hatékony lehet eleinte, mivel gyors és elég erős a támadása (csak repülő lények ellen esélytelen), sőt az egyik hős a legyőzött ellenségeket formálja át ezekké, így olcsón juthatunk hozzá egy kisebb seregnyi rusnyasághoz.
A káosz szava
A tiranidák után kellemes meglepetés volt, hogy a küldetéssor sokkal értelmesebb és követhetőbb lett. Eleinte csak kutatás és fejlesztés volt a feladat, majd egyes frakciók kiirtása, ahogy az illik is a világhoz. Komolyabb, időre menő és inváziós feladattal csak az immár hatodiknak előrehozott záró küldetésben találkoztam. Bár a többi frakció kampányát is átalakították, de ott azért még néha akadnak problémák az inváziók és időre menő küldetések időzítésével, szóval kezdőknek a játék létrehozásakor érdemesebb kikapcsolni a questeket. Ahogy az egységek automatikus átváltását is a beállításokban, mert az még mindig nincs tekintettel a másodlagos képességekre.
Az útkeresést sem sikerült helyre rázni. Ha csak rákattintunk egy ellenfélre, és egységünknek eltérő lőtávú fegyverei vannak, a gépi rutin sokszor megelégszik a legtávolabbi ponttal, ahonnan bevihetünk némi sebzést, még akkor is, ha közelebbről elsöpörnénk a célpontot. Mivel a lépésünk „előnézetét” továbbra is csak a jobb egérgomb nyomva tartásával kapjuk meg, egy rossz mozdulat, és tölthetjük vissza a mentést, ahogy az egymás mögött álló egységek becélzása is néha pixeleken múlik.
Ezek azonban bármilyen bosszantóak is voltak, már tényleg csak apróságok – amiket persze ideje lenne javítani. Bár a küldetések rendbetétele nem a kiegészítő erénye, de nagy szükség volt rá, és így könnyebb is ajánlani a DLC-t a visszatérőknek. Viszont a következő, esélyesen Eldar DLC-re kvázi elvárom a kezelés javítását és a mesterséges intelligencia fejlesztését.
