Vénusz rabságban
A vágyat és szerelmet jelképező római istennő nevének szereplése (és nem utolsó sorban a játék hivatalos oldalán elhelyezett fotók) alapján sejthető, hogy a kalandban részt vevő játékos jó pár alkalommal fog kevés, vagy éppen semennyi ruhát sem viselő hölgyekkel valamilyenfajta kontaktusba kerülni.
Maga a történet nem kifejezetten a játék erőssége, különösebb filozófiai magasságokba szemmel láthatóan nem akartak a szerzők emelkedni. A női szemmel minden bizonnyal jóképű Jack szerepét kapjuk, aki egy sikeresen lebeszélt chat-randit követően hamarosan találkozik is a látványos külsővel megáldott hölggyel, Milával. A meglehetősen rövid ismerkedés után kialakult szimpátia egy közeli szobában, annak is az alvásra használt bútordarabján csúcsosodik ki. Másnap aztán főhősünk egy másik lány, a vörös hajú Stella mellett ébred, akinek eszében sincs elengedni a srácot, sokkal inkább vágyai kielégítése céljából foglyul kívánja tartani, és bizonyos üzleti szempontok megvalósításához is ideálisnak tartja, függetlenül a másik elképzeléseitől.
Az már az első feladat, a szobából való kiszabadulás során nyilvánvalóvá válik, hogy a készítők az FPS-ekben megszokott mozgást és irányítást kívánták a kalandjátékokra jellemző rejtvényekkel vegyíteni. Amennyiben egy tárgyat használni tudunk, vagy fel tudunk venni későbbi alkalmazás céljából, a kurzor kézzé változik. A kijárathoz vezető út túl magasan van? Semmi gond, ha van egy doboz vagy létra a közelben, cipeljük a megfelelő helyre és felugorva máris mehetünk tovább. Másutt a vécépumpa nagyszerűen használható lezárt fedelek kinyitására, a csatornában lebzselő patkány pedig elzavarható a kiáramló gőzzel, amennyiben a kereket visszahelyezve megnyitjuk a szelepet.
A szebbik nem képviselőin kívül össze fogunk futni Stella fekete bőrbe és csuklyába öltözött testőreivel is. Ellenük kezdetben megteszi egy keményebb rúd vagy baseballütő, később pedig már lőfegyvert is bevethetünk. Ez utóbbit mellesleg nem csupán önvédelemre használhatjuk, hanem például megrepedt tartórudak szétlövésére is…
Nem kívánom minden feladvány megoldását feltárni, a legtöbbjük pici gondolkodással megoldható, csupán nézzünk mindig alaposan körül. Egyszerre úgyis csak egy tárgy lehet nálunk, azt pedig szintén jelzi nekünk a játék, ahol valamit manipulálni lehet.
Túszdráma
Az előzetes alapján egy agyat is igénylő akciójátékra számítottam, macsó főhőssel és a ruházat takarófunkcióját figyelmen kívül hagyó lányokkal, amolyan Duke Nukem stílusban. Ha csupán ennyi lett volna az elvárásom, maximálisan elégedetten álltam volna fel a játék mellől (vagy futottam volna neki egy újabb végigjátszásnak). Ám nem így történt. Az még rendben van, hogy a sok kalandelem miatt nincs többjátékos mód, bár elvileg azért meg lehetett volna valósítani, amellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, hogy a játékos a pénzéért egy nyúlfarknyi mókát kap -- a végigjátszás egy óránál aligha vesz többet igénybe. Mire kezdünk belemelegedni az eseményekbe, már végeztünk is. Nagy kár, a srácok egy picit csavarhattak volna a sztorin, belepakolva még néhány fejtörőt. Azt is megértem, hogy az irányításnál a W-A-S-D billentyűk számítanak megszokottnak, de zavart, hogy a menüben nem lehetett átállítani másra, csupán az egér érzékenysége konfigurálható.
Érdemes megemlíteni, hogy a grafikai motort a Blitz3D hajtja, nem is rosszul, igaz, picit fel lett javítva más eszközökkel is (pl. PhysX-szel). A látvánnyal nekem nem volt gondom, de sajnálom, hogy csupán egyfajta kinézetű ellenségekre tellett. Persze lehet, hogy a csuklya és a bőrcucc alatt másképpen néznek ki, de ezt nem tudjuk meg...
Remélem, hogy a készítők következő anyaga folytatja ezt az irányvonalat, nagyobb hangsúlyt fektetve a hosszabb játékidőre. Addig is tekintsük a Venus Hostage-t egy felcsigázó előjátéknak.
