Amikor pitymallik (gyk. hajnalodni kezd az értelmező szótár szerint) a jó gazda elindul megnézni a gazdaságot. Gyanítom, a világ nem kis hányada ugyanezt teszi a böngészőjében, mert ez majdnem ugyanolyan jó, mint az igazi, csak nem lesz tehénkakis a lábbeli. A paletta elég széles, hogy mindenki megtalálja a habitusához illő cselekményt, és ha a nyulak szaporodásánál mélyebb gazdasági összefüggésekre vágyik, akkor előbb vagy utóbb eljut a birodalomépítő réteghez, amelyben ha nem is megváltás, de üde színfolt lehet a patinás Settlers online reinkarnációja. A klasszikusok közül egyre több nagyágyú vonul ki a netre, ingyenes pénznyomdának álcázva magát (lásd: Age of Empires), és a düsseldorfi Blue Byte Settlers-kivonata is már jó ideje elérhető (pl. Németországban, és a tengerentúlon), de csak most január elején, ahogy elérte a 1,5 milliós regisztrált felhasználót, tárta szélesre az európai kapuit. A közösségi portálok bevonása rendületlenül halad, így akár a Facebook-profilunkat is felhasználhatjuk a belépésre, de a uPlay és Twitter accountokat sem utasítja el a rendszer. A beléptetés után a játék egyelőre béta állapotúnak hirdeti magát, ám szinte késznek mondható és teljes gőzzel üzemel. Kukkantsunk hát be…
Az MMOG műfaj ellenére az alappillérek még állnak, ez is majdnem ugyanolyan Settlers, mint a többi, sőt, ha egymásnak feszülő városállamokat vizionáltok az online előtag miatt, akkor meglepően magányosnak fog tűnni. Egyedül vagyunk ugyanis egy békés kis szigeten, és a többi, másfél millió felhasználó is pontosan egy ugyanilyen zárt, külön világban kezdi és fejezi be a városépítő karriert. A kihívás abban áll, hogy a térképnek egyetlen szektorát birtokoljuk, a még fel nem fedezetteken pedig az erődökben meghúzódó banditák tanyáznak, akik passzívan (tehát támadásoktól nem kell tartani) várják a lépéseinket. Először természetesen egy működő gazdaság alapjait kell megteremteni, összhangban a környezettel. Ha a munkásaid kivágnak minden fát, magadra vess, egy szép tar mező és egy csigaként regenerálódó fauna tulajdonosa leszel. A lerakott épületeknek súlya van, ha már letetted és lerombolod, a befektetett nyersanyagnak csak a töredékét kapod vissza. A játék sebességét nem lehet felpörgetni, minden nagyon lassan történik, és a játékmenetben a hangsúly erre a lassú szóra került, ugyanis ami a ”nem online” Settlersben pár perc alatt megtermelhető, az itt jobb esetben órák, napok alatt fog csak a raktárakban összegyűlni. Egyetlen fa kivágása cirka két perc, és még több is lehet, ha a rönk útja az erdőtől a raktárig egy kicsit hosszúra sikeredett. Ráadásul settlerses hagyomány, hogy mindent át- és feldolgoznak az aprócska kezek, a rönkfából deszka lesz vagy a szénégető kemencékben végzi, az ércek, amit hasonlóan sziszifuszi tempóban fejtenek, a kohókba vándorolnak tovább. A bonyolult folyamatok, például egy bronzfegyver előállítása már több külön útvonalat egyesít, és idővel a vas és az acél megmunkálása is lehetővé válik.
A játék zsenialitása pedig abban rejlik, amit mellékesen a Settlers és a többi városépítő játék már évtizedek óta ennél jóval magasabb fokon űz, nevezetesen, hogy hogyan lehet mindezt folyamatos mozgásban tartani, és maximális hatásfokkal üzemeltetni. A böngészős verzió több helyen egyszerűsít, építhetsz utat, de az csak dekoráció, van ugyan élelemtermelés, de senki nem hal éhen, nincsenek lázadások, társadalmi feszültségek, bár egy 24 órában, azonos tempóval dolgozó munkás képébe bőven belefér, hogy levegővel táplálkozik. Az étel ebben a világban egyedül a gazdaság felpörgetését szolgálja (buff), ha egy tál halat vagy egy szendvicset rádobsz az egyik termelő egységre, az máris kétszer olyan gyorsan végzi a munkáját.
