A Quantic Dream bábáskodott a szintén francia Parallel Studio játéka fölött, emiatt szinte már vártuk is, hogy valami jó kis kalandjáték legyen a végeredmény, és az előzetesek alapján pláne nem csoda, ha a tengermélyi bolyongást egyfajta felfedezésként képzeltük el. Hogy a végeredmény egy kicsit más lett, az még nem is olyan kiábrándító, az már azonban igen, hogy az ígéretes felütést és koncepciót milyen hibákkal és figyelmetlenségekkel sikerült a végére elrontani és lényegében vízbe fojtani.
Feledni a múltat
Stan szeretne túllépni a múltja sötét pillanatain, de azok belülről rágják, mintha csak férgek élősködnének a szervein és gondolatain, ezért profi ipari búvárként inkább elmenekül a világ elől, hogy visszatérjen régi cimborája, Tim mellé, akivel együtt dolgozva felfedezheti az Északi-tenger mélyét. Bár ezzel egy megavállalatot támogat, ráadásul olyat, amely szennyezi a környezetet (a játékon környezetvédők is dolgoztak, így adott ez a szál), de ez inkább idővel válik egyre egyértelműbbé, így mondhatjuk, hogy naivan szerződik le a céghez. Ami viszont még kellemetlenebb: hiába menekül a múltja elől, az még a víz alatt is megtalálja. Fejfájása mellett ugyanis látomások, fura álmok győtrik hősünket, akinek halott szerettével is találkoznia kell. Szerelme meg eközben a felszínen várja, hogy hazatérjen, és néhány év gyász után végre továbblépve éljék a saját életüket. Már ha ez lehetséges.
Séta-kaland, víz alatt
Az Under the Waves igazság szerint egy sétaszimulátor, egy emberi történetet elmesélő egyszerűbb kaland, ami azért legalább két fontos fegyvertényt maga mellett tudhat. Az egyik, hogy a történet a víz alatt játszódik, egy sajátos világban, számos extra játékelemet csempészve a lineáris és kötött sztoriba. A másik, hogy lényegében mindezt egy nagyjából nyitott világba sikerült helyezni, mely ahhoz kellően tágas, hogy soha ne érezzük úgy, hogy csőpályákon haladunk. Vagyis erre is van példa, de erről majd később. Sőt, a már emlegetett extra játékelemek annyira sikeresen lettek beépítve az alapba, hogy fel sem tűnik, mennyire a forgatókönyvhöz vagyunk kötve. Reggel felkelünk, megisszuk a kávét a víz alatti szálláson, majd beszállunk a Moon-nak elnevezett járműbe, hogy a célterületre jussunk, ahol aztán úszkálva kapcsolókat aktiválunk, kisebb fejtörőket oldunk meg és a többi. Közben még craftolunk is, gyűjtögetünk, felfedezünk, illetve díszítjük otthonunkat. Hát nem fantasztikus?
De, lényegében az, pláne elsőre, mikor még hat az újdonság varázsa. Eleve, engem a tenger mélye elvarázsol, az meg, hogy cápák, delfinek, egy fóka vagy egy bálna mellett úszhatok, az már elég a boldogsághoz. Legalábbis eleinte. Lehet fényképezni (Polaroiddal, 1979-et írunk!), roncsokat átkutatni, nyersanyagokat összeszedni, és úgy összességében rácsodálkozni a világra, ami jó móka. A magyar felirattal is ellátott sztori kicsit klisés, láttunk már ilyet, nem is túl vidám, de azért át lehet érezni, legalábbis a legtöbb pontját. Sőt, még a látvány is rendben van, kis csapathoz képest korrekt, mégha nem is kiemelkedő. Éppen ezért olyan fájó, hogy itt-ott eléggé félrement a projekt.
Merthogy az számomra például az igénytelenség egy igen magas foka, mikor a főszereplő állandóan ugyanabban a búvárruhában és kukás sapkában látható. Akkor még nem is szóltam, mikor így feküdt le, maximum felvontam a szemöldököm, de amikor ugyanígy állt be a zuhanyzóba, akkor azért mordultam egyet. Programozói nemtörődömség és igénytelenség minden szempontból. És akkor ott vannak a feleslegesen elnyújtott küldetések. Vagyis az, amikor például a Moonban ülve szűk csöveken keresztül evickélünk újra és újra. Minden, csak nem szórakoztató. Éppen úgy, mint 10+ drónt bekapcsolni egy hatalmas teremben.
Hála az égnek, hogy azért ezek az esetek fordulnak elő legkevesebbszer, de így is eléggé lerontják az élményt, ahogy pár ötlettelen küldetés is. A dizájneri döntések egy részével így abszolút nem tudok mit kezdeni, és ennek hála az egész játék felemás, de összességében messze nem hozza azt, amit elvárnánk tőle. Kár érte, mert miközben van egy csomó poén felfedeznivaló, szerintem mind a témából, a koncepcióból és a helyszínből is többet ki lehetett volna hozni.
