The Last Door Chapter 4: Ancient Shadows teszt

Amikor tavaly év végén belefutottam a The Last Door című, teljesen ingyenes flashalapú kalandjáték-sorozatba, nem gondoltam volna, hogy számomra a 2014-es év elejének legjobban várt alkotása egy spanyol kis csapat munkájának újabb felvonása lesz. Pedig így történt, a tegnapi megjelenést tűkön ülve is alig bírtam ki, most pedig, hogy a The Last Door első szezonja lezárult, csak még izgatottabb vagyok. Jön ugyanis a minden eddiginél nagyobbnak ígérkező második évad, amit viszont nem a legjobban vezet fel az Ancient Shadows névre keresztelt, negyedik fejezet.

Ősi árnyak nyomában

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nyáron ingyenessé váló Chapter 4 nem lett elég jó. Mindössze annyi történt, hogy a befejezést a kelleténél több kérdés teszi elviselhetetlenné, mialatt a sztori, ahhoz képest, hogy az Ancient Shadows elvileg egy évadzáró, nem sokat halad előre. Lelőni semmit sem fogok belőle, mert a The Last Door talán legerősebb része a történet, de annyit azért elárulok, hogy a friss felvonás jobban hasonlít a máig etalonnak minősülő első részhez, mint az azt követő három epizódhoz. Most is egy régi ház titkait kell felfednünk, és ezúttal is sokkoló reveláció vár az alagút végén, noha a háttérben lappangó titok magja a Chapter 3-ban elvetésre került, így most csak a karakterek perspektívája változik kicsit. Érthetetlen, amit mondok? Nos, ha nem játszottad az előző epizódokat, akkor talán az, de szerencsére már mind a három ingyen elérhető a The Last Door weboldalán, szóval nincs kifogás, irány kalandozni!

Amennyiben viszont volt szerencséd a korábbi részekhez és tudod, mire gondolok, kicsit csalódott lehetsz, ámde egyben felkészülve érezheted magad az Ancient Shadows nyújtotta pozitív élményekre, mint például a korábbinál is szürreálisabb nyitány, vagy a hangyányit szebbé tett grafika. Természetesen a pixeles jelleg maradt a régi, és reméljük, hogy a második évadban sem mellőzik az alkotók ezt a rendhagyó művészi stílust, de a fények és árnyékok játéka láthatóan javult, és a vizualitást tökéletesen kiegészítő zenei anyag is dinamikusabb lett. A Chapter 4 egyébként ebben a pillanatban még nem ingyenes, nyáron válik azzá, amikor a második szezon első része is megjelenik az adományozó játékosoknak. Aki most szeretne játszani vele, annak 15 eurót kell fizetne a The Game Kitchen csapata számára, ami ugyan elég sok egy cirka másfél órás kalandért, de elméletileg ebben az árban benne foglaltatnak a későbbi részek is.

Titkok kamrája

A The Last Door Chapter 4: Ancient Shadows természetesen a klasszikus kalandjátékok receptje szerint készült, azaz nincsenek minijátékok és akciórészek, mindössze logikai feladványok, tárgygyűjtögetés és pár igen rövid dialógus. Bár a The Last Door korábban sem volt nehéz játék, az Ancient Shadows kifejezetten könnyűre sikeredett, szinte már szájbarágós, legalábbis akkor, ha az ember ért eléggé angolul, és nem zavarja össze a 19. századi fogalmazásmód (fontos tudnivaló: az első fejezet már magyar nyelven is elérhető, és a többi is kap fordítást idővel). Ennél fogva sajnos tény, hogy a kihívásra vágyó kalandoroknak nem sok agymunkát jelent a végigjátszás, abból a szempontból viszont meg lehet érteni az egyszerű feladványok tervezését, hogy a történet folyamatos beleélést követel, maximális elmerülés nélkül pedig gyorsan elveszíti a varázsát.

A The Game Kitchen minden bizonnyal úgy gondolta, hogy feláldozza a játék nehézségét a sztori elmesélésének kedvéért, elkerülve így, hogy az elakadó játékosok kiessenek az amnéziás főszereplő, Jeremiah Devitt szerepéből -- a dolog pedig bejön, és talán ez az egyetlen megoldás a minimalista stílus ellenére is komoly drámai elemeket tartalmazó cselekmény ellentmondására. Amit az arcok és a szinkron hiánya elvesz a The Last Doortól, azt a tökéletesen megkomponált atmoszféra sokszorosan adja vissza. A hangulat bizony hamar a tetőfokra hág, és ha éjszaka, fejhallgatóval a fülünkön játszunk, igenis meg fogunk ijedni itt-ott, 8 bites látvány ide vagy oda.

Kinyílott az ajtó

Az Ancient Shadows megérte a várakozást, annak ellenére is, hogy a történet maga nem lépett előre olyan nagyot, mint várták a rajongók. Elsőre nehéz elfogadni, hogy a Chapter 4 egy teljes évad lezárása, mert inkább tűnik közbülső darabnak. Pedig, ha a főszereplő spirituális utazását vesszük figyelembe, érthető, miért pont itt szakította meg a történet folyását a The Game Kitchen. A The Last Door ugyanis több, mint aminek elsőre látszik. Tele van szimbolikával, misztikummal, és… mondjuk ki: művészi értékkel, mely utóbbi faktor az egyik legjobb lovecrafti programmá teszi, ami valaha készült.

Mindez viszont nem menti fel a The Last Doort a hibák alól. Mint játék, a Chapter 4 igenis rövidke és könnyű, ráadásul a játékmenet iránya, a logikai feladványok sorrendje és a dramaturgia nagyon hasonló az első fejezetben látottakhoz. Mit hasonló, szinte ugyanolyan, ez pedig sejteti, hogy a The Game Kitchen játéktervezői kreativitása apadóban van. Reméljük, hogy a második szezonig hátralévő fél év során kipihenik magukat a srácok, és új ötletekkel állnak elő, hogy a következő szezonban visszatérjenek a meglepően eredeti, a The Last Door első két részét jellemző húzások. Addig is lehet rettegni, hogy eljön-e értünk álmunkban a nagy madár.

Alant megtekinthetitek a második évadot bejelentő videót.