Az idősebb videójátékos korcsoportnak nem kell bemutatni sem a The Settlers-sorozatot, sem a városépítős stratégiai játékok dicsőséges fénykorát. Az évek azonban megfakították nem csak a zsáner, de az említett franchise népszerűségét is, melynek eredményeként jó 13 éven át nem is nagyon hallhattunk felőle. Sajnos, mikor a hosszú csendet megtörve 2022-ben befutott a New Allies bétája 2022-ben, a fogadtatás annyira alulmúlta a várakozásokat, hogy az talán még a talajvizet is elérte. A Cyberpunk 2077 eredeti megjelenésének hangulatát idéző rajongói csalódottság megkondította a vészharangot a Ubisoft döntéshozóinak fejében, így a fejlesztők inkább visszavonultak még egy egész éven át inkubálni a játékot, hátha sikerül belőle várat építeni. A várakozásnak azonban vége, hiszen nemrég végre megjelent a vadiúj The Settlers, aminek ünnepelt eseményként kellett volna bevonulnia a videójátékok történelmébe, ám a Ubisoft valamiért nem nagyon erőltette a marketinget – sőt, hacsak nem kerested direkt, valódi művészet volt belebotlani. Emellett a kritikusok is a megjelenés napján kapták meg a tesztelésre szánt példányaikat, így a potenciális vásárlók sem olvashattak előzetes véleményeket a játékról – nem véletlenül. Felesleges köntörfalazni: a végeredmény nem fog ujjongást kiváltani a rajongókból, és ezt a jelek alapján a Ubisoft is hamar belátta. A kérdés innentől csak az, hogy mennyi élvezetet lehet kicsavarni belőle a hibái ellenére, milyen elvárásokkal érdemes belevágni, és mekkora leárazás után érdemes beszerezni – főleg, ha a nosztalgiafaktor miatt úgyis képtelen leszel zárva tartani a pénztárcádat.
Az első telepesek
Azok kedvéért, akiknek ismeretlen lenne a zsáner, íme egy kis gyorstalpaló: a játék alapja egy tetszőleges nagyságú térkép, amin elszórva találhatók mindenféle nyersanyag- és ételforrások, te pedig kezdetben csak egy kis számú csapattal és pár épületből álló bázissal rendelkezel. A címbéli telepesek feladata a környezet forrásainak kihasználásával felépíteni és bővíteni egy olyan települést, ami nem csak egyre nagyobb létszámú lakosságot képes ellátni, de hadsereget, kereskedelmet és magas szintű infrastruktúrát is fenntart. Az első lépés a stratégiailag fontos források felkutatása, és – mivel csakis az általad birtokolt részeken építkezhetsz – az adott területek elfoglalása határjelzők lerakásával. Mivel az építkezéshez rengeteg emberi erő és nyersanyag kell, a legfőbb feladat biztosítani az étel és alapanyag ellátást: vadászházat, farmot, fakitermelő épületeket, halászterületet, bányát, és egyéb, a terület adottságainak megfelelő dolgokat kell felhúzni, na meg persze a lakhelyeket sem árt bővíteni az ezekben dolgozó személyzet egyre növekvő létszáma miatt. Ha mindez stabilan fenntartja magát, ideje érc- és kőbányát építeni, fegyvereket és katonai struktúrákat gyártani, harcosokat képezni, valamint biztosítani a határok védelmét. Attól függően, hogy milyen játékmódról beszélünk, a szövetségeseid és ellenfeleid is veled párhuzamosan építkeznek a pályán, és előbb-utóbb vagy a te reménybeli kis településed pusztul el, vagy másokét teszed a földdel egyenlővé, a győzelemhez vezető út ugyanis a totális hadi fölény.
A The Settlers minden eddigi része ezt a sémát követte, szóval nem meglepő, hogy a New Allies sem tér el masszívan a fő csapásiránytól. Ám, míg korábban a gazdaság fellendítése és a városépítés jelentőségteljes, bonyolult része volt a játékélmény egészének, most mindez csak lebutított, könnyen letudható lépcsőfok a katonai egységek sorozatgyártása felé, ami jóformán az egyetlen cél a játékban. Sajnos még a fő kampány sem kínál ennél többet, hiszen minden pálya célja egy-egy csapat bandita vagy ellenséges város leigázása körül forog, a skirmish (PvP és casual) módokban pedig amúgy is egyértelmű, hogy az ellenfél kiirtása lesz a győzelmi kritérium. A gazdasági rész olyannyira leegyszerűsödött, hogy a népesség etetése például abszolút opcionálissá vált. Az építők, telepesek és a sereg soha nem éhesek, még ha egyetlen pék, halász vagy hentes sincs városodban, embereid akkor is vidáman funkcionálnak. Egyetlen haszna az ételeknek, hogy típusonként más-más épületekbe küldheted őket, ami a gyártási ütem gyorsulását eredményezi.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a katonai oldal ellensúlyozottan részletes vagy lehetőségekkel teli lenne. A kiképző táborok alapból három fajta egységet (plusz egy, ami exkluzív az aktuális frakciódban) tudnak előállítani, amihez a három fegyver (pajzs, íj vagy bárd) egyike szükséges, ám a gyártási folyamat mindegyiknél ugyanaz, vas és szén kell hozzájuk. Amint sikerült mindkét nyersanyaghoz lelőhelyet találnod, és építettél egy-egy vas- és szénbányát, már csak egy kovácsot kell kerítened, hogy beinduljon a katonák kiképzése. A cél minél több harcos egység legyártása, mivel közvetlenül fejleszteni sem őket, sem a folyamatban résztvevő épületeket nem lehet, valamint nincsenek ostromgépek és ágyúk sem, így főleg a számbeli fölényre támaszkodsz az ellenséggel szemben.
