Természetesen kapva kapunk az alkalmon, és elvállaljuk a rejtélyes ügyet. A bármiféle nyom nélkül eltűnt gyermek Innsmouth halbűzös városában tartózkodott utolsó napján, ezért oda kell utaznunk, hogy kikérdezzük a helyieket, és szaglásszunk kicsit a környéken. Ismerős a sztori? Azoknak bizonyára, akik játszottak az egyébként remek Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth című játékkal. Ott is egy eltűnt személy után zajlott a nyomozás, és itt sincs ez másként, noha Innsmouth igen sokat változott Lovecraft 1931-ben írt novellája óta. Eleve az egész át lett helyezve a 21. századba, és a lakók sem mind barátságtalan, halszerű pokolfajzatok. Rögtön a városba érkezésünkkor például egy nevetgélő idős néni fogad, aki végtelenül örül annak, hogy betoppantunk. Nos, igen, a The Innsmouth Case mellőzi a vérfagyasztó horrort, és helyette inkább a humorral operál, aminek hatására innen egyáltalán nem lóg ki egy város közepén lévő játékterem (ahol akár játszhatunk is), fodrász vagy pizzázó, de a párbeszédek terén is rendre belefutunk valami poénosba.
Komolytalan nyomozás
Szöveges kalandjátékról van szó, aminek összesen 27 befejezése lehetséges. Természetesen itt is hamar rájövünk, hogy a város sötét titkokat rejteget, de ezek megoldásához, sőt egyáltalán az eltűnt gyermek megtalálásához több út vezet. A játék sokszor állít bennünket választási lehetőség elé, és legtöbbször már attól is eldőlhet az aktuális befejezés, hogy egy szereplőnek milyen választ adunk. Rögtön a játék elején dönthetünk, hogy busszal vagy pedig stoppal akarunk-e eljutni célunkhoz. Én a buszt választottam, és így lemaradtam egy kulcsszereplőről, aki elvitt volna kocsival, nem mellesleg a városban tevékenykedő titkos szekta tagja. Persze a fejezeteket újra lehet játszani, és szerencsére nem kell a szöveges kiírásokat állandóan végigolvasni – lazán skippelhetőek –, úgyhogy aki a 100%-os végeredményre és az összes achievement begyűjtésére menne rá, az is könnyedén elboldogulhat.
H. P. Lovecraft nagy rajongójaként kíváncsi voltam, hogy miben tud újat adni egy ilyen játék, mondjuk a már említett Dark Corners of the Earth, vagy akár a tavalyi The Sinking City után, viszont az kell mondjam, sajnos jelen esetben a humor egyáltalán nem tett jót az alkotásnak. Ez valahogy a Gibbousnál még működött, de itt inkább fárasztó és erőltetett. Persze ott a másik oldal is, hogy ha meg a fejlesztők csak a horrort sulykolják, akkor semmivel sem kaptunk volna többet, mint egy ebookot az Árnyék Innsmouth fölött novellából.
A látvány szerintem átlagos, kiemelni egyetlen helyszínt sem tudnék. Az animált karakterek legalább egy kis változatosságot hoznak mindebbe, de őket is kidolgozhatták volna egy kicsit aprólékosabban. Csupán egyetlen nap áll rendelkezésünkre felgöngyölíteni az ügyet, amit én itt egy kissé kevésnek éreztem, de mivel jelentősen szerteágazó irányokba kutakodhatunk, picit ki lehet tolni a játékidőt. Mondjuk, a The Innsmouth Case még mindezek ellenére is rendkívül rövid, de legalább nem lett túlbonyolítva. Ha Lovecraft-rajongóként le tudod nyelni a tolakodó humorizálást, akkor érdemes vetned rá egy röpke pillantást. Végül is, jobb, mint egy halember!
