A brit illetőségű Supermassive Games megbízható minőségben szállítja már évek óta a minimálisan fejlődő, de félelemkeltésben korrekt szintet képviselő interaktív horrorjátékait. Bár szinte biztos, hogy a 2015-ös Until Dawn sikerét már sosem fogják tudni megugrani, azért lelkesen próbálkoznak – elsősorban a horror műfajra kiélezett The Dark Pictures Anthology szériával. Ebből a The Devil in Me tavaly jelent meg, idén pedig sci-fi környezetben az űrbe megyünk, azonban az Until Dawn: Rush of Blood-hoz hasonlóan a Supermassive ezúttal is kiadott egy rail-shootert, The Dark Pictures: Switchback VR néven. Még a PS VR2 megjelenése előtt jelentették be és lényegében a nyitó-címek között érkezett, viszont megvolt az oka annak, hogy különösebben nem foglalkoztunk vele. Bár szép kis reklámot pakoltak mögé azzal, hogy a játék akkor ijeszt meg, amikor pislogsz, összességében mégis egy teljesen átlagos és kiszámítható horror-shooter kerekedett belőle. Érezhette ezt a Supermassive Games is, mert a visszajelzésekre reagálva masszív frissítést adtak ki a Switchback VR-hoz, ami a hibajavítások mellett extra tartalmakat is hozott.
A hullám, meg a vasút
A játék egy vonatszerencsétlenséggel indul, majd átkerülünk a Limbóba, ahol nem egy hintó, hanem a The Inferno nevű hullámvasút vár ránk. Befigyel a Kurátor is, valamint egy furcsa démoni entitás, aki végigkísér minket a vérfagyasztó kalandon. Természetesen a The Dark Pictures Anthology összes eddig megjelent játékát csatasorba állítja a Switchback VR és igyekszik azok legemlékezetesebb pillanatait visszaidézni, miközben az ördögi hullámvasúton suhanunk. Emiatt aztán újra átélhetjük az SS Ourang Medan hajó köré összpontosított tengeri rémálmot, elsuhanunk Little Hope boszorkák lakta városkájába, a Távol-Kelet barlangjaiban vámpírok hozzánk ránk a frászt, valamint a hotelkomplexum sorozatgyilkosa is tiszteletét teszi.
Egy rail-shooter keretein belül, szó szerint kötött pályán fogjuk elszenvedni a ránk törő borzalmakat. Mindkét kacsónkkal lövöldözhetünk alapjáraton pisztolyokkal, de a speciális dobozokat kilőve gépfegyverre is szert tehetünk, és azzal apríthatunk. Mind a négy felvonás más-más ellenségeket vonultat fel több bossharccal egyetemben. Útközben elágazásokhoz érünk, itt választhatunk, merre suhanunk tovább – ez garantálná az újrajátszási faktort. Az egész cuccnak végig arcade hangulata van, amiről gondoskodnak a folyamatosan szétlőhető, világító célpontok (koponyák, korsók, satöbbi), amik pontokat érnek, és akár versenghetünk barátaink ellen is az első helyért. Ez, és a rangok értelmetlen hajszolása picit elvett számomra a horror éléből, de nagyobb gond az, hogy csupán klisékre, arcbaugrós rémisztgetésekre (rengeteg a jumpscare) és egyszerű logikai feladványokra épít a Switchback VR, amik egyáltalán nem motiválnak, hogy folytassuk a kalandot.
Nincs tériszony, csak iszony
Addig a rövid ideig félelmetes, amíg elhisszük, hogy félelmetes: az illúzió azonban gyorsan lebomlik, köszönhetően a gyenge pályatervezésnek. A másik dolog, ami lehúzná az összképet, az a képi világ lenne, de ezt szerencsére a frissítéssel kijavították. Immáron rendesen betöltenek a textúrák (és ezt pozitívumként kell leírnom 2023-ban, hihetetlen!), valamint folyamatos 60 fps-sel zakatol a program. Javítottak a világításon, észrevehetően jobbak a vizuális effektek, részletesebb, szebb karaktermodelleket kapunk. Rövidült a töltési idő is, ami talán az egyik legfontosabb dolog, hogy ne a sötétben, szomorkásan ücsörögjön a játékos, amíg be nem tölt a pálya. Az ellenségek is kaptak új animációkat, de sok-sok apróbb bugot is kiirtottak. A megjelenés környékén elég rossz állapotban volt a játék a látványvilág terén, viszont mostanra helyreállt a rend.
Mindentől függetlenül azonban csak a fanatikus The Dark Pictures rajongóknak tudnám ajánlani, mert nem egy emlékezetes horrorjátékról van szó. Alig 3-4 óra alatt lazán kipörög, és szinte mindent megmutat, ha addig nem unnánk rá a lövöldözésre. Az rendben van, hogy ilyen állapotban kellett volna lennie a cuccnak a megjelenéskor, mint az izmos patch után, de ettől még nem lesz belőle más, vagy jobb videojáték. A szemmozgást figyelő rendszer egyértelműen a PS VR2 legnagyobb újdonsága, és az első egy-két alkalommal még tényleg poén, amint a pislogásnál jön a jumpscare, de a kaland végére már inkább ásítoztam, mintsem folyamatosan rettegtem. Kisebb adagokban fogyasztva érdemes lehet rámenni, de ezt is csak egy masszívabb leárazás alkalmával tudnám javasolni.
