A ’90-es évek horror videójátékait elnézve a Resident Evil és a Silent Hill volt az a két sorozat, ami a legjobban hatott rám. Zsigeri félelmet váltottak ki, és a mai napig vissza tudok emlékezni az adott címekkel való első találkozásomra. Úgy érzem, jelenlegi tesztem tárgyánál a fejlesztők is hasonló cipőben jártak, hiszen a Tormented Souls egyfajta szerelmeslevél a nagy öregek felé. A Resi és Silent Hill ihlette játékuk nekem és a hozzám hasonló horrorbolond gamereknek készült, akik betéve ismerték a korszak rémisztgetős, túlélőhorror gyöngyszemeit, és álmukból felkeltve is meg tudták mondani, hogy a piros kulcskártya melyik szobában van elrejtve. Szócséplés helyett viszont inkább lépjünk is be ebbe a korszakot megidéző, félelmetes alkotás groteszk kísértetkastélyába!
Winterlake, álmaink otthona
Történetünk hőse egy fiatal nő, akit az utóbbi időben rémálmok gyötörnek. Folyamatos fejfájásai sem szűnnek, a dolgot tetézve pedig fura levelet kap egy rejtélyes ikerpártól, akikről (rém)álmodott. Egyfajta segélykiáltásként értelmezve felkerekedik Winterlake felé, hogy egy ódon kastély-kórházba érve megtalálja a bajbajutottakat. Miután kutakodás közben leütik, egy kádban ébred, szájából egy hosszú táplálócső lóg ki, egyik szemét kivájták – nincs is ennél brutálisabb kezdés, amibe belecsöppenhetünk. Csupán egy öngyújtóval indítunk, ami az egyik legjobb barátunk lesz, mivel a sötétben pár másodpercnél tovább nem tudunk életben maradni. Egyszerűen elragadnak az árnyak, megbomlik az elménk, értsük, ahogy akarjuk, de halál lesz a jutalmunk. Ami kifejezetten bosszantó lehet, mert a játék a régi Resident Evil-mentési rendszert használja, csak itt magnótekercsekre tudjuk rögzíteni a haladásunkat (a mentések száma véges). Hamar találunk magunknak közel- és távolsági fegyvert, de utóbbi töltényt fogyaszt, bár hozzáteszem: szerencsére találunk belőle eleget. A rögzített kameraállások szintén a Capcom klasszikusát idézik. Az elvetemültebbek még a jó öreg tank-irányítást is alkalmazhatják, ha szívatni akarják magukat, esetleg kőkemény nosztalgiára vágynak. A rögzített képekhez hozzá kell szokni, de ezeknek már régen is megvoltak a negatívumai.
A Tormented Souls viszonylag szélesebb, tágabb rálátást biztosít az eseményekre, mint a nagy előd, így kevésszer fordul elő, hogy nem merünk kilépni a négyzetméteres területet biztosító képkockákból. A ránk támadó kreatúrák egyfajta kísérleti egyedek, akiket a kórházi létesítményben kínoztak és modifikáltak. Végtag nélkül kúszó, vért köpő, késkezű elvetemült alakok. A groteszk rémek megidézik a Silent Hill kifacsart, beteg világát, ahogy a történetmesélés is arra hajaz. Nagyon kevés karaktert mozgat a játék, de azok mindig a megfelelő időben vannak adagolva, fenntartva ezzel a misztikumot. Negatívum, hogy a szájuk nem mozog beszéd közben, a színészi játék pedig a nulla felé konvergál, annyira súlytalanul vannak előadva a jelenetek. Kárpótol viszont a remekül megírt és korrekt módon összerakott sztori, aminek háttérelemeit a megtalált naplóbejegyzések teszik teljessé. Bár az alaptörténet csattanója elég hamar kitalálható, mégis van benne egy akkora csavar, hogy még ezt is elnézzük.
Vény nélkül kapható nosztalgia
A program grafikája a két javító tapasz után rendben van, nincs fps-drop, már nem törik össze a kép. Szépen tartja a 60 képkockát, ellenben az átvezető videók nagyon alacsony felbontásúak, és érthetetlen, miért így kerültek bele a végleges verzióba. A zenék és a hangok brutálisak, az említett szinkronos negatívumon kívül csak jót tudok írni róluk. A Silent Hillhez hasonló „másik világ” is jelen van, amit különféle tükrökön keresztül, vagy videokazettákat lejátszva és a kivetítőn az emlékbe belépve érhetünk el. A történet 1994-ben játszódik, az emlékvilágok pedig legtöbbször 1980-ban. Itt limitáltan tudunk csak mozogni, de a feladványokhoz fontosak a helyszínek. Apropó feladványok! A rögzített kameraállás, a limitált készletek és a minimális fényforrás használatán túl ez az elem idézi meg talán a legjobban a nagy elődöket. Igazi, hamisítatlan, gondolkodós puzzle-ök, amik próbára teszik az agytekervényeinket. És elég sok van belőlük, így a végigjátszás segítség használata nélkül akár 10-15 órára is rúghat. Összesen három befejezés szedhető össze, de a sztori után ne számítsunk semmi extrára. Se egy jelmez, se egy fegyver vagy új játékmód. Ebben a tekintetben alulmúlja azokat a szoftvereket, amikből bőszen merített, de ennek ellenére és kedvező árfekvése végett is csapjatok le rá nyugodtan, pláne, ha szeretitek a klasszikus túlélőhorror címeket! Vannak hibái a Tormented Souls-nak, de teljesítette azt, amit el szeretett volna érni. Adott egy bőröndnyi, vértől csöpögő nosztalgikus élményt.
