Magazinunk 2014/6-os számában közöltünk tesztet a Van Helsing trilógia második részéről, amely ugyan vegyes érzéseket keltett bennem, a konklúzióm az volt, hogy bár nem ér fel a klasszikusnak tekinthető első felvonáshoz, mégis a beletömött rengeteg tartalom miatt érdemes bezsákolni. Nos, a játékhoz azóta megjelent DLC-kkel kapcsolatban nem lehetek ennyire elnéző...
A NeoCore Games a VH1 mellé egy ingyenes és három fizetős csomagot jelentetett meg; előbbi elhozta a Scenario játékmódot, utóbbiakban két új karakterosztály mutatkozott be, és Katarina is kapott egy új fejlesztési fát. Miután mindezek alapból benne vannak a második részben, nagy kérdés volt, hogy mit fog kitalálni a csapat az új epizód mellé; erre főleg a relatíve drága (jelenleg 18,99 euró a Steamen) Complete Pack előrendelői voltak kíváncsiak, akik ugye megszavazták a bizalmat a lányoknak-fiúknak. Ők azok, akik most meglehetősen csalódottak, sajnos érthető módon, miután a pakk a (külön 2,99 euróért mért) zenei anyagon kívül csupán két, igencsak soványka DLC-t tartalmaz.
Villámtúra betintázva
A sorban az első a 4,99 eurós Ink Hunt (Túlvilági vadászat) nevű miniküldetés volt, amely teljesen külön indítható el a főmenüből, a Kaland menüpontra bökve. Sztorija szerint egy rejtélyes hasadék nyílt a Tintába a rejteken, Van Helsing pedig rögtön beleveti magát. Egy ősi bányavárosba jut, ahol a rozsdakő nevű, a Tinta tulajdonságait módosítani képes ércet termelték ki, ám egy fertőzés mindenkit elpusztított. Barátunk, a Hetes Számú Fogoly itt szabadított el pár ezer szörnyet, és egy rusnya főgonoszt felébresztve a Tinta mélyére hatolt. Feladatunk leölni a dögöket, a bosst, és... és ennyi. Az új játéktér mindössze négy, zsebkendőnyi méretű területből áll, és bár a Kristálypalota a jégfarkasokkal baromi jól néz ki, az egész kaszabolás nem tart tovább egy-másfél óránál, még úgy sem, hogy mindent bejársz, és felfedezed a pálya hét titkát.
Ráadásul értelme sincs sok a dolognak, ugyanis a DLC-t, ahogy arra a Steam oldala is figyelmeztet, csak egy olyan Veterán karakterrel indíthatod el, amely másodszor is végignyomta a teljes kampányt.Ez jellemzően egy maximális szintű és hírnevű Helsinget jelent, s miután nem kapunk szintkorlátemelést, további fejlődésnek nincs tere. Még különleges jutalmak sem járnak az egészért – legalább valami olyan cuccot hozzánk vághattak volna a srácok, mint mondjuk az első részben Boriszláv király jogara, vagy egy spéci szett, de legalább egy acsi, hogy érezzük a végén: megérte a pénzt és az elmúlt száz percet a móka. De semmi ilyen nincs (sőt a boss legyőzése után a két kincsesláda közül az egyiket ki sem tudtam nyitni), és tényleg, olyan bénán, hirtelen van vége, hogy ott állsz bután, és nehéz felfogni, hogy ennyi volt az egész. Pedig tényleg ennyi.
Plusz egy izé, és más semmi
A második DLC még érthetetlenebb. A Pigasus névre hallgató, 2,99 eurós csomag ugyanis csak egy kétségtelenül csinos, de jószerint haszontalan lényt tesz elérhetővé a Rejteken (a trófeaasztal alatti placcon, jobbra, egy aranyszínű korong), akit öt darab eszencia feláldozásával idézhetsz meg. Ő egy kereskedő, aki eposzi cuccokat árul, tízmilliós (!) átlagáron. Ráadásul őt is csak a második végigjátszás után lehet elérni (bármelyik játékmódban), és kimaxolt karakterrel használható cuccot nem is találtam nála.
Sajnos nem tudok mást mondani: nincs értelme megvenni sem a komplett csomagot, sem külön-külön a DLC-ket, mert a 10,99 eurós alapjátékhoz semmit nem tesznek hozzá. Az továbbra is megéri az árát, ezeket pedig egy durva leárazáskor hozzácsaphatod, de ha kimaradnak, akkor sem veszítesz semmit. Most már tényleg csak a harmadik részben bízhatunk...
