A Trackmania sorozat - kis túlzással - az autós Serious Sam címet is megérdemli, hiszen míg a Croteam FPS-ének az ész nélküli lövöldözés a legfőbb tulajdonsága - a többi elhanyagolt -, a Nadeo alkotása - a címéből adódóan - a pálya imádatában, illetve az őrült száguldásban alkot kiemelkedőt. A játékot eredetileg az Electronic Sports World Cup-ra (röviden ESWC-re) készítették, de a nagyközönség számára is elérhetővé tették - ráadásul ingyenesen.
Sunrise a stadionban
Igen, az alcím jogos: a játék a Sunrise kiegészítő alapjain nyugszik leginkább, mind grafika mind a játékmenet terén. A játéktér egy stadion, nyilván ezzel is utaltak rá, hogy a szoftver elsősorban az első hivatalos Trackmania-világkupára készült. A kameraállások jól el lettek találva, ráadásul váltakoznak is pályarésztől függően, tehát ha függőlegesen (!) teszünk meg egy kis pályarészt, akkor csak az utat látjuk, illetve látnánk, ha mindig átváltana ebbe a pozícióba. Ha átcseréli mégis az elülső nézetre, akkor a mutatvány után néha egyszerűen nem kapcsol vissza, ami nagyon zavaró. Itt szeretném megjegyezni, hogy a játékban 3 kameraállás található: az első egy külső nézet, ugyanúgy mint a második, bár az utóbbi közelebbről mutatja autónkat. A harmadik kamerapozíció pedig a hagyományos "utat mutató" állás.
A Forma-1 vadhajtása?
A járgányok kinézetre is megváltoztak: a sportkocsikat felváltották a Forma-1 típusú járművek. Az autómodellek sem tökéletesek, hiszen a szárnyak ebben a száguldó cirkuszban pont az autó tapadását biztosítják, míg a Nations-ben a legkisebb bukkanó után is repülünk... De ez nem baj, hiszen ezek az ugratások adják meg a játék sava-borsát! Gondolom, hogy már mindenki rájött ezek alapján, hogy a játék arcade stílusú. Az autók egyáltalán nem sérülnek, tehát repülés közben sem kell tartanunk a versenykocsink állapotától földet érés után, maximum egy direkt kihelyezett oszlop vagy lyuk fogja megszakítani jókedvünket.
Mikor telepítés után először lépünk be a játékba, a játék elkéri nemzetiségünket, hogy országunk zászlaja díszeleghessen autónkon. Akinek így nem tetszik a kocsija, az se bánkódjon, mert a Sunrise kiegészítőből egy az egyben kiemelték a karosszéria-festő helyiséget (olyannyira kiollózták az előző részből, hogy elfelejtették átírni a Trackmania Sunrise feliratot Nations-re), ahol kedvünkre csinosítgathatjuk járgányunkat.
Pályaőrület
A pályákról még nem beszéltem, pedig ez a legfontosabb a játékban: a Solo játékmódban összesen 90 pályát találunk 3 nehézségi szintre osztva: kezdő, haladó, extrém. Ezeken belül is különböző nehézségű pályákra bukkanhatunk, a fejlesztők ezt betűzéssel oldották meg. A kezdőben A, B, C; a haladóban D, E, F és az extrémben G, H, I betűs pályák közül választhatunk. Betűnként 10-10 útvonal vár ránk, bár az A jelűeket nem is nevezhetjük igazi pályáknak, hiszen itt vagy egy kanyar található, vagy egy 10 másodperc alatt befejezhető kombináció vár ránk, ezekkel maximum saját taktikánk javítását, finomhangolását érhetjük el, a nagyobb gyakorlást a későbbi pályákra inkább a C-vel jelzett útvonalak nyújtják, hiszen itt már extrémebb kombinációkkal találkozhatunk. A fejlesztők 10 Professional pályát még belecsempésztek a játékba, ezeket érdemes a végére hagyni, mert ők a legösszetettebbek, és itt a megszerzett tudásunk az alapja a sikeres köröknek. A pályákért gyorsaságunk szerint kapunk medálokat: arany, ezüst és bronz fokozat létezik. Míg a Sunrise-ban ezért pénzt kaptunk, hogy aztán elemeket vehessünk saját pályáinkhoz, itt nincs ilyen - érthető kompromisszum az ESWC-n indulók miatt. Ez a pályaszerkesztői elemek szabad használata miatt jó, bár nem ösztönöz minket arra, hogy minden pályát elvigyünk az aranymedálig. Ha az aranyig eljutottunk, akkor már csak a "készítői Best Time"-ot kell felülmúlni, amiért az aranyéremre egy zöld karikát kapunk, ezzel is elismerve képességeinket. A legjobb időnket a TM-szokáshoz hűen egy szellemautó mutatja verseny közben. A csodálatos pályaszerkesztő nem sokat változott a korábbi részekhez képest, és ez így jó, viszont az elemeket a pálya külsejéhez - a stadionhoz - igazították, fokozva a hangulatot, és néhány új elem is bekerült a listába, bár a készítők kiaknázták a lehetőségeket, és roppant kreatív pályákat hoztak össze! Elsősorban a terepek kialakításában látszódik meg ez a fajta kreativitás. Például az egyik pályán egy hatalmas ugratás közben háromfelé repülhettem. Az egyik úton csak egy kanyar található a célig, bár nehéz pontosan ráugratni; a másik választható pályarész közepes szintű, amire szállva az ezüsthöz elegendő időeredményt futhatunk; és a harmadik útvonal a legkönnyebben elérhető helyről folytatódott ugratás után, de ha arra mentünk, később mehettünk át a célvonalon. Sorolhatnám még ezeket a kreatív ötleteket, de azt mondom, hogy inkább tapasztaljátok Ti ki, úgy élvezetesebb.
