A bevezetőben emlegetett első felvonásról augusztusi számunkban áradoztam (lásd online tesztünket), okkal -- akkor azt is megemlítettem, hogy a következő etap (azaz jelen tesztünk tárgya) augusztus végén befut. Azt már most teszem hozzá, hogy amikor egy három részes széria epizódjai ennyire közel esnek egymáshoz, az mindig gyanús, hiszen csak ott motoszkál az emberben, hogy vagy egy kész játékot vágtak több részre a készítők, vagy egy összecsapott munkát fogunk kézhez kapni, Hogy jelen esetben mi az igazság, nem tudhatom, de tény, hogy mindkét verzióra vannak ráutaló jelek -- sajnos.
Feketekávé
A játék első félórája rögtön ilyen kellemetlen érzéssel nyit: miután Zellner őrmester kiszabadul szorult helyzetéből, egy hosszú dialógusban le kell vezetnie a hajón lefolytatott detektívmunkáját a bárónő gyilkosságával kapcsolatban -- jaj annak, akinek rövid a memóriája, és nem emlékszik a részletekre! Nyilván a játékmenet szempontjából üdvösebb lett volna, ha az első felvonás ez után ér véget, de akkor ugye nincs cliffhanger és mézesmadzag-belógatás... Akárhogy is, a párbeszédes közjáték lezártával egyiptomi földre lépünk, és jön egy-két órányi IGAZI kaland, vagyis azt csináljuk, amit szeretünk: nyomozunk. Ezzel nagy gond nincs, hozza a megszokott színvonalat, még ha a helyszín, a kairói múzeum csak pár helyiségből is áll, és olyan nehéz dolgunk nincs – még egy puzzle-t is kapunk, aminek a megoldása azért eléggé kézenfekvő, de legalább van. Aztán... aztán pikk-pakk fény derül a Raven személyére, eldördül egy pisztolylövés, és ott ülünk a képernyő előtt, hogy akkor most mi lesz? Nos, elárulom: a mestertolvaj segítőjével ismét az Orient-expresszen találjuk magunkat, és végigjátsszuk újra az első részt, csak az ő szemszögéből...
A titkos ellenfél
Igen, tényleg ennyi a második rész, és bár ez nyilván abból a szempontból jó, hogy pár szálat elvarrunk és néhány lyukat betömünk (azaz megoldódik az eltűnt, majd feltűnt kalauz, a professzor bezárt kabinajtaja és a titokzatos módon a széfre került levél rejtélye), azért ez, lássuk be, eléggé „olcsójános” megoldás. Ráadásul ez az új szereplő nem is annyira szimpatikus (mint ahogy maga a Raven sem, az emberfia valami úri csibészt képzel el erre a szerepre, nem pedig egy... de nem akarom lelőni a poént, bár szerintem kizárásos alapon már sokan rájöttek, ki is ez a titokzatos bűnöző). Ráadásul ez az etap igencsak rövid, és az egyszer már „elhasznált” helyszín miatt kissé sótlan is. Aztán, ha ezt is letudtad, felkerülsz a hajóra és jön egy valóban meglepő fordulat -- és igen, itt természetesen megint „filmszakadás”, jöhet a zárórész, már ha valaki mindezek után még kíváncsi rá.
Úti célja ismeretlen
Jó, nem akarok igazságtalan lenni: nyilván kíváncsi vagyok a befejező epizódra, csak most kicsit keserű a szám íze. Kérdés persze, hogy mire számíthatunk a fináléban (persze azon kívül, hogy egy újabb epizódszereplővel megint bejárunk egy régi helyszínt, ezúttal a hajót), mert hát a nagy rejtély már ugye megoldódott, most már csak azért kell szorítanunk, hogy a rossz elnyerje büntetését, a jó pedig a jutalmát (a „jó” alatt ezúttal persze a kedves svájci kopót értjük, hiszen nem hiszem, hogy az arrogáns Legrand felügyelő vagy „párja”, az akadékoskodó angol bobby belopta volna magát bárki szívébe is) -- no meg hogy a King Art összeszedje magát, és bebizonyítsa, valós és jogos játékfejlesztői szándék állt a részekre szabdalás mögött...
