A bevezető végén lévő zárójeles merénylet nem (csak) azért került oda, hogy kivegyük részünket szövegértési készségetek csiszolásából, hanem azért (is), mivel a Trapped Dead érdekes madár, elvégre úgy újszerű, hogy mégsem az. Taktikai RTS (ami önmagában nem nagy szó), zombik kobakját kell bezúznunk benne (ez meg már szinte fantáziátlan), a kettő keresztezésére azonban eddig még nem volt példa, a Headup tehát nem (teljesen) alaptalanul tömjénezi magát weboldalán.
A Trapped Dead így leginkább egy zombi-apokalipszisba oltott Soldiers of Anarchyra hasonlít: adva vagyon egy kora 80-as évekbeli amerikai kisváros, ahol a lakosság javarésze a génmódosított gabonának köszönhetően hamar rákap az emberhúsra, velük pedig hat túlélő néz farkasszemet – előbbi csoportosulás megenni, utóbbi pedig kihasználni kívánja a szürkeállományt a túlélés érdekében. Nem véletlenül említem a Guru mellékletét is megjárt stratégiát, a TD ugyanis a zombikat leszámítva erősen hajaz egykori teljes játékunkra. Először is: a hat karakter mindegyike eltérő erősségekkel és gyengékkel bír: van, aki fejszére, van, aki lőfegyverekre specializálódott, az újságírólány fitt, mint a nesz, míg a kövér seriff már egy rövid kocogástól kiköpi a tüdejét, gyógyítani pedig csak az orvos tud, akinek azonban tolószéke okán erősen behatárolt a mozgástere.
Minden küldetésre négy embert vihetünk magunkkal a hat közül, akiket előtte bunkerünkben fegyverezhetünk fel, a kapott (és a pályán felvett) cuccokat azonban később is szabadon variálhatják. Bár a jópofa B-filmes, képregényes átvezetőkből mindig kiderül, pontosan miért is merészkedünk ki az utcára, a célunk egyszerű, mint a zombik személyisége, nevesül: jussunk el a pálya elejéről annak végére, lezúzva minden útba eső élőholtat. Nyilván 2-3 csoszogó halott esetén ez nem kihívás, amikor azonban 8-10 bestia ront ránk, a szerényen adagolt lőszer pedig erősen fogy, mindjárt más megvilágításba kerül a helyzet. Kapkodni azért nem kell: a játék bármikor leállítható, a zombik régimódian csoszognak, nem pedig rohannak, a pályák zömén pedig csapdák (robbanó poroltók, villamosszék stb.) is segítik a taktikusabbakat a hörgő akadályok eltakarításában. A zombik stratégiai péppé verését ugyanakkor nemcsak egyedül, hanem három cimboránkkal is végezhetjük: a kooperatív mód minden bizonnyal a játék legjobb része, összetartó bandával igen jó meccseket lehet tolni, feltéve, hogy ők is túlteszik magukat a játék hibáin – amikből pedig sajnos igen sok van.
Kezdem ott, hogy a játék erősen instabil, szinte óránként fagy, ami figyelembe véve, hogy nem menthetünk szabadon (hanem pályánként csak 2-3 fix helyen), különösen idegesítő: megesett, hogy 40 percnyi játékom ment a velőbe emiatt. Az irányítás szintén nem teljesen százas: néhány fegyvert bal, másokat jobb klikkel hozunk működésbe (nesze neked, átgondoltság), már ha egyáltalán reagálnak embereink a parancsokra, mivel sokszor csak két-három kattintásra kezdenek akciózni, ami igen kellemetlen, ha épp négy irányból próbálják megnyúzni őket (ez ugye azt is jelenti, hogy MI nincs, embereink semmit nem csinálnak, ha nem kapnak utasítást). Zene gyakorlatilag nem létezik (bár néha-néha felcsendül valami jellegtelen traktus), hőseink pedig csupán az átvezetőkben szólalnak meg – szerencsére, mivel a kevéske szöveget is maximálisan túljátsszák a színészek.
Miután a hibák zöme már az első két pályán a játékos nyakába zúdul, igen könnyen elveheti a témára fogékony stratégák kedvét a város megtisztításától – hiba volna azonban ezek miatt temetni a programot, mivel bár a megvalósítás olykor frusztráló, az alapötlet (azaz a téma RTS-es megközelítése) mégis remek. A lenti százalék így inkább egyfajta figyelmeztetés – nem tökéletes a játék, de ha túlteszed magad a hibákon, jól szórakozhatsz vele.
Tapasz a harapásra
Dacára a zombis téma és a szolid RTS-es játékmenet kellemes házasításának, a Trapped Dead megjelenésekor inkább volt hírhedt, mint kellemes meglepetés, köszönhetően számtalan idegesítő hibája, illetve instabilitása okán, ami legalább annyira volt mérgezó a játékmenetre, mint az a bizonyos kukorica Hedge Hill lakóira. Mint azonban a cikkben is említettem, a Crenetic nem ült babérjain, és rögvest nekiveselkedtek a súlyosabb hibák kijavításának, melyek zöme az 1.0.71-es tapaszban orvosolva is lett.