Multis izgalmak
A Solo játékmód csak gyakorlásra való, az izgalmak a multis versengésekben zajlanak. Három mód közül lehet választani: LAN-os, internetes verseny, és 1 gépen belül is lehet játszani. Az első kettőt gondolom hogy mindenki ismeri, ezekről csak annyit mondanék, hogy a többi kocsi itt is csak szellem, nem lehet nekik menni - bár szívesen beléjük szálltam volna néhányszor. Milyen élvezetes lett volna, hogy ellenfelünk készül a cél előtti utolsó ugratóra, mi pedig kipördítjük, és átrepülünk diadalittasan a célvonalon. Amúgy magyar szervereket minden napszakban találtam, és - megmondom őszintén - mélyen meglepődtem, mikor megláttam, hogy kis hazánk benne van az első tíz helyezett országai között a pontversenyben! A PC-n belüli játék pedig azt takarja, hogy 2-8 fő egymás után megy végig a kiválasztott pályán sorban. Természetesen a sorban előttünk lévőknek a szellemautóját is láthatjuk. Időlimitet húzhatunk, illetve az újraindítások számában húzhatjuk meg a határt, aki ezt először eléri, az vesztett az adott pályán.
Ugratás felsőfokon
A kocsik mozgása a földön majdnem olyan, mint egy vonaté (sín-effektus, főleg kanyarodásnál), de levegőben tökéletes (látszik, hogy a fejlesztők szerint is ez a legjobb rész ), életszerűen érünk földet szinte minden esetben. Viszont egyvalami szúrta a szemem: szerintem nem reális, ha ugratás közben a fék gombot nyomvatartva veszítünk a lendületből, de ez sem zavarta a fejlesztőket abban, hogy pár pályát direkt erre hegyezzenek ki (erről később még ejtünk szót).
Ha ugratás közben csinálunk egy-két trükköt is (például megfordulunk a levegőben), ezt a program jelzi nekünk, és megdicsér, bár semmi befolyása nincs a végeredményre - ez csak a Sunrise egyik játékmódjára volt jó.
Hegedűre kocsikázni? Perverz...
A hangulatot egyértelműen a sebesség adja, de van itt valami, ami szerintem nem illik bele a játékba. Ez a zene. Én nem mondom, hogy rosszak - nekem tetszenek -, de szerintem nem illik a száguldozós kategóriába egy lassú, nyugis - Vangelis-hez hasonlító - dallam. Egyetlen kicsi hangulatfokozó és adrenalinszint-emelő hanghatást találtam, ami viszont nálam elérte a kívánt hatást, az az óra ketyegése, a "tik-tak" volt. Ha olyan helyzetbe kerültök, hogy egy pályán elakadtok, akkor tud a legidegesítőbb lenni...
Élvezetes-e a száguldozás?
Nehéz helyzetben voltam az értékelésnél, mert a játék furcsa, kettős érzéseket keltett bennem, hiszen szinte hajszálpontosan megegyezik az eddigi Trackmania részekkel. De más részről ott van bennem, hogy a fejlesztők ingyenessé tették, és ha mindenki ilyen játékot adna díjmentesen, arany életünk lenne! A bevezetőben utaltam arra, hogy a Trackmania sorozat az autóversenyek Serious Sam-e. Ezt tudom most is írni: nem fogja ez a kis játék megváltani a világot, de a játékélmény felejthetetlen, és akár órákra képes lesz a monitor elé szegezni minket. Ha már belefáradtunk a "komolyabb" autóversenyekbe, akkor kikapcsolódásképpen bárkinek szívből ajánlom!
