Apró érdekesség, hogy a játék vélhetően radar alatt maradt volna nálunk, már csak az előzmény ismerete miatt is, ha a fejlesztőknek besegítő Techland nem keres meg minket a teszt lehetőségével. Mert bizony az első The Collider ugyan a vásárlók értékeléseinek hála nem került a steames kínálat középkategóriája alá, a sajtótól azért megkapta a magáét. Egyszerű külső, rikító színek jellemezték az ügyességi formulát, aminél egyre nagyobb sebesség mellett kellett kikerülni a csőszerű pályák felbukkanó akadályait. Az alap maradt, a feladat részben ugyanez, azonban minden más téren fejlődött a mechanika és a körítés, ami egy nagyobbacska űrcsatához köthető.
Pusztítsd el az anyahajót!
Ha mindig is arra vágytál, hogy egy jól irányzott lövéssel pusztítsd el a Halálcsillagot, netán a Power kapitány és a jövő katonái (Captain Power and the Soldiers of the Future) stáblistájánál látott akrobatikus repkedést vezényeld le saját szemszögből, akkor jó helyen jársz. A Shortbreak Studios játékának folytatása ugyanis némi körítést is kapott, minek hála a bolygónkat veszélyeztető ellenséges anyahajó felrobbantása a cél. Az első pedig, ami szembetűnik, a grafikai fejlődés. A látványos indítás során megrohamozzuk a hatalmas járművet, majd a teljesen 3D-s csőpályákon ismét a túlélés lesz a feladatunk. Legalábbis részben.
A hat szektorra lebontott, több mint ötven pályán a megadott időintervallumokat próbáljuk teljesíteni, összeszedjük a pengőket és boostereket (páncél, motorhűtés, mágnes az anyagi javak bevonzásához), néhol kilőjük az ellenséges objektumokat, egyszer-egyszer pedig egy főellenfelet is levadászunk. Utóbbiak speciális fegyverekkel próbálnak elintézni minket, de ha sikerrel járunk, szinteket léphetünk (majdnem minden misszióval), ennek pedig fejlesztés a jutalma, netán egy újabb űrhajó, ami már jobb képességekkel bír, mint korábbi vasunk. A különböző jellemzőket persze mi magunk is erősíthetjük, így turbózás után gyorsabban hűl a motor (a túlmelegedés nem tesz jót), az ütközéstől leamortizálódott páncél hamarabb regenerálódik és a többi. Így válik „farmolós”, élvezetes, sok-sok órán át izgalmas programmá az egyszerű alap, amit igazából pár szóban lehet jellemezni.
Élvezetes, szórakoztató
Mert a játékmenet tényleg nincs túlbonyolítva, noha a második epizód minden téren rengeteget fejlődött az előzményhez képest. Igazából nem is nevezhető folytatásnak, inkább egy remake ez, ami végre úgy valósulhatott meg, ahogyan azt talán eredetileg is tervezték az alkotók. Kikerüljük az akadályokat (akár az orrunk előtt is összezárulhat a járat, ilyenkor gyorsítani kell), összeszedünk mindent, megyünk tovább. Legalábbis a kampányban, mert van még egy aszinkronos multiplayer-mód is, ahol a végtelenítettnek tűnő szinten kell minél jobb eredményt elérni, így előrébb jutva a virtuális rangsorban.
A fejlesztéseknek, extra feladatoknak és új járműveknek hála azonban mindez nagyon szórakoztató, plusz egészen látványos is. A Vive- és Oculus-támogatásnak köszönhetően pedig, ha megvan a kellően erős vas és valamelyik kiegészítő, úgy érezhetjük, hogy tényleg a pilótafülkében ülve szeljük a levegőt, miközben próbálunk egyben maradni és nem nekiütközni semminek. A kihívás megfelelő, a játékmenet szórakoztató, az ár pedig alacsony. Nyomás megmenteni a világot, és elpusztítani a mocskos idegeneket!
