A szimulátorok végeláthatatlan sorából nehéz kiemelni olyat, amivel bármikor órákat el tudok tölteni, de a vonatozás mindig külön helyet foglalt el a szívemben. Legnagyobb kedvencem a Trainz-sorozat volt, még az Auran gondozásában. Hazánkban, hála az égnek, szakértő kezekbe került, a mai napig létező modellezőközösség épült rá, tagjai pedig szívesen segítenek bármiben. Amiért viszont mindez az eszembe jutott, az nem annyira kellemes dolog, sőt inkább bosszantó. Ugyanis március közepén megérkezett a Train Sim World: CSX Heavy Haul (továbbiakban TSW), és előhozta azokat az emlékeket, amiket soha nem szerettem volna újra átélni. Na, de nem lövöm le a poént rögtön az elején, kicsit járjuk körül az új üdvöskét.
Jelen tesztalanyunk a Dovetail Games szülőszobáján jött világra, ahol sajnos előfordulnak éveken átívelő vajúdások is. A vasút témájánál maradva nem is kell messze mennünk, hiszen a kettes kórteremben fekszik az évről évre átnevezett Train Simulator – ez jelenleg a 2017-es címkét viseli –, ami nem kevesebb, mint 337 (!) DLC-vel rendelkezik. Az eurósított értéke is ilyen szép kerek szám, méghozzá 4767,63 euró (majdnem 1,5 millió forint). Ne rohanjunk rögtön a pénztárakhoz, én a Steam nyári vásárát azért megvárnám ezzel. A srácok azonban nem csak a vasút berkeiben mozognak otthonosan, jó példa erre a Euro Fishing: egy nagyon kellemes játékot sikerült gyakran kifagyó bughalmazzá varázsolniuk, nemcsak PC-n, hanem Xbox One-on is.
AMIKOR TEHER A VONAT
A TSW a CSX vasúttársaság munkájába enged betekintést, amely Kanadában és az USA területén majdnem 40 000 kilométernyi vasútvonallal rendelkezik, elképzelhetetlen mennyiségű és súlyú rakományt mozgatva meg így. A játék területe persze nem ilyen hatalmas. Földrajzilag Sand Patch Grade vasútvonalain járunk, ez körülbelül 160 km-es útvonalat jelent, Pennsylvania és Maryland között kanyarogva. Első olvasatra ez igen kevésnek tűnhet, és valószínűleg bővülni is fog a közeljövőben, de a részletességre már most sem lehet panasz, a vonatozás minőségén pedig szerencsére nem ront.
A társaság gépparkjából 3 mozdonyt próbálhatunk ki, ezeket teljes egészében lemodellezve és irányíthatóan kapjuk kézhez. Minden apró kis kapcsoló működik – csak a motor beindításához legalább 10 mozzanatra van szükség –, akár a motortérbe is betekinthetünk, ha nagyon kíváncsiak vagyunk. A gombok és karok vezérelhetőek egérrel, gyorsgombokkal vagy akár kontrollerrel. A részletesség itt is elképesztő: az ablaktörlők például kézzel is mozgathatók, ha nem működnének valamilyen oknál fogva, mondjuk, mert még semmilyen rendszer nincs feszültség alatt, de azért ki szeretnénk tekinteni a szakadó esőtől vizes ablakon. A három mozdonnyal lóerők ezreit tudjuk uralmunk alá hajtani, a 100 kocsiból álló szerelvények megmozgatása gyerekjáték, főleg, ha több erőforrást kapcsolunk a sor elejére.
„KALAUZ ÚR, EZ A VONAT MERRE MEGY?”
A fenti kérdés annyiban nem állja meg a helyét, hogy itt utasokat nem fogunk szállítani. Kapunk helyettük egy fejlődési rendszert, ami mozdonytípusonként is kiírja az aktuális eredményeinket, a multiplayer és a kioldható bónuszok teljes hiányát nézve azonban mindez értelmetlen. Maximum elszörnyülködhetünk azon, hogy már mennyi időt fektettünk a programba. Hat küldetést csinálhatunk végig, melyek hossza 45 perc és a csillagos ég közé tehető, annak függvényében, hogy mennyire tudtuk elsajátítani az oktatómódban látottakat, vagy mennyire vagyunk képesek feltalálni magunkat a vezetőállásban és azon kívül. Igen, jól olvastátok, ki tudunk szállni a mozdonyokból, akár gyalog is bejárhatjuk az egész térképet. Sokszor kerülünk abba a helyzetbe, hogy nem egy monstrumot kell a helyére vinnünk, hanem egy teherpályaudvaron eltöltött szolgálati napot csinálunk végig, így lábunkba is rengeteg mérföldet belerakunk majd.
