Ezt a jó szokásukat 2017 óta évről évre tartják. Először Vvardenfell szigetére látogathattunk el ismét a méltán híres The Elder Scrolls: Morrowind megjelenésének tizenötödik évfordulója kapcsán, tavaly az elfek szülőföldjét, Summersetet járhattuk be, ahol politikai intrikákba folyhattunk bele, idén pedig az Elder Scrolls világának humanoid cica lakóinak hazája, a sivatagos Elsweyr (Elsewhere) lett a célállomás, ahova utoljára röpke 25 évvel ezelőtt a The Elder Scrolls: Arenában látogathattunk el. A hely maga olyan titokzatos, mint amennyire sivár, ugyanis ősi mivoltából fakadóan számos rejtélyt tartogat a játékos számára.
ELTERÜLT, MINT A NAGYALFÖLD
A sztoriba még azelőtt belecseppenhetünk, mielőtt elindítanánk a kiegészítőt, ugyanis február óta elérhető az az ingyenes prológus DLC, amit bárki kipróbálhat, aki rendelkezik az alapjátékkal. A Wrathstone-nak nevezett csomagban két teljesen új, csoportokra szabott dungeonön vergődhettünk át, hogy felkutassuk egy misztikus kőtábla darabjait. Wrathstone két felét egyesítve a neves Imperial mágus, Abnur Tharn szabadjára ereszti azokat a sárkányokat, melyek aztán a kiegészítőben az égből tartják terror alatt Elsweyr egészét.
A sárkányok ellen folytatott harcok véget nem érő eseményeknek számítanak Elsweyr területén és voltaképpen akármikor elmehetünk sárkányokra vadászni. Ehhez a térképet megnyitva láthatjuk, hogy éppen hol repkednek a fenevadak. Karakterünk nem Dragonborn, ezért a legyőzésükhöz egyedül biztosan kevesek leszünk, szóval ildomos megvárni, amíg egy legalább 7-8 főből álló csapat összeverődik. Az őshüllők eltakarítása mellett egy politikai háborúban is részt fogunk venni, ami a sivatagos területen folyik, ám nagy ütközetekre nem kell számítanunk, hiszen ez csak a sztori szempontjából lesz lényeges. Elsweyr trónján ugyanis nem a jogszerű uralkodó, hanem egy trónbitorló ül, akinek haderejével hőseinknek szintén meg kell küzdeniük, így aztán két oldalról kerülünk tűz alá; néhol akár szó szerint is.
Mint minden ESO-expanzió kezdetén, úgy akár most is nulláról elindulva vethetjük bele magunkat a kiegészítőbe, és nem kell felküzdenünk magunkat a maximális szintig, hogy fejest ugorhassunk az új tartalmakba. Az Elsweyr esetében az amúgy is merész vállalkozás lenne, tekintve, hogy kontent terén első körben igencsak foghíjasan érkezett a mostani csomag – de erről majd később. Egy új kezdősztorinak álcázott tutorialt is kapunk, amelyben nem egy foglyot alakítunk – oda a sorminta, ó, jaj. Egy csapat khajiit talál ránk, az eszméletét vesztett idegenre, és vesz minket gondjaiba. A menedéket megtámadja egy csapat sárkány, az ott élő cicalények majdnem mind odavesznek, nekünk viszont sikerül megmenekülnünk a biztos haláltól. Ettől a ponttól kezdve nyílik meg a világ és veszi kezdetét a sztori többi része, mint például a fent említett megszállás. A kampány három szálra szakad, amik néha keresztezik egymást, de mégis, a fókusz teljes hiányától szenvednek, mintha a történet írói se tudnák, mit akarnak kihozni a sztoriból. A történet követése hamar unalmassá válik, egyrészről a történetvezetés hiányosságaiból fakadóan, másrészről pedig, mivel a dialógusok csaknem egésze úgy hat, mintha minden elhangzó mondat csak valami expozíció lenne. Az első felvonás vége sem érződik a kezdeti szakasz lezárásának, hiszen csattanóval ér véget. Ezzel a megoldással később visszacsábíthatják a játékosokat, ugyanis az Elsweyr tartalmi támogatása nem ért véget a megjelenéssel. Ismerősen hangzik?
MMO ÉS LIVE SERVICE?
