Lassan éves tradícióvá válik, hogy június környékén ismét lehúzom a The Elder Scrolls Online cirka 100 GB körül mozgó telepítőjét és szigorúan egy új karakter generálásával szemügyre veszem, hogy is sikerült a Zenimax Online legújabb bővítése a játékosbázis megőrzése, illetve növelése érdekében. Sajnos annak ellenére, hogy még bő tizenév távlatából, és egy-két komolyabb kiábrándulás után is szeretem az MMORPG műfaját, ez nem egy túlságosan felemelő rituálé. A fejlesztőcsapat ugyanis az idén már nyolcéves játék kiegészítéseit évről-évre egyre inkább egy fanservice-zel megtolt mézesmadzagként használja, kisebb-nagyobb, ám közel sem teljes szeleteket lekanyarítva a széria ikonikus felvonásainak térképeiből, hogy minél több régi rajongót csábítsanak át az online változatba. A mélysége, színvonala, komplexitása sajnos eléggé elmarad az offline részektől, és ezen nem változtat legújabb fejezete, a High Isle sem.
A High Isle az idei évet átölelő Legacy of the Bretons történetszál központi eleme, mely az utóbbi évek bővítéseihez hasonlóan egy fizetős, előkészítő kalanddal indult néhány hónapja, majd az ősszel érkező, külön megvásárolandó DLC-kkel zárul. A cselekmény középpontjában ezúttal egy titkos diplomáciai összejövetel áll a kis túlzásokkal Brit-szigeteknek megfelelő vulkanikus High Isle területén. A találkozó sorsdöntő az évek óta tomboló háború kimenetelére nézve, a meghívottak ugyanis a harcban álló felek képviselői, a találkozó célja pedig, hogy High Isle semleges területén meginduljon valamilyen béketárgyalás a vérontás végét, és a birodalmi trón sorsát illetően. Az előkészületekbe azonban bekavar az Ascendant Order néven ismert renegát lovagrend, mely titulusa ellenére leginkább rablóbandaként, illetve terrorszervezetként működik Tamrielben, és melynek rejtélyes vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a béketárgyalás helyett tovább erősödjenek az ellentétek.
Új vizeken, régi evezővel
Karakterünknek megérkezését követően máris titkos megbízások sorát kell teljesítenie eltérített hajók, elrabolt kapitányok, árulások és szabotázsok felderítése érdekében, és rövid időn belül átlátogat a kastélyokkal teli napfényes sziget ikertestvérére is, mely gyakorlatilag egy dzsungelekkel borított börtönsziget. Az újítások sora papíron egészen impozáns: új küldetéslánc, számos mellékküldetés, új próba, egy rakatnyi új breton-specifikus felszerelés és lakberendezési tárgy a játékosok házaiba, illetve egy teljesen új játékelem, a gyűjtögetős Trials of Tribute kártyajáték. High Isle területén akadhatunk még méretes publikus főellenfelekre, illetve időszakosan aktiválódó vulkanikus hasadékokra, melyek berobbanásakor különböző tűzelementálok lepik el a környéket, a játékosoknak pedig meg kell védeniük a kiérkező druidát, aki mágikus képességeivel próbálja lezárni azt. A tavalyi Blackwood kiegészítőben bevezetett társak repertoárja is kiegészült két új besorozható karakterrel, egy hősies, becsületes breton lovaggal és egy minden hájjal megkent zsivánnyal.
A tesztelés során tapasztaltak alapján viszont sajnos kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezek a TESO kiegészítők mintha évről-évre soványodnának. A tavalyi Blackwood sem érződött akkora bővítésnek, mint előtte Skyrim északnyugati területe az alatta elterülő Blackreach zónával, High Isle azonban, ha méreteit tekintve nem is, az érdemi tartalmak mennyisége terén mindenképp hagy maga után némi kívánnivalót. Vegyük például a fő cselekményszálat: mivel új karaktert kezdtem, a közlekedés, komolyabb képességek és tulajdonságok megnyitása növelte valamelyest a játékidőt, ám az Ascendant Order elleni harc meglehetősen rövid, kiszámítható, ráadásul még lezáratlan is. (A rendet vezető mester elleni végső összecsapás ugyanis majd csak a külön megvásárolandó, illetve ESO Plus előfizetéssel elérhető őszi DLC-ben érkezik majd.) Maguk a küldetések unalomig ismert formulákat követnek. A korábbi kiegészítőknél is nagy mértékben értem tetten bennük a szándékos időhúzást, amikor egy-egy karaktert vagy összeszedendő tárgyat csak azért tettek a fejlesztők a térkép különböző pontjaira, hogy azzal is hosszabbnak érződjön a kaland. Az új próba nem rossz, a gyűjtögetős kártyajáték viszont kissé túlkomplikált, miközben egy ponton túl a győzelem erősen a szerencsétől függ. A vulkanikus publikus események pedig látványukban és grandiozitásukban is elmaradnak a tavalyi csomag Oblivion-kapuitól, vagy a tavalyelőtti riftektől.
Mindezt csak megfejeli az a már utóbbi években is mantra-szerűen megismételt tény, hogy a TESO nem egy mai játék (8 éves lett áprilisban), melyen hiába fényesítenek, csinosítanak valamennyit a fejlesztők, hiába komponálnak szemet gyönyörködtető tájképeket és naplementéket, a textúrákon, modelleken, animációkon bizony látszik a kor. Annak ellenére, hogy a High Isle nem akkora volumenű fanservice, mint az utóbbi két kiegészítő, még mindig érezhetően inkább az újonc játékosoknak próbál kedvezni. Ők ugyanis bármelyik kiadását vásárolják is meg, automatikusan hozzáférést kapnak az összes többi nagy csomaghoz a Morrowindtől a Blackwoodig. Az új tutorial ehhez igazodva fel is kínálja nekik, hogy immár bárhol, bármelyik történetszállal elkezdhetik a kalandot, a veterán TESO játékosoknak azonban – nincs szebb kifejezés – ez egy éves rendszerességgel odavetett közepes méretű húsos csont. Ha a Zenimax valóban szeretné egyszerre megtartani és bővíteni a játékosbázist, akkor ennél lassan többre lenne szükség – megkockáztatom, hogy egy-két éven belül legalább egy Tamriel Unlimited volumenű vérfrissítésre.
