„Hol is kezdjem?”

Először is pár szót a könyv történetéről azon keveseknek, akiknek teljesen ismeretlen ez az univerzum, és nem jelent semmit az Egy Gyűrű, vagy Középfölde fogalma. Középfölde egy misztikus fantasyvilág, amelyet emberek, orkok, tündék, törpék és egyéb varázslatos teremtmények népesítenek be. Sauron, a sötét úr, létrehozza a hatalom gyűrűit, melyeket a szabad népeknek ajándékoz, majd megalkotja az Egy Gyűrűt, hogy ezek felett is ő uralkodjon. A gyűrű elvesztésével Sauron időlegesen elveszti hatalmát, de később részben erőre kap, hogy visszaszerezze tulajdonát és meghódítsa egész Középföldét. Eme nagy erejű gonosz tárgy a hobbitok kezébe kerül, akiknek nem marad más választásuk, mint eljuttatni a gyűrűt az egyetlen helyre, ahol az megsemmisíthető, hogy ezzel megakadályozzák Sauron világuralmát. Ennél többet szándékosan nem árulok el, egyrészt mert igen érdekes olvasmány vagy filmes élmény, másrészt olyan kidolgozott és komplex az egész világ, hogy a rövidített változata is komoly helyet és időbeni ráfordítást igényelne. Nem mellesleg ennyi információ bőven elegendő ahhoz, hogy érthetőek legyenek a monitoron zajló események.

Hogy mit is kezdtek ezzel a készítők? Egyrészt adott egy a végletekig kidolgozott, világszerte ismert világ, ráadásul megszerezték a Tolkien Enterprises bábáskodását, másrészt alig több mint egy évvel korábban jelent meg a ki tudja mennyi év játéka díjat bezsebelt Warcraft 3, elragadó rajzfilmszerű grafikával, RPG-elemekkel dúsított, a kor nagybetűs stratégiájának zseniális játékmenetével, amelyet a készítők nem voltak restek majdnem egy az egyben lenyúlni. A hasonlóság elsőre talán megdöbbentő lehet, de ez abszolút nem véletlen, ugyanis a kiadó kifejezett kérése volt, hogy minél több pontban hasonlítson a játék a Blizzard remekére. Ezek vegyítésével nagyjából le is írható, miről is szól a War of the Ring.

Háború Középföldén

Az oktatópálya négy részből áll, ebből az első kettőt nyugodtan ki lehet hagyni azoknak, akik valaha játszottak stratégiával, a másik kettő a két oldal, illetve a játék specialitásait mutatja be, de valójában ez is könnyen és gyorsan elsajátítható, így nyugodtan egyből bele lehet vágni valamelyik egyszemélyes hadjáratba. Az egyszerűen csak „jó” kampánynak nevezett rész a tündék, törpék és emberek oldalát jelenti a történetből megismert szereplőkkel, az ő kalandjaikat játszhatjuk végig. Értelemszerűen a rossz oldalon Mordor szemszögéből játszhatjuk végig a történetet. A két kampány kevésnek tűnhet a konkurencia négy fajához tartozó négy kampányával szemben, lehet, hogy bölcsebb lett volna a külön fajokra külön hadjáratot írni, de a történések és rendelkezésre álló információk alapján ennyire futotta a fejlesztőktől, elégedjünk hát meg ennyivel.

Stratégia lévén nem meglepő módon a sereg toborzása és felfejlesztése, majd minden ellenfél teljes likvidálása lesz a feladatunk, más-más okból kifolyólag. Az alapegységeket a gondori, illetve rohani emberek, lórieni tündék és törpök jelentik, velük szemben pedig orkok, urukok, trollok, pókok és egyéb csúfságok gyárthatók. Most már kimaradhatatlanok a speciális képességekkel és jelentőséggel bíró hősök, mindkét oldalon szép számmal bevethetőek. Közös jellemzőik, hogy szépek, erősek, és drágák. Az építkezés tekintetében nem lesz nehéz megszokni, hogy az adott funkciójú épület ebben a játékban milyen elnevezéssel, illetve formával szerepel. Szintén ismerős lehet, hogy a mordoriak csak az előre megrontott talajra építkezhetnek.

Kétféle nyersanyag található a játékban, a kő és az élelem, amelyet a munkásainkkal kell begyűjteni. Szintén nem újdonság az egységlimit bevezetése, amely az egyszerre a pályán lévő egységek számára van hatással. Ez a szám a szép kerek 100-as szintig bővíthető, az embereknél sátrakkal, a mordoriaknál rabszolgahajcsárokkal. A különböző erősségű egységek persze eltérő mértékben számítanak bele ebbe az értékbe. Mindkét oldalon az egységek tulajdonságai különféle fejlesztésekkel javíthatók, ugyancsak tekintélyes mennyiségű nyersanyag fejében.

Érdekes újítás, hogy a csatákban való részvételért külön végzetpontok járnak, amelyek plusz lehetőségeket tesznek elérhetővé. Egyrészt ezekkel a pontokkal lehet a hősöket megvenni, fizethetünk velük a hősök bizonyos képességeiért, másrészt mindkét oldalon speciális varázslatokra válthatók. Ezek közé tartozik a jobb szó híján „übertáp” ent, vagy talán nyugodtan mondhatom, hogy sokak kedvence: a balrog. Ezek a varázslatok csak rövid ideig hatnak, de jókor jó helyen bevetve nagyon komoly meglepetést lehet okozni az ellenfélnek, konkrétan eldönthető vagy megfordítható velük egy-egy csata. Nagyon tetszett az is, hogy egy-egy nyert küzdelem után a katonák ujjonganak; komoly jelentősége nincs, de sokat hozzátesz a hangulathoz.