Mit ad nekünk az új expanzió? Nos, kapunk az egy teljesen új területet, új sztorit, számos a történet fő szálánál érdekesebb és kidolgozottabb mellékküldetést, a Sunspire nevű 12 fős Trialt, új world bossokat a sárkányok képében, és persze egy új kaszt sem maradhatott ki a felhozatalból. Míg Morrowindben a Wardenek szolgáltak újdonságként, addig az Elsweyrben a Necromancerekkel ismerkedhetünk meg. A sötét mágiát használó új kasztot kifejezetten a játékosok kérték a fejlesztőktől, akik úgy gondolták, hogy Elsweyr ideális környezet lenne a Necromancerek bevezetéséhez. Az új kaszt üde frissességet kínál mindenkinek, mivel annyira jól skálázható: mindegy, hogy magicka- vagy stamina-orientált a builded, a Necromancer mindkét esetben megállja a helyét, sőt a kaszthoz tartozó három specializáció képessége csaknem teljesen egyedinek érződik az ESO világában. A Necromancer erőforrásaként az elesett ellenfelek szolgálnak, belőlük nyerhetünk energiát, vagy akár fel is támaszthatjuk őket. Utóbbi nemcsak a mezei mobokra értendő, de például egy a csatában elhullott játékos tetemébe is életet lehelhetünk, majd rövid időre a szolgánkká tehetjük őt. A halottakkal való „játék” azonban az ESO világában is tabunak, sőt mi több, büntetendő cselekménynek minősül. Amennyiben egy településen használjuk a sötét mágia ezen formáját, úgy törvényszegést követünk el, és vérdíjat tűznek ki a fejünkre, a helyi rendfenntartók pedig a nyomunkban fognak koslatni. A képességek egyébként nem éppen azok a spammelni való fajták, hanem szituációhoz kötöttek, ami alatt azt kell érteni, hogy számos adottságunk akkor fog a leghatékonyabban működni, ha az adott helyzethez mérten használjuk őket egy bejáratott sorrend helyett. Ha feltöltődött az ultimate-ed, akkor nem érdemes azonnal használatba venni, mert mi lesz akkor, ha nincs a közelben elég erőforrás ahhoz, hogy hatékonyan tudjon működni?
De ha már a holtak feltámasztásánál tartunk, mint mondottuk, a megjelenéskor kezünkbe kapott sztori nem ért véget, ugyanis az Elsweyrhez egy egész éven át tartó kampány tartozik, ami a Season of the Dragon nevet kapta. Hogy ez pontosan mit jelent, azt még mindig nem tudjuk. Ami biztos, hogy az ESO az olyan szolgáltatásként működő játékokhoz hasonló útitervet kapott, mint az Anthem, a Fallout 76 és még sorolhatnánk – avagy a megjelenéskor kézhez kapott tartalom csak az első fejezete sárkány-szezonnak. Az idei E3 alatt aztán az is kiderült, hogy összesen három fejezetre számíthatunk: az első toldás, azaz a Scalebreaker dungeon-pakk idén ősszel, míg második, vagyis a Dragonhold valamikor télen fog megjelenni, ám hogy milyen újdonsággal szolgálnak majd, az csak a QuakeConon derül ki. Csak történeti elemekre számítsunk, vagy akad más, a játékmenetben is némi újdonságot jelentő extrák? Például érkezhetne valami frissebb craftolási forma, mint amilyen például a Summerset esetében az ékszerkészítés volt. Reméljük, hogy az eddigi legdrágább kiegészítő nem csak egy túlmisztifikált történeti csomag lesz pár kötelező adalékkal.
Az előző kiegészítőkkel szemben az Elsweyr megvásárlásával úgy érezzük, hogy zsákbamacskát vettünk. Jelenleg mintegy harmincórányi tartalom van az amúgy negyven eurót kóstáló kiegészítőben, ami egy MMO esetében, valljuk be, nem egy nagy eresztés. Persze ez később bővülni fog, de mindössze a fent elhangzott nagyvonalú részletekről tudunk. Mindezek ismeretében nehezen tudunk ítéletet mondani a kiegészítő felett. Elsősorban azoknak ajánljuk a megvásárlását, akik a küldetésekért indítják el az Elder Scrolls Online-t, nem a grindért vagy a változatos játékmenetért. Az, hogy végül kifizetődik-e a beleölt pénz vagy sem, majd télen kiderül.
