The Talos Principle teszt

A horvát Croteam a különösebb gondolkodást nem igénylő, cserébe annál szórakoztatóbb Serious Sam lövöldékkel szerzett magának hírnevet a 2000-es években (ezeket bizonyára nem kell bemutatni senkinek), így nem kis meglepetést okozott, amikor előálltak a The Talos Principle nevű alkotással, és közölték, hogy a fegyverek ezúttal a raktárban maradtak, a játékban az agyunkra és az ügyességünkre kell hagyatkoznunk. Amilyen fura húzásnak tűnt ez, annyira bejött nekik: a TTP kérdés nélkül 2014 legjobb logikai játéka, már most folytatásokért kiált.

ELOHIM MINDENKIRE VÁR

Az alapszituáció nem bonyolult: egy ember formájú robottal kell egy szimulációs környezetben barangolnunk világról világra, és különböző rejtvényeket megoldanunk azzal a céllal, hogy begyűjtsük az adott terepen előlünk gondosan elzárt kulcsokat (melyek a Tetris alkotóelemeiről lettek mintázva). Ezekkel a későbbiekben újabb helyekre juthatunk el, még olyanokra is, ahova amúgy nem lenne szabad. Ez utóbbi dolog képezi a The Talos Principle alapvető dilemmáját: utunk során egy magát ELOHIM-nak nevező hang terel minket a megdicsőülés felé (a név egyébként Isten héber megfelelője), ám egyszer eljuthatunk egy pontra, amikor döntenünk kell – vagy hallgatunk rá, és belépünk a fehér fénybe, vagy ellenszegülünk és felfedezzük az égig érő tornyot, ahova már a kezdetek kezdetén megtiltja a belépést. Persze nem nehéz választanunk, lévén a torony annyira jól néz ki, hogy annak az embernek messzire elmentek otthonról, aki 12-13 óra hardcore rejtvényfejtés után képes egy „kösz, de nem érdekel” kijelentéssel nemet mondani erre a nem hétköznapi jelenségre.

Így tehát adva van egy rakás szimulációs környezet – több mint húsz középkori, egyiptomi, havas és hasonló terület, jól megidézve a Serious Sam világait, plusz vannak opcionális pályák, amiket a nem kötelezően gyűjtendő csillagok összeszedésével érhetünk el, valamint egyéb, rejtett helyekre is eljuthatunk, ha kellően ügyesek vagyunk –, és mindegyikben több kulcsdarab megszerzése a cél. Eleinte a rejtvények szűnni nem akaró mennyiségben ömlenek ránk, és igazából e tulajdonságnak köszönhetően válik kifejezetten emlékezetessé a The Talos Principle. Ezek megoldása elé ugyanis többféle akadályt gördítenek a fejlesztők. Több esetben például valamilyen segédeszközre (később többre) van szükségünk: jó barátságot fogunk kötni egy lézervezető csatlakozóval, ami lehetővé teszi az adott környezet energiaforrásainak összehangolt irányítását (ezzel energiamezőket oldhatunk fel), de nem hiányozhat a lövöldözős játékok jól ismert ládája sem, amivel blokkolhatjuk valaminek az útját, vagy ráállhatunk, és így magasabb helyekre juthatunk el. Esetenként találhatunk ventilátorfejet is, amivel a magasba röppenhetünk, illetve nagyon ötletes a platform, amin cipelni lehet dolgokat, akár saját magunkat!

Vannak pályák, ahol ezek variációival kell dolgoznunk (a játék mindig rendelkezésünkre bocsátja azokat az elemeket, melyek az adott rejtvény megoldásához elengedhetetlenek), de nem egyszer nehezítő körülményekkel is szembe kell néznünk: a mozgásérzékelő aknák, telepített gépfegyverek, energiamezők és zavaróegységek bizony jó sok gondolkodást, próbálgatást és újrakezdést hordoznak magukban egy-egy fejtörő megoldása előtt. Barangolásaink során QR-kódokon és terminálokon keresztül ráadásul választ kaphatunk a nagy MIÉRT-ekre is: miért csináljuk mindezt, és miért pont mi?