Az új patch feltelepítésével így a fagyások teljesen megszűnnek, a szöveges pop-upok többé nem takarják el zavaróan a játékteret, javították az egérkurzor mozgásával kapcsolatos hibákat, több pályán növelték a bejárható teret, és jelentősen fejlődött embereink útkeresése is. Multi terén a patch a játékosok közötti eszközcsere hibáit és a játék közben gyakran tapasztalható lagot orvosolta - no meg immár lehetőségünk van névváltásra is a lobbiban, ami valljuk be, multiban azért alapból adja magát...
A Trapped Dead így leginkább egy zombi-apokalipszisba oltott Soldiers of Anarchyra hasonlít: adva vagyon egy kora 80-as évekbeli amerikai kisváros, ahol a lakosság javarésze a génmódosított gabonának köszönhetően hamar rákap az emberhúsra, velük pedig hat túlélő néz farkasszemet – előbbi csoportosulás megenni, utóbbi pedig kihasználni kívánja a szürkeállományt a túlélés érdekében. Nem véletlenül említem a Guru mellékletét is megjárt stratégiát, a TD ugyanis a zombikat leszámítva erősen hajaz egykori teljes játékunkra. Először is: a hat karakter mindegyike eltérő erősségekkel és gyengékkel bír: van, aki fejszére, van, aki lőfegyverekre specializálódott, az újságírólány fitt, mint a nesz, míg a kövér seriff már egy rövid kocogástól kiköpi a tüdejét, gyógyítani pedig csak az orvos tud, akinek azonban tolószéke okán erősen behatárolt a mozgástere.
Minden küldetésre négy embert vihetünk magunkkal a hat közül, akiket előtte bunkerünkben fegyverezhetünk fel, a kapott (és a pályán felvett) cuccokat azonban később is szabadon variálhatják. Bár a jópofa B-filmes, képregényes átvezetőkből mindig kiderül, pontosan miért is merészkedünk ki az utcára, a célunk egyszerű, mint a zombik személyisége, nevesül: jussunk el a pálya elejéről annak végére, lezúzva minden útba eső élőholtat. Nyilván 2-3 csoszogó halott esetén ez nem kihívás, amikor azonban 8-10 bestia ront ránk, a szerényen adagolt lőszer pedig erősen fogy, mindjárt más megvilágításba kerül a helyzet. Kapkodni azért nem kell: a játék bármikor leállítható, a zombik régimódian csoszognak, nem pedig rohannak, a pályák zömén pedig csapdák (robbanó poroltók, villamosszék stb.) is segítik a taktikusabbakat a hörgő akadályok eltakarításában. A zombik stratégiai péppé verését ugyanakkor nemcsak egyedül, hanem három cimboránkkal is végezhetjük: a kooperatív mód minden bizonnyal a játék legjobb része, összetartó bandával igen jó meccseket lehet tolni, feltéve, hogy ők is túlteszik magukat a játék hibáin – amikből pedig sajnos igen sok van.
Miután a hibák zöme már az első két pályán a játékos nyakába zúdul, igen könnyen elveheti a témára fogékony stratégák kedvét a város megtisztításától – hiba volna azonban ezek miatt temetni a programot, mivel bár a megvalósítás olykor frusztráló, az alapötlet (azaz a téma RTS-es megközelítése) mégis remek. A lenti százalék így inkább egyfajta figyelmeztetés – nem tökéletes a játék, de ha túlteszed magad a hibákon, jól szórakozhatsz vele.
Tapasz a harapásra
Dacára a zombis téma és a szolid RTS-es játékmenet kellemes házasításának, a Trapped Dead megjelenésekor inkább volt hírhedt, mint kellemes meglepetés, köszönhetően számtalan idegesítő hibája, illetve instabilitása okán, ami legalább annyira volt mérgezó a játékmenetre, mint az a bizonyos kukorica Hedge Hill lakóira. Mint azonban a cikkben is említettem, a Crenetic nem ült babérjain, és rögvest nekiveselkedtek a súlyosabb hibák kijavításának, melyek zöme az 1.0.71-es tapaszban orvosolva is lett.
Az új patch feltelepítésével így a fagyások teljesen megszűnnek, a szöveges pop-upok többé nem takarják el zavaróan a játékteret, javították az egérkurzor mozgásával kapcsolatos hibákat, több pályán növelték a bejárható teret, és jelentősen fejlődött embereink útkeresése is. Multi terén a patch a játékosok közötti eszközcsere hibáit és a játék közben gyakran tapasztalható lagot orvosolta - no meg immár lehetőségünk van névváltásra is a lobbiban, ami valljuk be, multiban azért alapból adja magát...
