A lassacskán fotorealisztikus grafikájú játékok mellett talán az FMV (full-motion video) alkotások vékonyítják el a legjobban a videójátékok és a filmek, valamint részben a valóság közti határt. Ezek a sok esetben már-már tényleg interaktív filmeknek tekinthető játékok ugyan a motion capture térhódításával egyre jobban háttérbe szorulnak, de azért a közelmúltban így is született pár érdekes kísérlet, mint az Erica, a Who Pressed Mute on Uncle Marcus? vagy épp a Her Story, a Dragon’s Lair-t pedig valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. (Az én emlékezetembe mondjuk a Mad Dog McCree égett be örökre tetőről lebukdácsoló revolverhőseivel.)
A The Centennial Case: A Shijima Story a műfaj legújabb képviselője, melynek története a Shijima család jelenét, valamint véres múltját övező rejtélyek feltárásáról szól. Örök ifjúság, árulás, kapzsiság és sok más érdekes téma is előkerül a cselekmény során, melyet többnyire csendes szemlélőként követhetünk végig az élőszereplős felvételek sorozatán keresztül. Látvány tekintetében igazán kellemes a különböző korszakok és helyszínek megelevenedése, és a szereplők színészi játéka is remek, bár főhősnőnk azért hajlamos néha kicsit túljátszani a szerepét. Az egész kicsit olyan, mint egy színházi társulat előadássorozata, ahogy ugyanazon színészek más-más szerepben térnek vissza a múlt eseményeit megelevenítve, és kifejezetten érdekes látni, ahogy eltérő személyiségeket, kosztümöket öltenek magukra.
Maga az interakció mértéke elég minimális, többnyire kimerül időnként egy-egy választható válaszban, reakcióban, így az egyébként bármikor megállítható és visszatekerhető jelenetek alatt leginkább a kulcsfontosságú tárgyak és szereplők egyre bővülő sorát böngészhetjük. A játék valamivel több beavatkozást igénylő oldala az elméletek felállításánál és az érvelésnél mutatkozik meg a különböző bűnesetek megoldásakor.
A nyomozós showműsor hatását keltő felvezetést követően ezeknél a részeknél a játék által automatikusan összeszedett fontosabb információkat kell kvázi dominó stílusban az elénk terített kérdések köré pakolnunk, amik sok esetben aztán újabbakat szülnek. A helyes válasz megtalálásához segítségként bármikor visszanézhetjük a korábbi kapcsolódó jeleneteket, de mivel hatalmas könnyítésként összepasszoló mintákat festettek a puzzle elemeinek széleire, így gyakorlatilag pusztán azokat figyelve is egyszerűen megtalálhatjuk a megoldásokat. Ha mégis elakadnánk, akkor limitált energiánkat bevetve felfedhetjük az adott kérdéshez tartozó összes lapkát, de a játék előzékeny módon egyébként rögtön felajánlja a befejezést, ha már minden helyes elméletet megtaláltuk.
A The Centennial Case: A Shijima Story kicsit olyan, mint egy krimisorozat és egy televíziós dráma keveréke. A sztori és a cselekmény egész érdekesre sikerült, a bűnesetek frappánsak, még ha megoldásuk általában nem is feltétlen nehéz, és a színészek is remek munkát végeztek minden szerepükben – a borzalmas angol szinkront leszámítva. Mindazonáltal az előadás minősége ellenére vannak benne furcsaságok, például rossz válasznál az elméletek összeállításához kerülünk vissza, hiába oldottunk meg ott már mindent, és az előzetes érvelés sem túl átlátható.
Emellett az elméletek felállítása egyszerűsége ellenére szükségtelenül lassú és vontatott, egyes kirakós darabkák mintázata pedig sokszor nem látszik rendesen a szövegektől vagy effektusoktól. A feliratok időzítése sem tökéletes, az angol szinkron pedig egyenesen borzalmas, azonban minden hibája ellenére, ha valaki egy igazán minőségi és érdekes FMV játékot, vagy akár kvázi egy hosszabb interaktív filmet keres, az nyugodtan ruházzon be rá.