A The Talos Principle ezen részébe nem akarok mélyen belemenni, mert elég nehéz kiemelni a lényeget – maradjunk annyiban, hogy a sok ködösítés, metafilozofálás, naplófájlok és mindenféle töredékinformáció között néha előbújik valami a tényleges, nagybetűs igazságból (már ha van ilyen, ugye), és idővel egy idegen, mesterséges intelligencia is arra törekszik majd, hogy minél jobban elbizonytalanítson minket. A fejlesztők ezeken keresztül ügyesen feszegetik az emberi létet, a gépek működését és a mesterséges intelligencia szerkezetét – hol van a határ ezek között? –, így a végeredmény az egyértelmű logikai jellege mellett komoly tudományos-fantasztikus beütéssel rendelkezik, ráadásul a szövegekben elrejtett hivatkozások fajsúlyos tudományos és irodalmi művek felfedezésére is ösztökélhetik a játékost.

A TÖKÉLETES(?) GÉPEZET

Amit nagyon szeretek még a The Talos Principle-ben: helyenként brutálisan nehéz, de úgy, hogy soha nem akarod feladni. Én most már több mint tizenöt éve edződöm a legkeményebb logikai kalandjátékokon, ezért nem gondoltam volna, hogy a tesztidőszak során a Steam fórumán fogok lógni segítségre várva. Mégis ez történt, mivel egy rejtvény annyira kifogott rajtam, hogy aludni sem tudtam, ráadásul különböző nemzetek újságírói hasonló problémákkal küszködtek. Ne ijedjetek azonban meg: ha az ember pihenteti egy ideig a dolgot, és friss fejjel fut neki a fejtörőknek, akkor idővel rendre diadalmaskodik (sajnos ez a határidőre dolgozó cikkíró számára nem opció). E mellett nagyon bírom, hogy nem helyhez kötött a játék. Ha valahol elakadok, legalább öt másik irányba mehetek tovább, és ráérek visszatérni a fifikásabb dolgokhoz később. A kihívások nem egy kaptafára épülnek, mindegyik más megoldást kíván, noha valószínűleg félúton már jobban lesz fogalmad arról, mit hogyan közelíts meg – de ne hidd azt, hogy ettől aztán könnyebbé válik majd a játék. Nem; itt arról van szó, hogy sokáig gondolkodsz valamin, és amikor eljön a nagy „AHA!”-pillanat – vagyis megfejtetted azt, amit fél órával korábban megoldhatatlannak véltél –, olyan megelégedést fogsz érezni, amit más játéknál ritkán.

Ami viszont kevésbé jött be: számomra a terminálokon és QR-kódokon keresztül folytatott történetmesélés idővel nagyon ellaposodott. Ezekből ugyanis rengeteg van (több tucat), és egyszerűen a kötött, ódivatú forma nem tudja fenntartani az érdeklődést hosszú távon. A történetet ugyan összeraktam az út során, de bevallom, a közel száz naplónak maximum a kétharmadát olvastam csak el, mert egy ponton túl azt éreztem, hogy megakasztanak a játékmenetben. Miért olvasgassak hosszú perceken át, amikor rohanhatnék a következő rejtvényhez, ami ráadásul sokkal izgalmasabb és egy újabb lépéssel közelebb kerülhetek az égig érő torony titkához? Nem ártott volna a sztorimesélésben sem az a dinamizmus, ami egyébként a játékmenetre jellemző: amilyen jók ezek az írott szövegek az első órákban, annyira szükséges lett volna felturbózni őket valamivel a végére.

Ugyanakkor viszont, minden panaszom kimerül ebben, ráadásul ez is egy olyan aspektusa a The Talos Principle-nek, ami az alapvető élményt egyáltalán nem rontja el. S ezért merem azt mondani, hogy egy olyan logikai játékkal van dolgunk, amire rég volt példa, és nyugodtan lehetne folytatni. Nem tudom, hogy mikor kötötte le az agyamat videojáték ilyen hosszú időre, és mikor éreztem utoljára ekkora kihívást valamiben. Nem kezdőknek való, de ha egyszer ráérzel az ízére, akkor nem tudod abbahagyni. Nem ez a következő Myst, de nagyon közel van hozzá.