Önmagában ez persze még nem garancia a minőségi, ámde jóáras akciózásra, a kellemes emlékű The Darkness II-t leszámítva ugyanis a Digital Extremes műhelyéből az UT2004 óta egyetlen kiemelkedő bittermék sem érkezett, konzolportok és felejtős shooterek azonban annál inkább. Ezek után gondolom nem meglepő, hogy szkepticizmusban gazdag érdeklődéssel kattintottam a telepítés végén a Play gombra – elővigyázatosságom azonban szükségtelennek bizonyult, a Warframe ugyanis egy szórakoztató és ráadásul meglepően mély akciójáték lett.
Űrzűr
E mélység persze free-to-play online lövöldéhez hűen inkább a játékmeneten, semmint a sztorin érhető tetten – utóbbi mindössze a játék magvát adó non-stop akcióorgia megalapozására szolgál. Az időpont eszerint a távoli jövő, a helyszín hőn szeretett Naprendszerünk, szerény személyünk pedig egy sztázisból reaktivált, Tenno néven futó nanoruhás űrnindzsa, akit azonban a Naprendszer többi lakója valamiért szívből utál (bár az érzés legalább kölcsönös). Utóbbiak három csapatból kerülnek ki: a lepusztult Földet uraló Grineer klónhadserege a pergőtűzre és a szimpla túlerőre esküszik, a profitéhes kalmárokból álló Corpus főleg energiafegyverekkel szerelt lövegtornyokkal és harci robotokkal köszönti vendégeit, a közelharcot pedig az emberiség elfajzott maradéka, a nanovírustól mutálódott, vérgőzös, nagy tömegekben támadó fertőzöttek képviselik.
A játék célja természetesen a fentebb taglalt konkurencia eltakarítása, amit max. három pajtásunkkal karöltve, véletlenszerűen generált lineáris pályákon ejthetünk meg. Bár a feladatok változatosak (jelenleg tízféle küldetést dobhat a program, a sima aprítástól az adatlopáson át a túszmentésig), és ráadásul akció közben is módosulhatnak, a bevetés szabályai mindig ugyanazok, azaz a célállomás felé kocogva felaprítunk mindenkit, aki belénk köt. A helyzet persze nem olyan egyszerű, mivel ez a három eltérő ellenség esetén három eltérő taktikát jelent: a páncélozott Grineer talpasokat páncéltörő lövedékekkel fektethetjük ki a leggyorsabban, a Corpus ketyeréi és katonái főleg az elektronikus támadásokra allergiásak, míg a fertőzöttek leginkább a tűzre háklisak.
Diablo a vállunk felett
Ha a fentiekből némi cRPG-s mellékízt éreztek, akkor jól jelez a pókösztön, a Warframe harcrendszere ugyanis a pörgős TPS-nézetű darálás mellett erősen merít a Diablo-féle akció-szerepjátékok megoldásaiból is, ami főleg a rendelkezésre álló felszerelésen érezhető. Ezek közül a legfontosabb maga a hacuka, a játékban beszerezhető 12 harci öltözék (avagy warframe) mindegyike ugyanis négy egyedi képességgel (spell) érkezik, ami így pont egy tucat eltérő harcmodort jelent. A felhozatallal nincs gond, van itt dübörgő csapásokkal aprító tank, kardozó-bélbontó harcos, lopakodást segítő ruha, tűz-, jég-, elektromos, illetve mágneses támadásokra kihegyezett warframe, illetve a gaz ellen lebénítására, valamint a cimborák gyógyítására kihegyezett támogatópáncél is.
Noha a ruhák képességei egyediek, az arzenál már közös: minden karakter egy kétkezes flintát, egy oldalfegyvert, és egy hátán fityegő közelharci szeletelőt cipelhet magával, a kézifegyverek mellett pedig a magányosabbak Sentinel néven futó támadó és támogató droidokat is szerválhatnak maguk mellé – a kínálat bőséges, a beszerzett eszközök pedig természetesen tovább is fejleszthetők. A szisztéma alapját a játék közben zsákmányolható, mod néven futó fejlesztéskártyák adják: mind a warframe-ek, mind a fegyverek egy rakásnyi, a páncélzatot, sebességet, kiosztott sebzést, illetve egyéb képességeket feljavító kártyával húzhatók fel, melyek beépítése bizonyos mennyiségű energiapontba fáj. Utóbbi mennyisége a páncél/fegyver szintlépésével mindig nő, a fejlettebb harceszközök így idővel jóval több modot bírnak el, ergo sokkal pusztítóbbá válnak.
Digitális evolúció
A játék tehát enyhén bipoláris, mivel a non-stop TPS-golyózáport és vagdosást egy (akciójátékokhoz képest) meglepően gazdag fejlődési rendszer támogatja, a koncepció viszont kifejezetten jól működik, ami a megbízható technikai háttérnek is köszönhető. A Warframe-et a csapat Evolution motorja hajtja, a látvány pedig free-to-play címhez képest több mint elfogadható (bár a moduláris, véletlenszerűen generált felépítés miatt a pályadizájn hamar önismétlővé válik). A karaktermodellek kidolgozottak, az effektek szemnek kedvesek (főleg a darabokra hulló ellenfelek és a lövöldözés keltette szikra- és tűzeső sikerült látványosra), a fény-árnyék hatásokkal pedig szintén nincs gond, bár alapjáraton a bloom elég erősre sikerült (biztos a J.J. Abrams-i lens flare imádat miatt, a friss Star Trek játék ugyanis szintén ezt a motort használja). Az irányítás egyszerű és teljesen kézre álló, Tennónk mozgáskultúrája pedig több mint kielégítő – a kötelező vetődés és becsúszás mellett még a falon is rohangálhatunk, ha kedvünk tartja. A zene és a hangok ugyanakkor csak a kötelezőt hozzák, egyik sem különösebben emlékezetes.
