Nyár elején mutattuk be nektek a Mia and the Dragon Princess nevű alkotást és már akkor tudtuk, hogy a csapat mire készül új címével: egy apát állít a középpontba, akinek ki kell menekítenie lányát egy szekta fogságából. A stúdió eddigi címei kifejezetten akciódúsak voltak (na jó, a Who Pressed Mute on Uncle Marcus? nem, sőt kifejezetten gyengére értékeltük), így azt vártuk, hogy a The Isle Tide Hotel is hasonló élményt fog kínálni, hiszen a témában simán benne van az akció lehetősége. De nem: a The Isle Tide Hotel egy kifejezetten lassan folyó játék lett, ami ugyan érdekes, de sokszor azt érezzük, hogy feleslegesen túlhúzott.
Hotelszekta
Az Isle Tide Hotel rögtön a sztori közepébe vág: egy fiatal lány éppen hazatér az otthonába, ahol egy öregasszony elkábítja. Nem tudjuk, hova került, azt viszont igen, hogy az apja igen, aki taxival megy egy titokzatos épülethez, ami minden harmadik évben összesen három napot van nyitva. Egy levél sugallata szerint itt őrzik Eleanort. Az apjának, Joshnak (Michael D. Xavier) be kell jutnia az ingatlanba és meg kell találnia a lányát, így vagy úgy, mielőtt túl késő lenne. A gond az, hogy az Isle Tide Hotelnek és a szektának is megvannak a maga szabályai, amiket a kétségbeesett apának meg kell fejtenie, ha a lányával együtt akar kikerülni erről a különös helyről…
A Wales Interactive új játéka sokkal inkább egy zárt helyen játszódó kamaradráma, mint krimi vagy thriller. Az elmúlt évek alkotásaihoz képest kifejezetten sokszereplős, olyan színészeket sikerült megszerezni, mint Jemima Rooper (Halál a Paradicsomban, Atlantis, A néma szemtanú), Tristram Wymark (Pennyworth) vagy éppen Richard Brake (Kingsman, Sztálin Halála). A színészi játék bár nem rossz, de nem is kiemelkedő, viszont egyes karakterek mozgatórugói néha érthetetlenek, például annak a férfinak, aki a szekta szabályait akarja megváltoztatni, úgy, hogy aláírásokat gyűjt célja eléréséhez. Aki ismeri egy kicsit is a szekták működését, jól tudja, hogy ez lehetetlen, hiszen ezen közösségek merev, és gyakran megváltoztathatatlan szabályrendszer szerint működnek, amit általában pár ember határoz meg a saját érdekük szerint.
Éppen ezért volt csalódás, hogy az Isle Tide Hotelben tett látogatás során, két végigjátszás alatt ugyanarra az eredményre vezetett két eltérő döntés. Hiszen ez egy FMV program, egy interaktív mozi, melyben a meghozott döntéseknek megfelelően alakul a történet. Ugyanakkor ennél a játéknál a Wales Interactive nem mutatja meg a történetfa elágazásait, mint a Mia and the Dragon Princess esetében, vagy azt, hogy hány jelenetet nem oldottunk fel (The Complex), ehelyett azt látjuk, hogy hány dokumentumot nem találtunk meg. A történet, a szekta múltjának a felfedezése, az egyes mellékküldetések is ezen felfedezésre váró dolgokhoz/tárgyakhoz kapcsolódnak, de éppen ezért ebben a címben is benne van a többszöri végigjátszás lehetősége.
Döntések és következmények
A The Isle Tide Hotel nem egy rossz cím, de a közel három órásjátékidőt sokszor fogjuk feleslegesen túlhúzottnak érezni, ami a dramaturgiára és a forgatókönyvre vezethető vissza. Nincs akció, a főszereplők egyik helyiségből mennek a másikba, és beszélgetnek, beszélgetnek, beszélgetnek. Ugyan érdekes kérdéseket vet fel a játék, de nincs meg benne az az izgalom, feszültség, amivel egy ilyen témájú címnek rendelkeznie kellene. Nem rossz, de lehetett volna lényegesen jobb is. Beleillik a Wales portfóliójába, de ezt most kifejezetten rajongóknak tudjuk csak ajánlani: ha valaki ismeretlenül, ezzel az alkotással kezdi meg FMV karrierjét, akkor lehet, hogy csalódik, és többet nem néz a műfaj felé. Ez pedig sajnálatos lenne, mert ennél jóval többet tud a Wales Interactive, amit a következő alkotásával (remélhetőleg) újfent bizonyít majd.