A hódítási fázisig eljutni elég kemény feladat, és a hadsereg sem áll fel csak úgy pikk-pakk, ráadásul nagyon könnyen elhaláloznak a nyomorultak. Töredelmesen bevallom még egy csatakalkulátort is bevetettem a nemes cél érdekében, és ha jók lesztek, veletek is megosztom a linket (na jó, nem leszek szőrösszívű, tessék!). A harc ugyanis statisztikai alapon zajlik, és a csata után egy egész ötletes felületen visszanézhetjük, hogy mi is történt valójában a stilizált porfelhő alatt -- de mindezt csak utólag, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz a napokig képzett bronzkardos legényekkel. Egy nálam türelmesebb ember bizonyára értékelné azt a tempót, ahogy a 16. szinttől pokoli lassan vánszorgó szintlépések mindig egy új, modernebb épületet nyitnak meg, de nyilván nem vagyunk egyformák, mert én közben elborult fejjel sírtam vissza a Settlers leggyengébbnek kikiáltott epizódjait is.
A másik oldalról viszont megértem, hogy ebben a műfajban nem illik keseregni a csigatempó miatt (bocsánat, hogy élek), hisz a hosszú hónapokra, vagy évekre való szavatosságot csak így lehet megőrizni. Ebből az aspektusból nézve a Settlers Online tökéletesen hozza a zsánert. A munkások a bezárt böngésző után is termelnek tovább, tömik a raktárakat, tehát könnyen beilleszthető a napi rutinba egy kis settlersezés, és ideális lehet a munkahelyi szünetek vagy az esti szabadidő-lyukak befoltozására. Amennyiben valaki titokban űzné ezt a tevékenységet, első dolga legyen a hangokat kikapcsolni, ugyanis a derék geológus vagy a felderítő hajlamos egy jóízű, kifejezetten hangos dünnyögéssel jelezni, ha éppen befejezte a tevékenységét, és ezt nem lesz könnyű kimagyarázni a főnökség előtt. A látvány a böngésző-műfaj csúcsára pozicionálható, szép, részletgazdag, és a folyamatos harácsolást, a műhelyekben megjelenő munkafázisokat a sorozatra jellemző derűs bájjal tölti meg. Az ingyenes örömforrás aztán az első néhány gyors szintlépés után profin terelget a prémium tartalom felé. Hamar leesik a tantusz, hogy amennyiben nem a monitor előtt készülsz megőszülni, akkor megveszed a szükséges nyersanyagot gemért (fizetőeszköz), szerzel egy gyorsabban regenerálódó tábornokot, felgyorsítod az építkezést, sőt lényegében mindenhol megjelennek a kék kis kristályok, és nyilvánvalóan az instant élmény megfizethetetlen, minden másra meg ott a jó öreg Mastercard.
A közösségi érzés természetesen nem hiányozhat egy böngészős MMO-játékból, úgyhogy kezdésnek javasolt minél több barátot szerezni. Fontos ugyanis, hogy követendő példát vagy legalább valamiféle mintát lássunk a terjeszkedéshez (a barátok városait megnézheted), és mivel mindenki ugyanolyan pályán játszik, hamar kiderül, kivel érdemes komolyabban is lepacsizni. A barátok kereskedhetnek egymás között, buffolhatják a másik épületeit, a 26. szinttől pedig közös (co-op) kalandokra indulhatnak. A kalandok különálló, meglátogatható térképek, amelyeken egy kisebb történet elevenedik meg kőkemény ellenfelekkel. A 17. szinttől céh is alapítható, ez lényegében egy külön chat csatorna, tehát van hová tömörülni a baráti társaságoknak. PvP viszont egyelőre nincs, ahogy a napi questek is hiányoznak, valamint valamiféle aukciós jellegű dolog is terveződik a javakkal -- de még csak az ikonja létezik, tehát ezekre lehet még a végleges verzióban számítani.
