A Tinykin egy kis túlzással akár az Overlord és a Pikmin színes, vidám szerelemgyermeke is lehetne. A hasonló alapkoncepció ellenére azonban egy teljesen más (de a Nintendo alkotására azért mégis erősen hajazó) játékmenettel bíró programot kapunk, ami nem is akármilyen! Modern megjelenése és megoldásai ellenére van benne valami gyermekien nosztalgikus, ami talán a 2000-es évek eleji rajzfilmekre emlékeztető grafikának köszönhető. A szentimentalista énem még azt is látni vélte, amint épp 20 évvel ezelőtt PlayStationön játszom vele, fergeteges hangulata és a sok rácsodálkozás a legelső játékélményeimet juttatta eszembe.
Gyerekkor újratöltve
A történet 1991-ben játszódik, főszereplőnk pedig egy Milodine nevű fiú, aki másik égitesten él, és az emberi evolúciót tanulmányozza, különösen nagy figyelmet fordítva arra, hogy honnan is származunk. Több műtárgyat és kövületet átvizsgálva arra a következtetésre jut, hogy fajunk eredete nem a saját bolygójához köthető. Felfedezéseinek köszönhetően érkezünk meg kutatni az említett évbe, a Föld nevű bolygóra, ahol megannyi furcsaság történt. Az első, és legszembetűnőbb, hogy igen aprók, egészen pontosan hangyányi méretűek vagyunk, és a bogarakon kívül más életnek nyoma sincs. Vagyis inkább csak nyomai vannak. Mi történt a planétánkkal, hova lettek lakói, és az ízeltlábúak miért tisztelnek egy Ardwin nevű fickót szinte istenükként? A válaszokhoz be kell járnunk a hatalmas házat, ahova érkeztünk, és össze kell gyűjtenünk néhány, elsőre teljesen indokolatlannak tűnő tárgyat, amihez szerencsére segítőink is bőven akadnak. A bővent pedig úgy értem, hogy BŐŐŐVEN. A több száz tinykin a lakás legkülönbözőbb pontjain vár arra, hogy hasznunkra legyen, de hogy mik is ők pontosan, az már egy másik történet.
Ameddig a buborék ér
A második szembetűnő, és talán a legfurcsább dolog, hogy ebben a gyönyörű, 3D-s játékban az összes karakter 2 dimenziós, ami az elején okozhat néhány nehézséget és kellemetlenséget, az irányítás azonban ezt leszámítva nagyon gördülékeny és kézreálló. Mentorunk segítségével hamar elsajátítjuk a szappandeszkázás és a buborékban lebegés képességét, innentől kezdve pedig csak ügyességünkön, kreativitásunkon, és az megszerzett tinykinek mennyiségén múlik, hogy mit fedezünk fel és gyűjtünk össze. Felfedezni és összegyűjteni való pedig akad is szép számmal a hat darab hatalmas helyszínen. A ház összes fontosabb szobáját bejárhatjuk, megcsodálva szó szerint a legutolsó porcicát is. Pozitívum és negatívum is, hogy új méretünkből adódóan mindenhova beférünk, így nagyon szemfülesnek kell lenni, hogy minden pollent, tinykint és egyebet megszerezzünk.
A játék kétség kívül egy hatalmas „gyűjtögetés-maraton”, legfontosabb zsákmányaink pedig egyértelműen a tinykinek. Ezek az apró, vidám lények örömmel állnak szolgálatunkba, hogy a legkülönfélébb feladatoknál segítsenek. Színük alapján lehet belőlük rögtönzött létra (zöld), rámpa (sárga), vagy akár az elektromos áram vezetői (kék), de akkor is számíthatunk rájuk, ha nehéz tárgyakat kell cipelni (rózsaszín), vagy éppen robbantgatni és gyújtogatni (piros) szeretnénk, mindezek pedig csak egy gombnyomásunkba kerülnek.
Harcolni és erőszakot alkalmazni sehol sem kell, ellenben annál többet mosolyoghatunk, relaxálhatunk, felfedezhetünk és élvezhetjük a megannyi easter egget. A tinykinek, a bogarak, és a különböző feladatok elejétől a végéig gondoskodnak a jókedvünkről, amibe igazából csak a program rövidsége rondíthat bele. Mindent összegyűjteni és a történet végére érni ugyanis 10 órát sem tesz ki. A program mindenkinek nagyszerű választás lehet, aki szeretne kalandozni, gyűjtögetni és kikapcsolódni egy szemkápráztató és nosztalgikus játékban.