Élet a vad vidéken
Az egyetlen (igencsak költséges) lehetőség bármit is az alapszint fölé fejleszteni egy Akadémia építése, ahol öt területre, “céhre” osztva tudsz olyan bónuszokat venni, mint például több hely a lakóházakban, gyorsabban mozgó építők, extra életerő egyes épületeknek, nagyobb sebzés bizonyos támadásoknál. Az akadémián megnyitható, többszintű bónuszok komoly segítséget nyújthatnak, ám a legtöbbjük meglehetősen sokba kerül, az igazán hasznosak pedig természetesen jó mélyen vannak, így azok egy meccs korai szakaszában, vagy ha agresszívan és gyorsan akarsz fejlődni, jóformán elérhetetlenek. Ráadásul az öt terület közül csak kettőt (kraftolás és védekezés) kapsz ingyen, a másik hármat (közigazgatás, polgárság és technológia) külön meg is kell nyitni. Ha nem sietsz a kampány egyik kevésbé agresszív pályáján, vagy azon két térkép egyikét kapod skirmish módban, ahol kivételesen nem a katonai győzelem a cél, akkor érdemes alaposan végiggondolni az akadémiai fejlesztések lehetőségeit, építeni egy kereskedésre alkalmas kikötőt, és kiélvezni a régimódi The Settlers életérzést.
A két előbb említett skirmish térkép a Boneyard, ami 1v1 módban érhető el, illetve a 2v2 választékban felbukkanó Goldmore. Ezek az egyedüliek a 13 rendelkezésre álló terep közül, ahol gazdasági célokkal, nyersanyag felhalmozással és építéssel is van lehetőség győzelmet aratni. A pályák egyébként egészen változatosak, mivel háromféle környezet is van a játékban: a Forgotten Plains zöld, a Cursed Lands sivatagos, a Veiled Islands pedig lápos-vulkános. Érdekes adalék, hogy miközben felfedezed az aktuális térképet, jó esélyed van belefutni elhagyott ereklyékbe, romokba vagy bandita táborokba, ahol értékes ajándékokat kapsz, ha visszaversz egy időzített támadást, vagy odaviszel adott mennyiségű ételt, fegyvert, egyéb terméket.
A skirmish játékmódban három frakció közül lehet választani (Elari, Maru és Jorn), amik alapvetően hasonlóak, de más-más játékstílusban előnyösek a különböző épületekre és egységekre vonatkozó bónuszaik. A világot, amelyben ezek a népek élnek, csak érintőlegesen ismerjük meg a kampányból, de igazából egy átlagos fantasy körítést kapunk, amit nem inspirált ismert civilizáció. Viszont, ha valamire egyáltalán nem lehet panasz, az a látványvilág: minden egyes helyszín, épület, animáció és apró emberke olyan stílusos és egyedi, hogy élvezet velük játszani. A Ubi boltban elérhető mikrotranzakciók (hogyan is létezhetne játék ezek nélkül!) többsége szintén a külsőre fókuszál, hiszen mindenféle skint vehetünk a valódi pénzért vásárolt kreditekből, és bár kriptikus “boosterek” is akadnak a virtuális polcon, a játék meglepően kevés információt szolgáltat ezeknek a hasznáról (amúgy a győztes meccsekért kapott shardok mennyiségét növelik). Mindenesetre, ha 60 dollárt (~ 21 000 forint) fájdalmasnak kevésnek találtál ezért a játékért, az áruházban mindig lesz lehetőséged további összegekkel támogatni a Ubisoftot.
Háború és béke
A sorozat minden eddigi része más arányban priorizálta az építkezést és harcot, de a saját legszebb emlékeim a The Settlers 3-hoz köthetők, amiben a hadsereg építés, valamint mások leigázása szintén hangsúlyos szerepet kapott, és a langymeleg kampány miatt a multi jelentette a játék legizmosabb részét – papíron a New Allies is hasonló élményt nyújt. Ám a The Settlers 3 mindezek mellett valódi mélységet és egy érdekes világot is kínált, amiben a városépítés nem kizárólag a haderő fellduzzasztásának szükséges előjátéka volt, hanem egy önmagában is kihívást jelentő és élvezetes feladat, aminek tökéletesítésében órákra el lehetett veszni. A most megjelent felvonás sokkal inkább érződik egy új címnek az Age of Empires-sorozatban, mintsem a The Settlers rebootjának. Sajnos ez a sok évnyi kihagyás után visszatérő franchise-okról gyakran elmondható, de itt különösen igaz, hogy a New Allies egy alapvetően rendben levő játék, csak épp nem tűnik a neves széria leszármazottjának. Éppen ezért annak van a legnagyobb esélye megszeretni, akinek nem fűződnek érzelgős emlékei a névhez, nincsenek komplex elvárásai egy városépítős játéktól, és leginkább a PvP izgatja a fantáziáját.
A játékot egyelőre csakis az Epic Games Store és Ubisoft Connect kínálja, Steam verzió talán jövőre várható, március végével viszont az összes jelentősebb konzolra megjelenik. Szerencsére a cross-play támogatás miatt más platformon játszó ismerősökkel is lehet majd csatázni, bár beépített chat nincs, és nem is lesz, ami főleg akkor kellemetlen, amikor random idegenekkel próbálsz kooperálni. Ha a koncepció még ezekkel együtt is kedvedre valónak hangzik, akkor a New Allies egy határozottan közepes, ám vizuálisan átlag feletti stratégia, ami jelenleg túlárazott a tartalmához képest, de egy leértékelés alkalmával talán érdemes beszerezni.
