A kedves olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ez hogyan kapcsolódik egy játékportál profiljába. Úgy, hogy a Stardock 2004-ben adott ki első alkalommal olyan játékot, amely az aktuális elnökválasztást dolgozta fel — ez volt a The Political Machine. 2008-ban ismét kiadták ezt a saját fejlesztésű játékot, és ha egy politológiát végzett egyén kezébe akad egy ilyen program, azonnal megveszi azt…
A jelöltállítás szabályai
Bár a játék hivatalosan a stratégia kategóriába van sorolva, rengeteg olyan elemmel rendelkezik, amely csak a szerepjátékok sajátja. Egy vidám intró után, melyben Bush pakol a Fehér Házban, rögtön a játék menüjébe kerülünk, ahol igen sok lehetőségünk van: választhatjuk a Quick Playt, a Campaignt, vagy éppen a Multiplayert. Természetesen van oktatómód is, ezt érdemes végignézni azoknak, akik nincsenek tisztában az USA politikai rendszerével és annak működésével.
Én azonban ezt tanultam, ezért rögtön a kampánymóddal indítottam, ahol választhatunk előre elkészített karakterek közül (Barack Obama, John McCain, Hillary Clinton, stb.), vagy pedig létrehozhatjuk sajátunkat. És itt kezdődnek a szerepjátékos elemek: egyrészt kialakíthatjuk jelöltünk kinézetét, másrészt el kell osztanunk a tapasztalati pontokat, melyekből elég kevés van, ezért érdemes meggondolni, hogy mire költünk. A választás nem könnyű, ugyanis karakterünknek elég sok tulajdonsága van, például állóképesség, pénzgyűjtés, médiaháttér, kisebbségi megjelenés, tapasztalat és még sorolhatnám. Nem könnyű a döntés, hiszen az értékek helyes elosztása nagyban befolyásolja a játékmenetet…
Kampányra fel…
...mely, csakúgy mint a valóságban, 41 hetet ölel fel, amely során jelöltünk egyik államból a másik államba repül, pénzt gyűjt, beszédeket mond, reklámokat ad ki, kutatásokat végez, kampányirodákat épít, támogatókat szerez, és természetesen megpróbálja lejáratni ellenfelét… Mindezt körökre bontva — ám nagyon lényeges, hogy ebben a játékban rengeteget kell gondolkodni, hiszen nem elég azt nézni, hogy Arizonában vagy Texasban hány ponton áll a mi népszerűségünk, de figyelni kell ellenfelünk minden lépését is. Aki ebbe a játékba belefog, garantálom, hogy elsőre nem fog beülni az Ovális Irodába: rengeteg dolog determinálja ugyanis a sikert. Miután megkapjuk az Egyesült Államok térképét, rögtön a kiinduló államba kerülünk, ahol egy egyes szintű választási főhadiszállásunk van, valamint 2,5 millió dollárunk. És hogy ez mire elég? Nagyjából semmire…
Mint tudjuk, Amerika 50 államból álló föderatív rendszer, és bizony mire felépítünk még két főhadiszállást és közzéteszünk három tévéreklámot, bizony elfogy jó egymillió dollár. Itt lépnek a képbe a már említett szerepjátékelemek: minden egyes cselekvésünk bizonyos számú staminapontba kerül, a reklámozásunkhoz pedig PR-pontokat kell gyűjtenünk, amelyeket beszédek megtartásával és hirdetésekkel szerezhetünk. Ez azonban nem mindig lesz elég, emiatt jó néhány segítséget kapunk. Erre még később visszatérek.