Sunrise a stadionban
Igen, az alcím jogos: a játék a Sunrise kiegészítő alapjain nyugszik leginkább, mind grafika mind a játékmenet terén. A játéktér egy stadion, nyilván ezzel is utaltak rá, hogy a szoftver elsősorban az első hivatalos Trackmania-világkupára készült. A kameraállások jól el lettek találva, ráadásul váltakoznak is pályarésztől függően, tehát ha függőlegesen (!) teszünk meg egy kis pályarészt, akkor csak az utat látjuk, illetve látnánk, ha mindig átváltana ebbe a pozícióba. Ha átcseréli mégis az elülső nézetre, akkor a mutatvány után néha egyszerűen nem kapcsol vissza, ami nagyon zavaró. Itt szeretném megjegyezni, hogy a játékban 3 kameraállás található: az első egy külső nézet, ugyanúgy mint a második, bár az utóbbi közelebbről mutatja autónkat. A harmadik kamerapozíció pedig a hagyományos "utat mutató" állás.
A Forma-1 vadhajtása?
A járgányok kinézetre is megváltoztak: a sportkocsikat felváltották a Forma-1 típusú járművek. Az autómodellek sem tökéletesek, hiszen a szárnyak ebben a száguldó cirkuszban pont az autó tapadását biztosítják, míg a Nations-ben a legkisebb bukkanó után is repülünk... De ez nem baj, hiszen ezek az ugratások adják meg a játék sava-borsát! Gondolom, hogy már mindenki rájött ezek alapján, hogy a játék arcade stílusú. Az autók egyáltalán nem sérülnek, tehát repülés közben sem kell tartanunk a versenykocsink állapotától földet érés után, maximum egy direkt kihelyezett oszlop vagy lyuk fogja megszakítani jókedvünket.
Mikor telepítés után először lépünk be a játékba, a játék elkéri nemzetiségünket, hogy országunk zászlaja díszeleghessen autónkon. Akinek így nem tetszik a kocsija, az se bánkódjon, mert a Sunrise kiegészítőből egy az egyben kiemelték a karosszéria-festő helyiséget (olyannyira kiollózták az előző részből, hogy elfelejtették átírni a Trackmania Sunrise feliratot Nations-re), ahol kedvünkre csinosítgathatjuk járgányunkat.
Pályaőrület
A pályákról még nem beszéltem, pedig ez a legfontosabb a játékban: a Solo játékmódban összesen 90 pályát találunk 3 nehézségi szintre osztva: kezdő, haladó, extrém. Ezeken belül is különböző nehézségű pályákra bukkanhatunk, a fejlesztők ezt betűzéssel oldották meg. A kezdőben A, B, C; a haladóban D, E, F és az extrémben G, H, I betűs pályák közül választhatunk. Betűnként 10-10 útvonal vár ránk, bár az A jelűeket nem is nevezhetjük igazi pályáknak, hiszen itt vagy egy kanyar található, vagy egy 10 másodperc alatt befejezhető kombináció vár ránk, ezekkel maximum saját taktikánk javítását, finomhangolását érhetjük el, a nagyobb gyakorlást a későbbi pályákra inkább a C-vel jelzett útvonalak nyújtják, hiszen itt már extrémebb kombinációkkal találkozhatunk. A fejlesztők 10 Professional pályát még belecsempésztek a játékba, ezeket érdemes a végére hagyni, mert ők a legösszetettebbek, és itt a megszerzett tudásunk az alapja a sikeres köröknek. A pályákért gyorsaságunk szerint kapunk medálokat: arany, ezüst és bronz fokozat létezik. Míg a Sunrise-ban ezért pénzt kaptunk, hogy aztán elemeket vehessünk saját pályáinkhoz, itt nincs ilyen - érthető kompromisszum az ESWC-n indulók miatt. Ez a pályaszerkesztői elemek szabad használata miatt jó, bár nem ösztönöz minket arra, hogy minden pályát elvigyünk az aranymedálig. Ha az aranyig eljutottunk, akkor már csak a "készítői Best Time"-ot kell felülmúlni, amiért az aranyéremre egy zöld karikát kapunk, ezzel is elismerve képességeinket. A legjobb időnket a TM-szokáshoz hűen egy szellemautó mutatja verseny közben. A csodálatos pályaszerkesztő nem sokat változott a korábbi részekhez képest, és ez így jó, viszont az elemeket a pálya külsejéhez - a stadionhoz - igazították, fokozva a hangulatot, és néhány új elem is bekerült a listába, bár a készítők kiaknázták a lehetőségeket, és roppant kreatív pályákat hoztak össze! Elsősorban a terepek kialakításában látszódik meg ez a fajta kreativitás. Például az egyik pályán egy hatalmas ugratás közben háromfelé repülhettem. Az egyik úton csak egy kanyar található a célig, bár nehéz pontosan ráugratni; a másik választható pályarész közepes szintű, amire szállva az ezüsthöz elegendő időeredményt futhatunk; és a harmadik útvonal a legkönnyebben elérhető helyről folytatódott ugratás után, de ha arra mentünk, később mehettünk át a célvonalon. Sorolhatnám még ezeket a kreatív ötleteket, de azt mondom, hogy inkább tapasztaljátok Ti ki, úgy élvezetesebb.
