Az Evil Within kissé zavaros célokat kitűző anti-hősnője, Juli az Assignment DLC során már megmutatta, hogy nem fél a farkastól, és ha harcban nem is, de bátorságban mindenképp felveszi a versenyt az alapjáték főszereplőjével, Sebastiannel. A két részre vágott mellékszál második, záró epizódjában az összes korábban felvetült kérdés választ kap, ijesztő és erőszakos végkifejlethez vezetve a tűzzel játszó rendőrlányt, ami persze senkit sem lep meg, hisz akárcsak az Assignment, a Consequence is Castellanos nyomozó pokoljárásával párhuzamosan játszódik, sőt, ez a kiegészítő a TEW lezárásával együtt ér véget.
Rémálomföld
Az Evil Withint tavaly két dolog miatt szerettem igazán: egyrészt mert a klasszikus japán horrorjátékok előtt tisztelegve a régi és új trendeket is össze tudta mosni egyetlen élvezetes játékmenetet nyújtó programmá, másrészt pedig mert volt egy amolyan gagyi bája, amit csak azok értékelnek igazán, akik a ’90-es évek túlélőhorror-láza alatt is észnél voltak, és találkoztak a Resident Evillel vagy a Dino Crisisszel. Aztán jöttek a DLC-k, és gyakorlatilag kukázták ezt a két tulajdonságot, hogy egy, az alapjátéknál komorabb, érettebb környezetet mutassanak be. Az Assignmentben a harc például szinte egyáltalán nem volt opció, mert Juli gyönge nőként egy halovány taslitól is a földön találta magát. Helyette a lopakodás került fókuszba, mely a Consequence-ben is fontos – legalábbis akkor, amikor nem esik szét körülöttünk minden éppen, hogy egy brutális, beteges és sokkoló boss-szal kelljen megverekedni a valóság és az álmok határvonalán.
Mivel azonban a második DLC gyakorlatilag a TEW utolsó két fejezetét foglalja össze Juli szemszögéből, ezért mondhatni nyilvánvaló, hogy egyre kevesebb olyan jelenete van a játéknak, ahol Kidman rejtőzködhet. Szerencsétlen lányka így kénytelen lőfegyverekhez folyamodni, muníció viszont alig található a pályákon (arányaiban kevesebb van belőlük, mint az alapjátékban), azaz a „mindenkit szétlövök” taktikát felváltja a „mindenkibe belelövök egyet, aztán gyorsan elfutok” stratégia.
Jancsi és Juli
A Consequence tehát eltér az előző DLC-től, ami annyiban jó dolog, hogy legalább nem teljesen ugyanazt az élményt nyújtja. Sajnos azonban így már korántsem hat olyan eredetinek a kiegészítő, mint az elődje, sőt, a sztori borzasztóan erőltetett sulykolása miatt inkább kapkodó, siettető érzést kelthet a játékosban. Mivel a harmadik DLC már nem a Juli-féle szálra fókuszál, ezért a Tangónál sebesen el kellett varrni a szálat, ez pedig egy csomó, az akciót vagy horrort megszakító visszaemlékezésbe és videóba torkollott, melyektől a dramaturgiai egység megbomlik, egy jó, de semmiképpen sem kiváló élményt varázsolva a képernyőre.
Félreértés ne essék, a Consequence így is bőven ajánlott csomag, főleg, hogy sok más játékkal ellentétben az Evil Within fejlesztői tényleg értik, miről is kéne szólnia a letölthető tartalmak üzleti modelljének. Juli kalandjai kicsit eltérő fényben világítják meg a program univerzumát, és együttesen a szóban forgó második pakk egyensúlyproblémái ellenére is kerek egészet alkotnak, és akkor a remek pályákat vagy a még az alapjátékot is megszégyenítően véres jeleneteket nem említettem. Egyedül az bosszantó, hogy tudjuk, hová lyukad ki a DLC, tekintve pedig, hogy a harmadik kiegészítő a Keeper nevű szörnyetegre koncentrál (tudjátok, az a széffejű rondaság), már az sem derül ki, hogy mi történt a TEW különös, izgalmas eseményeket előrevetítő záró képsorai után. Na, sebaj, majd a második részben, amit remélhetőleg ugyanolyan odaadással készít el a Tango, amilyennel az első részt is.