Ennek az alapvetően unalmas közjátéknak persze a gyakorlati szerepe nem csak ennyi, mert a fordítókorong fülkéjében is sok időt kell eltölteni. Majd megtudjátok miért, miután a kis monitort kémlelve nagy nehezen a helyére fordítjátok a mozdonyt, és legurulva a szerkezetről a játék arcotokba vágja az „A mozdony rossz irányba áll” üzenetet. A küldetéseken kívül ráadásul kapunk egy szolgálat módot is. Itt teljesen testre szabhatunk mindent, kezdve az időjárással, folytatva az időponttal, majd meghatározva a helyet, ahová szeretnénk kerülni a térképen. Itt megadhatunk bármilyen mozdonytípust, és egy annak megfelelő szerelvényre kerülhetünk rá, de akár totálisan szabadon, a két lábunkra is kérhetjük a lehelyezésünket. Ha van időtök és kitartásotok, akkor teljesen valós időben is el lehet tölteni egy egész napot a munkában. Kifejezetten hangulatos tud lenni, ahogy mozgásban láthatjuk a környezetet. Autók haladnak el az utakon, zajlik a vonatforgalom is, de nehogy leakadjunk a másik szerelvény vagonjait számolni, mert ahogyan az a barikkal is szokott lenni, alvás lehet a vége. De nem árt, ha jelenleg csak képzeletben létező hardverekkel is felszereljük számítógépünket.
ÖSZVÉR SZÜLETIK
Mi is volt akkor az a rossz emlék a Trainz kapcsán? A rengeteg modell hatására a játék egy izmosabb gépen is játszhatatlan diafilmmé tudott avanzsálódni. A helyzet sajnos itt sem más. Ezúttal a Dovetail Simugraph nevű járműmotorja és az Unreal Engine 4 közös gyermeke került képzeletbeli klinikánk szülőszobájára, de istenemre mondom, hogy itt nem lesz elég pár kötelező védőoltás ahhoz, hogy az utód életképes maradjon. Ha annyi felest innék meg egy házibulin, ahányszor 40 fps közelébe tudtam hajtani a játékot, akkor nagyon ciki módon maradnék teljesen józan a társaságban. Legtöbbször ez az érték az egyes számjeggyel kezdődött, és nagyon vonakodva akart a 30-as tartományban maradni. A készítők persze tudják már a megoldást, jönnek is a javítások annak rendje és módja szerint, csak az nem fér a fejembe, hogy ezt milyen gépeken nem sikerült eddig észrevenni a fejlesztés rögös folyamata alatt. A jelenség olykor megspékelődik vibráló, villódzó vagy eltűnő textúrákkal, olykor még a mozdonyunk borításán is képesek vagyunk átlátni. Elégedetlenségemet már csak azzal tudnám tetézni, ha visszasírnám a Mafia 3 kezdeti napjait, mert ennél még azt is százszor jobban végigcsinálnám. A másik problémám eltörpül emellett, de mindenképpen nagyon fontos megemlíteni. Ez nem más, mint hogy kihagyták az oktatómódból az igen hasznos vágánytérképet. Bővebb információért fussátok át a tippjeinket!
A BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT
A legfontosabb szabályként a biztonságot fogalmazza meg a tutorial, és gyakorlatilag szinte minden küldetés elején emlékeztetve is vagyunk erre. Mindig kapcsoljuk fel lámpáinkat, hogy látható jele is legyen a vonat üzemelésének, de ugyanakkor a dudát is szólaltassuk meg kétszer, mielőtt mozgásba lendülnénk. Mi a tanulság? Nagyon fontos a megfelelő tesztelés és próbaüzem azelőtt is, mielőtt piacra dobnánk valamit közel 10 000 forintos értékben. Ahol már egy GeForce GTX 1080 is csak 20-30 átlagos képkockaszámot produkál másodpercenként, ott nem a felhasználók oldaláról kell a problémát keresni. Persze az is szép dolog, ha topikot hozunk létre a játék fórumán, hogy gyűjtsük a hibajelenségeket, de ami a játék jelenlegi 61%-os steames elégedettségi mutatóját illeti, azt nyilván a fanatikus vasútrajongóknak köszönheti. Egy átlagjátékos, aki csak érdeklődne e különleges világ iránt, nagyon hamar félre fogja tenni a programot, és elővesz valami olyan régebbi, de biztosabb alternatívát, mint például a Microsoft Train Simulator. Maradjunk annyiban, hogyha a kiskacsa nem tud megtanulni úszni, nem a víz a hülye.
