Kicsivel több mint hat és fél éve jelent meg az Uncharted 4: A Thief’s End, majd egy évre rá a kiegészítőként is felfogható, ám valójában teljességgel önálló Uncharted: Lost Legacy. Ám Nathan Drake kalandozásai hiába is értek véget, a PlayStation 5 sem maradhatott a legendás mestertolvaj nélkül. A két utolsó játékot egy csomaggá kombináló, „felnégykásított” és kicsinosított, többféle minőségben futtatható Uncharted: Legacy of Thieves Collection, Dzséjt kollégát idézve, „csak akkor éri meg a pénzét, ha nincs meg az eredeti A Thief’s End és The Lost Legacy”. Ám PC-n más szempontokat is figyelembe vehetünk, hiszen egyrészt itt most először találkozhatunk a tolvajbandával, másrészt a hardver is egészen más alatta.
Tolvajtechnika
Az elmúlt időszak PlayStation-ös átirataival szerencsére (vagy inkább a hardverek rokon architektúrájának és persze a szakértelemnek köszönhetően) abszolút nem volt problémánk. Kratos és Pókfej kalandjai is abszolút minőségi portok voltak, és talán nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy előre lelövöm a poént: az Uncharted: Legacy of Thieves Collection sem kivételként erősíti a szabályt. Remélhetőleg a jövőben tovább folytatódik ez a tendencia, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen itt van egy tetralógia vége, ráadással együtt.
Kicsit önellentmondásnak tűnhet, de őszintén be kell vallanom, hogy kicsit bajban vagyok az optimalizáció megítélésével kapcsolatban. Na, nem azért, mert rossz lenne, hanem így, a megjelenés előtti buildet játszva nem tudom, mennyit javul majd, mire e sorokat olvassátok. A hivatalos gépigény szerinti „ajánlott” konfigurációt éppen csak egy hajszálnyival meghaladó vason (azaz továbbra is i5-10600K és GTX 1070, és az egész história egy NVMe SSD-re telepítve), a javasolt FHD felbontás és High beállítások helyett, alávaló módon 2560×1440 képponton és Ultra minőséggel gyötörtem a hardvert. És láss csodát, így is megvolt a másodpercenként garantált 30 képkocka (igaz, néha, nagy, belátható tereknél kicsit beesett), úgyhogy nincs okom kételkedni afelől, amit a többi oszlopban olvashatunk. Persze ehhez egy kisebb procedúrát még végig kell várnunk a játék elején, amíg a shadereket felépíti a játék, de ezt csak egyszer kell kibírni. A másik fontos részlet, hogy az SSD-t sem véletlenül említik a gépigény erre vonatkozó sorában: a töltési időt csak találgatni merem, de a menet közben streamelt textúra-halmok a HDD-t lazán kikészítik.
Egyetlen komolyabb bánatom a technikával kapcsolatban, hogy ugyan megkaptuk a 21:9 képarányt, azokat az in-game átvezetőknél két fekete csíkkal beszűkítik. Persze, tudom, hogy ennek nyilván megvan a maga oka (váratlanul „beszülető” modellek, levágott elemek, hiányos animációk rombolhatják az illúziót), de így kicsit felemás az ultraszéles élmény. Pláne, hogy ilyesfajta akciójelenetből azért mindkét játékban akad szép számmal. A PC-re is könnyedén felpattintható kontroller funkcióit itt is visszakapjuk, bár ettől még mindig otthonosabban éreztem magam az egeret szorongatva, és a billentyűzetet püfölve.
Helyzetjelentés
Töredelmesen bevallom, hogy jómagam sosem voltam különösebben elalélva az Uncharted-sorozattól, és ezen a PC-s port érdemben nem változtatott. Félreértés ne essék, a játék technikailag és vizuálisan csúcskategóriás, a felújítással pedig a mai napig nincs miért szégyenkeznie e téren, ezt elismerem. Viszont az epizódról epizódra igazából alig fejlődő alapvető mechanikákkal és a jobbára lapos fejtörőkkel már kevésbé vagyok elégedett, meggyőződésem szerint a külcsíny, a hangulat és a szerethető karakterek, illetve az ő történetük vitte el ezt a sorozatot a hátán. Igazából ettől jó az Uncharted, annak, aki szereti: a nagybetűs Élménytől, és nem attól, hogy vért izzadva (jó, magas nehézségen lehet azért szenvedni), képességeinket a legvégsőkig kitolva győzedelmeskedünk. És persze ez a mai napig működik annak, aki még nem találkozott vele, bár a Lost Legacy-n azért már igencsak érezni, hogy ebben az ötletben egyelőre ennyi volt.
