A Townsmen: A Kingdom Rebuilt tavaly jelent meg PC-kre, s bár nem aratott olyan zajos sikert, mint mondjuk az Anno 1800, azért megtalálta a maga közönségét. Ez annyira nem is csoda, hiszen a HandyGames játéka jól sikerült, minden benne van, ami az átlagos városépítős, civilizációmenedzselős programokban benne szokott lenni, épp csak semmi plusszal nem bír. Ez persze egyáltalán nem baj.
Keményen okít
Az alapok tehát ismertek, így aki játszott már hasonszőrű játékkal, azonnal érteni fogja a mechanikát. Építs házakat, elégítsd ki a polgárok igényeit, szedd be az adót, termelj, terjeszkedj, fejlessz. Ez igazából nem nagy was ist das, sőt még a rajzfilmes grafika sem az, hiszen a Settlers- és a Tropico-játékok után már ez sem akkora újdonság – bár tény és való, stílusos és aranyos.
A Townsmenben inkább az az érdekes, hogy már a tutorial kihívás elé állít, hiszen ez egyben a sztori mód is. Hat fejezetet ölel át a tanulási folyamat, és az utolsó néhány már nemcsak annyiból áll, hogy lekövesd a kiadott utasításokat. Időt és energiát vesz igénybe a teljesítésük, mert nem könnyítik meg a dolgunkat. Ez talán elsőre bosszantónak tűnik, de ha ezt követően nekiülsz a 26 szkennáriónak vagy az Endless nevű sandbox játékmód 20 térképének, amik szintén idő- és energiaigényesek, már nem fog meglepetés érni.
Szóval a tutorial – sok más játékkal ellentétben – nemcsak arra készít fel, hogy használni tudd a játék különféle funkcióit – amúgy ezen a téren szintén rendkívül alapos –, hanem azt is megtanítja, hogyan játsszál vele. Igazándiból ez olyasmi, amiről más programok példát vehetnének, mert sokszor érzem azt a stratégiáknál, hogy még a funkciók elsajátításának bemutatását is félvállról veszi.
Ez tehát jó, a probléma nem is ezzel van, hanem néhány olyan játékmechanikai megoldással, ami inkább tűnik visszalépésnek más stratégiai játékokhoz képes – és ez az igazi oka annak, hogy a Townsmen nem könnyű játék.
Ez is hiányzik, az is elavult
Azt azért szeretném leszögezni, hogy minden hiányossága ellenére ez egy jó játék, csak néha idegesítő. Például, városkánkat megtámadhatják banditák, akik abban lelik örömüket, hogy lenyúlják véres verejtékkel összeszedett jóságainkat és gyújtogatnak. Rossz szokásaik ellen úgy védekezhetünk, hogy a város kulcsfontosságú pontjain barakkokat és őrtornyokat emelünk, amikből kisorjáznak katonáink és leverik a rablópandúrokat. Vagy sem.
Sajnos eléggé lutri a dolog, mert mi magunk nem szólhatunk bele az ütközetbe, legfeljebb annyit tehetünk, hogy felfegyverezzük bakáinkat, aztán reménykedünk a legjobbakban. Nem is üldözhetjük a banditákat, hogy visszalopjuk a szajrét vagy legalább elpusztítsuk rejtekhelyeiket, ezzel hosszabb távon is megóvva városunkat. Sőt még fejleszteni sem tudjuk a katonákat.
És ez csak egyike a sok kis apró, de bosszantó hiányosságnak. Szép az izometrikus nézet, de fájóan hiányzik az épületek vagy a játéktér forgathatósága, Az egyetlen irányú látószög 2020-ban azért már nem menő, inkább idegtépő, ugyanis a játékos még a leggondosabb odafigyelés mellett is egymás mögé teheti az épületeit, és onnantól kezdve annak kijelölése mesterlövészi képességek előcsalogatását igényli – pláne konzolon, ahol a kontrollerrel a precíziós célzás pár fokkal macerásabb, mint egérrel.
A különféle létesítmények mikromenedzselését is hiányoltam, így nem lehetünk hatással a termelékenységre, ha csak úgy nem, hogy szimplán eltávolítjuk az ott dolgozókat, ám ez egy elég durva megoldás. A mikromenedzselés hiánya okozza azt, hogy ha negatív görbébe zuhan valami, azt nehéz visszahozni ideális szintre. Például, ha fogytán az acél, nem állíthatod fél gőzre a kovácsműhelyt, hogy ezzel lassítsd az acél beáramlását, amíg az öntöde újra normálisan termel. Le kell állítanod a kovácsműhelyt (vagyis ki kell rúgni a kovácsot), ezzel viszont 0-ra csökken termékeinek a kiszállítása – tehát hiány lép fel, ergo már nem csak az acéllal, de teszem azt a kardokkal is küszködnöd kell, ami meg problémát okoz a katonáknál, ami komoly gond lesz, amikor jönnek a banditák.
Jó ötletek
Azért akadnak a játékban olyan dolgok is, amiket az ember hajlamos megsüvegelni. Az egyik ilyen az évszakok változása. Sajnos egy töltőképernyőn át ugorhatunk át nyárból őszbe – ez kissé megtöri a játékélményt –, de a változás egész sor új kihívás elé állítja a játékost. Mert ugye kellemetlen, ha az éléskamra még nincs tele, de a tél már beköszönt, vagy a gabona nincs learatva, erre pofátlanul elfagy az első hó leesésekor.
Az időjárás sok más formában is hatással lehet királyságunkra, például egy kiadós eső után a farmok jobban termelnek, azonban télen megeshet, hogy városunk egy részét lavina pusztítja el.
A másik, ami nagyon tetszett, hogy a lakosokkal nemcsak nagy általánosságban lehet foglalkozni. Gondolok itt arra, hogy más-más feladatokat adhatunk ki a férfiaknak és a nőknek, vagy éppen népünk dolgos tagjai nemcsak elfáradnak a nehéz munka után vagy bemorculnak a magas adó miatt, hanem megsérülhetnek és megbetegedhetnek, így ellátásukról orvosokkal kell gondoskodnunk.
A szürke átlag kellemes képviselője
Ha a nagy egészet nézem, akkor azt kell mondjam, hogy nem csalódtam a Townsmen: A Kingdom Rebuiltben. Kellemes szórakozást kínál, egy percet sem bántam meg, amit vele töltöttem. Néha még egészen bele is feledkeztem. Ugyanakkor bosszantó hiányosságait nehezen tudom megbocsátani, hiába vannak benne jó ötletek is. Mindent összevetve, HandyGames stratégiai játéka egy szórakoztató, de átlagos játék, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy elüssünk vele néhány órát, amíg nem találunk valami jobbat.
