Mai rohanó világunkban gyakran nehéz összeegyeztetni a munkát és a magánéletet, különösen akkor, ha a hazaút az irodából minden nap egy szürreális borzalmakkal teli kaland. A PQube által felkarolt The Plane Effect világában elsőre persze minden tökéletesnek tűnik: irodista hősünk fülig érő szájjal végzi el a reggeli rituálékat bájos neje és kislánya társaságában, majd kidobja a gyerkőcöt a sulinál, és nekilát szokásos billentyűpüfölő munkájának, csokornyakkendős pincérszerelésében, kollégái gyűrűjében. Ez a nap azonban más, mint a többi, ugyanis mikor végre eljönne a hazatérés pillanata, egy sor természetfeletti furcsaság áll az útjába, és csak remélni tudja, hogy az egyik után végre újra keblére ölelheti majd szeretteit.
8 óra munka… de hol a pihenés?
Az Innovina/StudioKiku alkotása kellemesen minimalista, bár nem kifejezetten szemkápráztató körítéssel tárja elénk irodistánk – nevezzük, mondjuk, Bobnak – viszontagságait, ahogy családjához igyekezve a legkülönbözőbb platformer-kihívásokon, fejtörőkön és szürreális eseményeken igyekszik átverekedni magát. Bob kalandja eleinte csupán furcsa, azonban idővel elég elborult, sőt időnként egyenesen groteszk fordulatokat vesz, egy metrójegy megszerzésétől egészen egy szörny gyomrában való koncertezésig. A fejtörők ugyan többnyire nem kifejezetten nehezek, viszont nem is mindig egyértelműek, azonban, ha a megfelelő nehézségi fokozatot választjuk, akkor bármikor kérhetünk útmutatást a helyes irányba.
A probléma azonban ezekkel a feladványokkal, hogy a megoldásuk olyan tekintetben gyakran túlságosan földhözragadt és korlátolt, hogy hiába látunk, mondjuk, egy tárgyat, ami egyértelműen kelleni fog egy adott probléma elhárításához, egészen addig nem tudjuk felvenni, amíg nem jártuk végig a szkriptelt lépéseket. Tehát hiába jöttünk rá és van előttünk a megoldás, kizárólag a fejlesztők által felállított út vagy épp sorrend követésével tehetünk pontot egy-egy szakasz végére, ami elég szűk keretek közé szorítja, és fölösleges körök lefutására kényszeríti az agytekervényeket. A feladványok között egyébként van pár ötletes, de összességében egyiktől sem fog leesni senki álla, és a játékban van jó pár, csupán kitöltésnek érződő szakasz is.
És mi lesz a túlórákkal?
Gyakoriságuk ellenére talán még ennél is húzósabbak a platformer szakaszok, melyek során a futásban és az ugrándozásban nemcsak karakterünk lomhasága hátráltat, de borzalmas irányíthatósága is sokszor visszavet, ezen pedig természetesen a fertelmes kamerakezelés sem segít sokat. Kicsit úgy érződik, mintha alapvetően kizárólag felfedezésre és fejtörőkre húzták volna fel a The Plane Effect játékmenetét, és csak utólag bővítették ki platformer elemekkel, amire viszont már nem jutott sok idő, ezért ez az iszonyúan fapados és nyögvenyelős eredmény.
A The Plane Effect egy a maga módján érdekes, de több sebből is vérző megvalósítású elvont kaland. A lefektetett alapok és megoldások egyszerűen borzalmasak, ezekkel kísérve pedig az egész játék nehezen élvezhető, pedig egy körülbelül 2,5-3,5 órás élményről beszélünk. Kár érte, mert az alapötlet egyébként ígéretesnek tűnt, de ebben a formában inkább éljük le életünk hátralevő részét Bob asztalánál, minthogy még egyszer nekivágjunk ennek a hazaútnak.
