Az Unbound: Worlds Apart egy-egy képére rápillantva pillanatok alatt sikerült felkelteni az érdeklődésem, az indie, eddig nem sok mindent felmutató stúdió alkotása pedig zsáner-besorolásával tovább növelte a kíváncsiságom. A puzzle-platformereket eleve kedvelem, ha meg ilyen kis aranyos főhőssel bírnak, akkor pláne számot tarthatnak a figyelmemre.
Széteső világ
Valami nagyon balul sült el a ceremónián, Soli pedig, a kis mágus, különleges erejével képes az elszabadult portálokat nemcsak kezelni, de akár bezárni és előnyére változtatni ahhoz, hogy megoldja az egyre inkább széteső, szörnyek által ellepett világ problémáit. Ehhez azonban nem elég csak ugrálni és felfedezni a környező területeket, melyek vízbe, barlangokba vagy akár az egekbe nyúló platformokba vesznek, bizony meg kell változtatnia a dimenziókat is, hogy ezzel élje túl az egyre nehezedő kihívásokat.
Merthogy a dimenziókapuk párhuzamos valóságokat tesznek elérhetővé, és míg egyikben mondjuk, egy halálos szörnyeteg fogyasztja áldozatait, addig a másikban talán semmilyen veszély nem leselkedik ránk. Másik esetben lehet, hogy egy platform válik elérhetővé, de a kis pillangó óriási kaijuvá válik, mely első pillanatra ketté is harap. Ilyenformán alaposan át kell gondolni, mit teszünk és mikor, illetve igen gyakran kell használatba venni dimenzióváltó képességünket. Arról nem is beszélve, hogy idővel a feje tetejére fordul minden, sőt néha még azt sem látjuk, hova lépünk.
Igen, a megszokott puzzle-platformeres klisék azért megvannak, avagy gombnyomásra változtatunk a gravitáción, joggal mondva, hogy már a plafonon vagyunk a szemétkedéstől, és bizony ezt a mechanikát igen sokszor kell használni. Van, hogy mind a talaj, mind a plafon tüskékkel teli, sőt még ellenfélből is jut a helyszínre, ami gyors reakcióidőt és villámgyors reflexeket igényel. Ahogy az is, mikor a látható tér minden mozdulattal szűkül, avagy nincs idő elbaltázott lépésekre és tökéletlen ugrásokra.
Nem adom fel!
Az Unbound: Worlds Apart nem igazán újít, nem kimondottan kavarja meg a műfaji szabályokat, sőt még története, történetmesélése is egészen tipikus. Mégis, annyira jól sikerült tálalni ezt a dimenzióváltós mókát és felfedezést, hogy mindenképpen élmény nekiállni és kiélvezni minden pillanatát. A grafikai stílus remek, nagyon szerethető és látványos a kézzel rajzolt hátterekkel és karakterekkel, miközben a dizájn is fantasztikus. A játékmenet szintén profi, nem igazán éreztem úgy, hogy direkt szívok, mert a fejlesztők gonosz módon arra gyúrtak, hogy agyvérzést kapjak, avagy a bukásokat inkább bénaságom számlájára írtam. A hangulat és a zene szintén remek, így lényegében csak az róható fel az Alien Pixel Studios játékának, hogy nem hoz újdonságot, nem igazán egyedi. Itt-ott még a Limbo is eszünkbe juthat, de a cuki máz mellett néha még durvább, nyomasztóbb, horrorosabb is annál. Remek darab, átlagos áron, így a műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott, ahogy PC-n egy kontroller is.