A játék kezelőfelülete percek alatt megtanulható, hiszen a képernyő alján helyezkednek el azok a parancsok, melyekkel elnökjelöltünk különböző cselekvéseket tud végrehajtani: kampánybeszéd az általunk éppen meglátogatott államban, vagy éppen egy támogatói csoport megnyerése. A fejlesztők dicséretére el kell mondanom, hogy a 2008-ban a politikai napirenden szereplő témákat mind beépítették a programba; ez adja a játék egyik nehézségét, hiszen ismerni kell, hogy McCain hogyan vélekedett a személyes célú fegyverhasználatról, vagy éppen a Kiotói Egyezményről…
Minden kampány alapja a PR, ez a politikusi lét alapja. Miről beszéljen Obama, McCain Illionis-ban, vagy éppen Hawaii-on? Minden államban előre el vannak készítve kampánytémák: magas gázárak, környezetvédelem, államilag támogatott egészségügy, és így tovább. Ezeket azonban növelni is tudjuk kutatóközpontok kiépítésével, melyek (csakúgy, mint a többi épület) maximum hármas szintre fejleszthetők. Egy-egy fejlesztéssel további lehetőségek nyílnak meg.
Nagyon jót tesz a játéknak, hogy olyan elemek is megtalálhatók benne, amelyek a valós kampányokban is szerepelnek. Ha elég népszerű jelöltünk, akkor véletlenszerűen meghívást kapunk egy tévés/rádiós beszélgetőműsorba, ahol én olyan kérdésekkel találkoztam többek között, hogy a hollywoodi hírességek mennyire képviselik Amerikát a világban, vagy olyan felvetésekkel, miszerint a kormányzatnak először saját magán kellene spórolnia, és csak utána az emberek zsebébe nyúlkálnia… Ismerős, ugye? A válaszok természetesen befolyásolják a karakter ismertségét és népszerűségét.
A másik nagyon vicces és kellemes elem az egyéni támogatók feltűnése, mint például a gazdag emberé, vagy éppen a nagymamáé. Míg az előbbi pénzzel támogat minket, az utóbbi pozitív történeteket mesél rólunk, ha elvisszük magunkkal a célállamba. Persze mindezek ellenünk is fordulhatnak, és így azokat a bónuszpontokat, melyeket adnak, elveszítjük.
Talán az eddig leírtakból kitűnik, hogy a játék nagyon összetett. Az újrajátszási faktor is garantált, hiszen négy kampányt (többek között a polgárháború utáni elnökválasztásét) játszhatunk végig, és számos létező és nem létező karaktert oldhatunk fel. Azonban, mint minden játéknak, ennek is vannak hibái. Izgalmas a játék, hiszen érzék kell a politikához, de egy idő után repetitívvé válik a játékmenet: ugyanazt kell csinálni minden kampányban, és ez némely esetben frusztrálóvá válhat…
Az elnök új ruhája
Sajnos azt kell mondjam, a grafikai megjelenítés elég szegényes, bár a maximális felbontást magasra állíthatjuk, és bekapcsolhatunk élsimítást is. A képeken azonban látható a probléma lényege. A karakterek leginkább a Nintendo Wii bábuira hasonlítanak, és az is zavaró tényező, hogy a kampány vége felé az egész térkép annyira zsúfolt lesz, hogy nehezen tudjuk csak megtalálni a saját választási főhadiszállásunkat az ellenfél húsz kutatóintézete mellett. A zene sem túl jó, egész kampány alatt ugyanaz a dallam szól, melynek eredménye az lesz, hogy egy idő után lehalkítjuk a hangszórót, hogy a szövegre tudjunk koncentrálni.
Az Ovális Irodában
Miután beülünk az elnök székébe, megállapíthatjuk, hogy a Political Machine 2008 igen kellemes szórakozást nyújt. Bár vannak hibái, a stratégiai- és szerepjáték elemek, a gondolkodás lehetősége, az apró poénok, a valós életből/kampányból vett helyzetek miatt a mérleg inkább a pozitív oldalra billen. A játékhoz elengedhetetlen azonban a közéleti tájékozottság, és mire végigjátsszuk mind a négy kampányt, rájövünk, hogy a politikus élete sem fenékig tejfel…