Multis izgalmak
A Solo játékmód csak gyakorlásra való, az izgalmak a multis versengésekben zajlanak. Három mód közül lehet választani: LAN-os, internetes verseny, és 1 gépen belül is lehet játszani. Az első kettőt gondolom hogy mindenki ismeri, ezekről csak annyit mondanék, hogy a többi kocsi itt is csak szellem, nem lehet nekik menni - bár szívesen beléjük szálltam volna néhányszor. Milyen élvezetes lett volna, hogy ellenfelünk készül a cél előtti utolsó ugratóra, mi pedig kipördítjük, és átrepülünk diadalittasan a célvonalon. Amúgy magyar szervereket minden napszakban találtam, és - megmondom őszintén - mélyen meglepődtem, mikor megláttam, hogy kis hazánk benne van az első tíz helyezett országai között a pontversenyben! A PC-n belüli játék pedig azt takarja, hogy 2-8 fő egymás után megy végig a kiválasztott pályán sorban. Természetesen a sorban előttünk lévőknek a szellemautóját is láthatjuk. Időlimitet húzhatunk, illetve az újraindítások számában húzhatjuk meg a határt, aki ezt először eléri, az vesztett az adott pályán.
Ugratás felsőfokon
A kocsik mozgása a földön majdnem olyan, mint egy vonaté (sín-effektus, főleg kanyarodásnál), de levegőben tökéletes (látszik, hogy a fejlesztők szerint is ez a legjobb rész ), életszerűen érünk földet szinte minden esetben. Viszont egyvalami szúrta a szemem: szerintem nem reális, ha ugratás közben a fék gombot nyomvatartva veszítünk a lendületből, de ez sem zavarta a fejlesztőket abban, hogy pár pályát direkt erre hegyezzenek ki (erről később még ejtünk szót).
Ha ugratás közben csinálunk egy-két trükköt is (például megfordulunk a levegőben), ezt a program jelzi nekünk, és megdicsér, bár semmi befolyása nincs a végeredményre - ez csak a Sunrise egyik játékmódjára volt jó.
Hegedűre kocsikázni? Perverz...
A hangulatot egyértelműen a sebesség adja, de van itt valami, ami szerintem nem illik bele a játékba. Ez a zene. Én nem mondom, hogy rosszak - nekem tetszenek -, de szerintem nem illik a száguldozós kategóriába egy lassú, nyugis - Vangelis-hez hasonlító - dallam. Egyetlen kicsi hangulatfokozó és adrenalinszint-emelő hanghatást találtam, ami viszont nálam elérte a kívánt hatást, az az óra ketyegése, a "tik-tak" volt. Ha olyan helyzetbe kerültök, hogy egy pályán elakadtok, akkor tud a legidegesítőbb lenni...
Élvezetes-e a száguldozás?
Nehéz helyzetben voltam az értékelésnél, mert a játék furcsa, kettős érzéseket keltett bennem, hiszen szinte hajszálpontosan megegyezik az eddigi Trackmania részekkel. De más részről ott van bennem, hogy a fejlesztők ingyenessé tették, és ha mindenki ilyen játékot adna díjmentesen, arany életünk lenne! A bevezetőben utaltam arra, hogy a Trackmania sorozat az autóversenyek Serious Sam-e. Ezt tudom most is írni: nem fogja ez a kis játék megváltani a világot, de a játékélmény felejthetetlen, és akár órákra képes lesz a monitor elé szegezni minket. Ha már belefáradtunk a "komolyabb" autóversenyekbe, akkor kikapcsolódásképpen bárkinek szívből ajánlom!