Amit viszont nem értettem: a fejlesztők miért nem tudták ide is beletenni azt, hogy a mordori orkok olcsók legyenek és gyengék, a másik oldalon meg fordítva. Lehet ezt magyarázni kiegyensúlyozottsággal, de Középföldén játszódó programnál ezt csak bakiként tudom elkönyvelni.

Dicséretes ötlet az is, hogy néhány pályán úgynevezett „Place of power” — jobb fordítás híján: erőpont — van elhelyezve, amelynek birtoklása (egy egységet közel kell vinni hozzá, és amíg az ellenfél is ezt meg nem teszi, addig a miénk) valamilyen bónuszhatással van ránk, mint például gyorsabb regeneráció vagy nagyobb sebzés.

Ha egyedül unalmas ...

Többszemélyes játékot helyi hálózaton vagy interneten, a GameSpy rendszerén keresztül lehet indítani. Többféle játékmód közül választhatunk, melyek között tényleg egészen érdekes, illetve ötletes megoldásokat is találunk.

A Raziel mód a klasszikus skirmishnek felel meg, azaz két vagy több csapat gyepálja egymást. A cél, hogy az ellenfél bázisát vagy bázisait teljesen elpusztítsuk. A Survival módban annyi a plusz, hogy az összes egységet is el kell pusztítani, mert ha marad valamilyen egység a pályán, akkor annak meghatározott időn belül le kell gyártani egy főépületet. Ha az idő lejár, véget ér a játék. Erre az időre a háború köde jótékony hatása nem érvényesül ezen egységekre, mindenki látja őket a radaron. A Famine annyiban különbözik az alapjátéktól, hogy minden csapat meghatározott nyersanyagot kap az elején, de nincs mód további bányászatra, élelemgyűjtésre. A cél itt is az ellenfél összes épületének elpusztítása.
A Control mód gyakorlatilag a Battlefield stratégiai változata: a térképen elhelyezett erőpontok megszerzéséért folyik a harc. Minden birtokolt helyért jutalompontok járnak, a nyertes játékos pedig az, aki az idő lejártával a legtöbb pontot szerezte meg. A Catapult szintén egy skirmish alapú játékmód, egy véletlenszerű helyen elhelyezett katapulttal. Ha valaki ezt megszerzi, az erőpontokhoz hasonlóan használhatja annak pusztító erejét. A cél itt is a cél az ellenfél bázisának likvidálása.

Középfölde monitorról, fejhallgatóval egy hadvezér szemével

A játék külsőleg igencsak vegyes érzelmeket kelthet a játékosokban. Az egységek, illetve épületek baltával lettek kifaragva, viszont a táj vagy a víz megjelenítése igencsak kellemes látvány a szemnek. Összességében a korábban született Warcraft 3 jobban néz ki. A víz fodrozódásában több munka lehet, mint az összes egység mozgásának animálásában összesen. Ötletes, de felesleges megoldás az is, hogyha a kurzort elvisszük valamilyen vízfelület fölött, akkor az fodrozódni kezd, mintha egy helikopter lebegne fölötte.

A szinkronhangokkal nem volt problémám, bár nyilván az EA-alkotások előnyben vannak a filmből licencelt hangokkal és arcokkal. A zene is hangulatos lenne, de amikor egy pályán ugyanazt a dallamot hallja az ember ezredik alkalommal, akkor inkább letiltja menüből, és bekapcsol valamit saját repertoárból.

Végezetül meg kell említenem, hogy ehhez a látványvilághoz ez a minimum konfiguráció érthetetlenül magas. Majd kétszer olyan erős gép szükséges a futtatásához, mint a konkurencia esetében, pedig nem nyújt többet.

Magyarázom a bizonyítványom

Nem volt könnyű dolga a készítőknek, mert rajtuk volt a kiadó nyomása, hogy minél előbb, minél „warcraftosabb” játékot készítsenek a biztos siker érdekében, ezzel minimálisra csökkentve a mozgásteret és a kreativitást. Bár korrektül össze van rakva, mégis van valami hiba az összhatásban, amit leginkább azzal tudok leírni, hogy hiába vagyok jómagam is Gyűrűk Ura-rajongó, inkább veszem elő a Warcraftot, mint ezt a címet — és tuti nem vagyok ezzel egyedül, mert a netes szervereken is olyan volt a pangás, mint egy iskolában a nyári szünet kellős közepén. Egy ilyen témából, pláne ilyen támogatással, sokkal komolyabb alkotást illett volna készíteni, és ezt nem lehet a könyves jogokra kenni, mivel létezik ellenpélda: a Fellowship of the Ring remek játék volt a maga idejében.

Összességében azt kell mondani, hogy a War of the Ring korrekt stratégiai játék, de van ennél jobb, még akkor is, ha kifejezetten Középföldén akarunk kalandozni, a címe: Battle for Middle-Earth.