Általában az ajándék lónak ne nézd a fogát frázisokkal szokás indítani az ingyenes játékok értékelését, de tekintve, hogy ez az üzleti modell is komoly pénzeket termel, így nekem például nem volt annyira szimpatikus, hogy miközben a Settlersnél egyszerűbb és lassabb játékot kapok, szinte minden folyamatnál gem vásárlásra ösztönöz a játékmenet. A fejlesztőket dicséri, hogy mindezt nagyon profin adják el, és végül is be kell vallanom, hogy böngészős játékhoz mérten nagyon jól szórakoztam. A függőség hamar kialakult, tehát pitymallatkor bizony én is felhúzom a virtuális gumicsizmát, és irány a Settlers…
Vesd el a magokat
Az MMOG műfaj ellenére az alappillérek még állnak, ez is majdnem ugyanolyan Settlers, mint a többi, sőt, ha egymásnak feszülő városállamokat vizionáltok az online előtag miatt, akkor meglepően magányosnak fog tűnni. Egyedül vagyunk ugyanis egy békés kis szigeten, és a többi, másfél millió felhasználó is pontosan egy ugyanilyen zárt, külön világban kezdi és fejezi be a városépítő karriert. A kihívás abban áll, hogy a térképnek egyetlen szektorát birtokoljuk, a még fel nem fedezetteken pedig az erődökben meghúzódó banditák tanyáznak, akik passzívan (tehát támadásoktól nem kell tartani) várják a lépéseinket. Először természetesen egy működő gazdaság alapjait kell megteremteni, összhangban a környezettel. Ha a munkásaid kivágnak minden fát, magadra vess, egy szép tar mező és egy csigaként regenerálódó fauna tulajdonosa leszel. A lerakott épületeknek súlya van, ha már letetted és lerombolod, a befektetett nyersanyagnak csak a töredékét kapod vissza. A játék sebességét nem lehet felpörgetni, minden nagyon lassan történik, és a játékmenetben a hangsúly erre a lassú szóra került, ugyanis ami a ”nem online” Settlersben pár perc alatt megtermelhető, az itt jobb esetben órák, napok alatt fog csak a raktárakban összegyűlni. Egyetlen fa kivágása cirka két perc, és még több is lehet, ha a rönk útja az erdőtől a raktárig egy kicsit hosszúra sikeredett. Ráadásul settlerses hagyomány, hogy mindent át- és feldolgoznak az aprócska kezek, a rönkfából deszka lesz vagy a szénégető kemencékben végzi, az ércek, amit hasonlóan sziszifuszi tempóban fejtenek, a kohókba vándorolnak tovább. A bonyolult folyamatok, például egy bronzfegyver előállítása már több külön útvonalat egyesít, és idővel a vas és az acél megmunkálása is lehetővé válik.
A játék zsenialitása pedig abban rejlik, amit mellékesen a Settlers és a többi városépítő játék már évtizedek óta ennél jóval magasabb fokon űz, nevezetesen, hogy hogyan lehet mindezt folyamatos mozgásban tartani, és maximális hatásfokkal üzemeltetni. A böngészős verzió több helyen egyszerűsít, építhetsz utat, de az csak dekoráció, van ugyan élelemtermelés, de senki nem hal éhen, nincsenek lázadások, társadalmi feszültségek, bár egy 24 órában, azonos tempóval dolgozó munkás képébe bőven belefér, hogy levegővel táplálkozik. Az étel ebben a világban egyedül a gazdaság felpörgetését szolgálja (buff), ha egy tál halat vagy egy szendvicset rádobsz az egyik termelő egységre, az máris kétszer olyan gyorsan végzi a munkáját.
Dolgozni csak lassan, szépen…
A hódítási fázisig eljutni elég kemény feladat, és a hadsereg sem áll fel csak úgy pikk-pakk, ráadásul nagyon könnyen elhaláloznak a nyomorultak. Töredelmesen bevallom még egy csatakalkulátort is bevetettem a nemes cél érdekében, és ha jók lesztek, veletek is megosztom a linket (na jó, nem leszek szőrösszívű, tessék!). A harc ugyanis statisztikai alapon zajlik, és a csata után egy egész ötletes felületen visszanézhetjük, hogy mi is történt valójában a stilizált porfelhő alatt -- de mindezt csak utólag, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz a napokig képzett bronzkardos legényekkel. Egy nálam türelmesebb ember bizonyára értékelné azt a tempót, ahogy a 16. szinttől pokoli lassan vánszorgó szintlépések mindig egy új, modernebb épületet nyitnak meg, de nyilván nem vagyunk egyformák, mert én közben elborult fejjel sírtam vissza a Settlers leggyengébbnek kikiáltott epizódjait is.