Online játék esetén persze sokkal fontosabb a netkód minősége, ezen a téren pedig jelenleg még kissé vegyesek a benyomások: bár ellenfeleink kettészakítását gyakran jelentős lag nehezíti, illetve néha hajlamos a teljesített küldetéseket is elbukott bevetésként elkönyvelni a játék, egy nyílt bétában leledző online shootertől még elfogadhatók az efféle hibák (de azért remélem, hogy a „hivatalos” startig nekifekszenek a játék ezen részének is).
Platinaárfolyam
A free-to-play modell okán természetesen nem árt egy kicsit kitérni a rajtaütések finanszírozására sem, már csak azért is, mert a játéknak ez a része szintén eléggé kétoldalú lett. Előrebocsátom, hogy a rendszer nem rámenős, még ha az in-game bolt tobzódik is a csak valós valutáért beszerválható prémiumfegyverekben és -páncélokban, egyrészt ugyanis szigorúan co-op játékról van szó (szóval a kövér pénztárcájú, feltankolt nindzsák általában épphogy megkönnyítik, semmint nehezítik a csóróbb csapattársak életét), másrészt pedig mert a küldetések után kapott kreditekből az összes fizetős felszerelés tervrajzát is megvehetjük, majd kraftolhatjuk.
Utóbbi tevékenység egyébként a hosszú grindelés ellenére is kellemes alternatíva, elvégre sokkal szórakoztatóbb a bevetések során összeharácsolt nyersanyagokból megépíteni az új cuccokat, mint egy sima átutalással letudni a folyamatot – már csak azért is, mert az árak kifejezetten brutálisak. A közepes (570 platinumos) valutacsomag például közel 28 euróba fáj, míg a piactéren elérhető közepes erejű fegyvereket és páncélokat átlag 200-250 platinumért kínálja a játék – egy valamivel olcsóbb dobozos játék árából tehát a Warframe-ben jó esetben is csak két fegyvert vagy páncélt tudunk bezsákolni, ami azért elég hajmeresztő árszabás, még akkor is, ha a különlegesebb skineket leszámítva kellő szorgalommal mindent beszerezhetünk ingyen is.
No para, ez jó dara!
Noha a Digital Extremes free-to-play belépője jelenleg nem tökéletes, ne feledjük, hogy még javában tart a nyílt béta, szóval esélyes, hogy a cikkben felsorolt problémák zömét az elkövetkező hetekben orvosolni fogják – ezek közül az önismétlődő terepek javítása egyébként már biztosra vehető, a csapat ugyanis jelenleg nemcsak új szobákon, hanem több szabadtéri pályasablonon is dolgozik. Az apróságokat és a húzós mikrotranzakciót leszámítva azonban a Warframe-mel nincs semmi gond: egy ütős kis akció-cRPG keverékkel lepett meg minket a Digital Extremes, amit minden akciófogyasztónak nyugodtan ajánlok – remélem, hogy a csapat az új Star Trek játékkal sem okoz csalódást...
Ez van, most monoton gyilkolás, de a küldetéseken nem is változik szerintem semmi, soha. Talán az új Tutorial-hoz hasonlóan "játékon kívüli" küldetések lesznek a bolygók végén, amit meg kell csinálni, hogy továbbmehessünk, vagy nem tudom...
Voltak olyan mapok melyet egyedül szinte képtelenség végig vinni, mivel az npck bizonyos időközönként újra generálódtak(jó h jöttek a haverok és együtt irtottuk a népet).
A játékól a lelket hiányoltam: vmi komoly sztorit kéne csinálniuk, sztem a mapokat is egyetlen egy világgá kéne gyúrniuk óriási bejárható terekkel/bolygókkal.
Én nem ajánlom, aki csak lövöldözni szeretne scifi környezetben annak inkább a Tribes Ascend nevű játékot ajánlom: igaz ott sincs semmilyen motiváció sem sztori, de az egy-egy meccs erejéig tartó ember ember elleni lövöldék sokkal nagyobb élvezetet nyújtanak.
Pályák meg egyre jobban alakulnak, az utóbbi update-el kaptuk meg a Mars holdját a Phobos-t. Aztán ott vannak az Alert mission-ok, ott lehet sokszor blueprinteket szerezni, plusz nyersanyagot vagy bármi nyalánkságot, persze extra gázsi jár érte. És akkor még ott vannak az Operation-ok is, amik szépen lassan görgetik előbbre a történetet. Eddig azt hiszem 4 volt, ebből 2 csak új ellenséges egységet mutatott be, az utóbbi kettő vitte előre a sztorit egy picit.
Ja a Clan-oknak meg van Dojo-juk, ahol lehet gyakorlatozni 1v1-ezni és klán fegyvereket kioldani, illetve azoknak a blueprintjeiket megvenni (ezek igen hasznosak).
Jó tanács még az is hogy az ingyenes verzióban kapott platinát (50), páncél helyre költsétek el, mert alapból csak kettőt tarthatsz meg, így ha több is tetszik akkor legalább lesz helyed. A fegyvereket később meg úgy is elfogjátok adogatni majd.
Ja a profilotok is fejlődik szintet, egy-két fegyver tervrajza ilyen szintekhez van kötve.
Kezdésnek meg talán az Excalibur a legjobb, fullra tekerve elégé odaver az a páncél. De a Loki és a Mag se rosszak. Én most egy Trinity-t nyúzok (az a gyógyító).
Ja és azt csiripelik a verebek hogy lehet lesz majd még egy Trade rendszer is a jövőben, de az szerintem pont nem tenne olyan jót a játéknak.