Az elgondolás nem rossz, elvégre az amerikai Haditengerészet kétórás toborzóvideójának névértéke a fentebb taglalt celluloidprojektek tükrében csak nőhet, nem csoda hát, ha az 505 idejekorán nekiállt a játékosabb kedvű célközönséget némi interaktív MiG-vadászattal a mozitermi élményre trenírozni. Az elgondolás taktikus, mint egy elnyúló légiharc, a kiadó egyedül a töri leckét hanyagolta, a Top Gun bitalapú epizódjai ugyanis (pár iPhone-os és egy 1987-es PC-s címet leszámítva) eddig mind borzalmasak lettek, e tendenciát pedig a Hard Lock sem töri meg…
Vadászgéppel szálltam, égő MiG-et láttam
A sztori a filmből ismerős Perzsa-öbölben játszódik, a 15 küldetésből álló cirka 7-8 órás hadjárat pedig egy államcsíny leverésének rövid, ámde légicsatákban gazdag történetét meséli el. A fejlesztők biztosra mentek, a komplikáltnak nem igazán nevezhető cselekmény ugyanis egy az egyben a film modernizált változata: a helyszín, a névtelen ellenséges rezsim, illetve a 80’-as éveket idéző überlaza karakterek és beszólások mind-mind onnan köszönnek vissza, egyedül a hívójelek és a szinkronhangok másak (tehát Tom Cruise-t nem fogjuk letörölni az égről, még ha Maverick fel is bukkan egy pillanatra a játékban). Az Öböl persze az új hajózó állomány számára sem unalmas: a bevetések során a tiszta légicsatákon kívül hajókat és olajkutakat védünk, légvédelmi ütegeket és hidakat takarítunk el, légitámogatást nyújtunk a gyalogságnak, néha pedig lopakodunk is (értsd: egy adott magasság alatt repülünk a következő checkpointig). A körítés tehát változatos (bár végül mindig MiG-pörkölésbe torkollik), a történet előrehaladtával pedig újabb fegyverzetet és gépeket oldhatunk ki (pl. az F-14 Super Tomcat, az F/A-18F Super Hornet, az F-15 Strike Eagle, vagy poénból a MiG-23 Flogger kerülhet hangárunkba).
Ásítozó pilóták
A fentiekkel még nem is lenne baj, a klisés sztori elvégre simán elnézhető, ha maga a játék élvezetes: a probléma viszont éppen itt van, a Hard Lockot ugyanis olyannyira lebutították, hogy szinte semmi kihívást nem tartogat. Árkád cím lévén nem lepett meg, hogy belső nézet nincs, valamint hogy javadalmazásunk is végtelen, de hogy a játék mindenféle fizikát nélkülöz, már annál inkább: egyszerűen nincs repülési modell, vasunk zokszó nélkül teljesít minden manővert, a súlyos G-k adta eszméletvesztés csak rossz vicc, ahogy sebességvesztéstől és áramlásleválástól sem kell soha tartanunk (nem csoda hát, hogy még magasságmérő sincs a képernyőn). Hasonló a helyzet az ellenséges rakétákkal is, gépünk ugyanis magától gyógyul, röhögve kibírunk 4-5 közvetlen találatot is, a MiG-ek gépágyúi ugyanakkor még ennyi veszélyt sem jelentenek.
Maga az akció szintén végtelenül ostoba, melynek oka a rengeteg quick time event: bár az ellenséges gépeket normál módon bemérve is kiszedhetjük, rakétáink ekkor gyengébbek, és az MI is simán hárítja ajándékainkat – ha viszont sikerül ellenfeleink mögé kerülni, aktiválhatjuk az alcímben szereplő Hard Lockot. Ekkor (az Ace Combat Dogfight-módjához hasonlóan) gépünk irányítását átveszi az MI, nekünk pedig csak a célzógömböt kell egy minijátékban ellenfelünkre vezetnünk: ha sikerrel járunk, rakétánk azonnal darabokra robbantja a gazfickót, de ha sokat időzünk, a rosszarcú megpróbál mögénk kerülni – sikerük csak azon múlik, hogy időben lenyomjuk-e a képernyőn megjelenő gombokat. Meg kell hagyni, amilyen egyszerű, olyan látványos a szisztéma, pár óra után viszont a pokolba kívánjuk az egészet – épp ezért külön idegesítő, hogy a rakéták kivédése is ugyanilyen primitív reflexjátékkal történik.
Szárnyaszegett légiharc
A végletekig lebutított játékmenet mellett a Hard Lock technikai problémái miatt sem kap tőlünk felszállási engedélyt: grafikája zavaróan szemcsés, a naplemente néha elvakítja az embert, a gépeket leszámítva pedig minden sivár. A színészi játék szintén felejtős, a zene viszont elmegy – bár egy részük a filmből ismerős lehet. Az irányítás szintén nem százas: az egér túl lomha, míg a billentyűzet túl pontatlan beviteli metódus, egy kontroller így (manapság nem meglepő módon) erősen ajánlott. A legnagyobb problémát viszont mégsem ezek, hanem a halott multi jelenti: bár a játék négyfős co-op és 16-fős kompetitív módokkal érkezik, a szerverek légtere egyszerűen üres, jóformán senki sem játszik a játékkal, megpecsételve így szavatosságát. A Top Gun Hard Lockot így az akciójátékok kedvelőinek sem merem ajánlani: egyszerűen nem éri meg az árát, szóval az árkád repülés hívei maradjanak inkább a stílusmintánál felsorolt címeknél.