A másik oldalról viszont megértem, hogy ebben a műfajban nem illik keseregni a csigatempó miatt (bocsánat, hogy élek), hisz a hosszú hónapokra, vagy évekre való szavatosságot csak így lehet megőrizni. Ebből az aspektusból nézve a Settlers Online tökéletesen hozza a zsánert. A munkások a bezárt böngésző után is termelnek tovább, tömik a raktárakat, tehát könnyen beilleszthető a napi rutinba egy kis settlersezés, és ideális lehet a munkahelyi szünetek vagy az esti szabadidő-lyukak befoltozására. Amennyiben valaki titokban űzné ezt a tevékenységet, első dolga legyen a hangokat kikapcsolni, ugyanis a derék geológus vagy a felderítő hajlamos egy jóízű, kifejezetten hangos dünnyögéssel jelezni, ha éppen befejezte a tevékenységét, és ezt nem lesz könnyű kimagyarázni a főnökség előtt. A látvány a böngésző-műfaj csúcsára pozicionálható, szép, részletgazdag, és a folyamatos harácsolást, a műhelyekben megjelenő munkafázisokat a sorozatra jellemző derűs bájjal tölti meg. Az ingyenes örömforrás aztán az első néhány gyors szintlépés után profin terelget a prémium tartalom felé. Hamar leesik a tantusz, hogy amennyiben nem a monitor előtt készülsz megőszülni, akkor megveszed a szükséges nyersanyagot gemért (fizetőeszköz), szerzel egy gyorsabban regenerálódó tábornokot, felgyorsítod az építkezést, sőt lényegében mindenhol megjelennek a kék kis kristályok, és nyilvánvalóan az instant élmény megfizethetetlen, minden másra meg ott a jó öreg Mastercard.
A jó szomszédság nem török átok…
A közösségi érzés természetesen nem hiányozhat egy böngészős MMO-játékból, úgyhogy kezdésnek javasolt minél több barátot szerezni. Fontos ugyanis, hogy követendő példát vagy legalább valamiféle mintát lássunk a terjeszkedéshez (a barátok városait megnézheted), és mivel mindenki ugyanolyan pályán játszik, hamar kiderül, kivel érdemes komolyabban is lepacsizni. A barátok kereskedhetnek egymás között, buffolhatják a másik épületeit, a 26. szinttől pedig közös (co-op) kalandokra indulhatnak. A kalandok különálló, meglátogatható térképek, amelyeken egy kisebb történet elevenedik meg kőkemény ellenfelekkel. A 17. szinttől céh is alapítható, ez lényegében egy külön chat csatorna, tehát van hová tömörülni a baráti társaságoknak. PvP viszont egyelőre nincs, ahogy a napi questek is hiányoznak, valamint valamiféle aukciós jellegű dolog is terveződik a javakkal -- de még csak az ikonja létezik, tehát ezekre lehet még a végleges verzióban számítani.
Virítsd a lóvét!?
Általában az ajándék lónak ne nézd a fogát frázisokkal szokás indítani az ingyenes játékok értékelését, de tekintve, hogy ez az üzleti modell is komoly pénzeket termel, így nekem például nem volt annyira szimpatikus, hogy miközben a Settlersnél egyszerűbb és lassabb játékot kapok, szinte minden folyamatnál gem vásárlásra ösztönöz a játékmenet. A fejlesztőket dicséri, hogy mindezt nagyon profin adják el, és végül is be kell vallanom, hogy böngészős játékhoz mérten nagyon jól szórakoztam. A függőség hamar kialakult, tehát pitymallatkor bizony én is felhúzom a virtuális gumicsizmát, és irány a Settlers…
