De mi értelme van kiadni egy ilyen öreg játékot – tehetitek fel a kérdést, ám erre egyszerű felelni: 2015-ben az InXile Entertainment bejelentette, hogy elkészíti a The Bard’s Tale 4-et, amihez természetesen a játékosok segítségét kérték. A Kickstarter-kampányban a rajongók másfél millió dollárt adtak össze a programra, a fejlesztők pedig megígérték, hogy az eredeti trilógiát is újra kiadják. Ez meg is történt, a gyűjtés után az adományozók megkapták a szimplán emulált verziót. Na, de akkor miért van jelentősége a remastered kiadásnak? Hát azért, mert egy évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy abból viszont nem lesz semmi. Ugyanis az Olde Skuul nevet viselő csapat, amely eredetileg bejelentkezett a remaster elkészítésére, pénzügyi okokra hivatkozva abbahagyta a munkát. Az InXile azonban nem tétlenkedett, leszerződött a Krome Studiosszal, a The Bard’s Tale Trilogy pedig napvilágot látott, egyelőre csak az első epizóddal, amely jobb formában mutatkozik be, mint eddig bármikor.
Egy bárd dala
A The Bard’s Tale abban a korban született, amikor még nem voltak erős processzorok, nem voltak gyorsítókártyák, a számítógépes animáció pedig éppen csak megszületőben volt. Így azoknak, akik a ’90-es évek közepén-végén, esetleg az új évezred után születtek, borzasztóan elavultnak tűnhet a program által kínált játékmenet. A történet – ami Skara Brae felszabadítását meséli el a gonosz varázsló, Mangar igájából – ugyanis kizárólag szöveg és animált kép formájában van elmesélve. A feladatot egy maximum hét főből álló kompánia végezheti el, akik között megtalálhatók a szokásos kasztok: harcos, varázsló, paladin és így tovább. A játékot vezérelni a szövegopciókra való kattintással lehet, a képernyő bal felső sarkában pedig a város/katakomba/ellenfél képe jelenik meg. Azt gondoljátok, hogy ez unalmas? Nem! A Bard’s Tale története még most is élvezetes, az pedig plusz pont, hogy fejlesztők jó néhány dolgot a mai kor követelményeihez igazítottak. Van egér és billentyűzetirányítás, a felújított grafika kifejezetten szép egy 1985-ös játékhoz képest, plusz bekerült a szabad mentés/auto save és automapping is.
Ezekre pedig szükség is van, hiszen Skara Brae kifejezetten nagy település, könnyedén el lehet veszni benne. A játékos és a szereplők négyzetről négyzetre, házról házra, dungeonről dungeonra járnak, miközben megküzdenek az ezernyi veszéllyel. A fegyvereket a kovácsnál lehet megvenni, és itt lehet eladni a talált tárgyakat, az ivókban a pletykákat hallgathatjuk meg, a szentélyekben pedig a gyógyulás lehetséges. A harcok természetesen tapasztalati pontot és sebesülést adnak, így általános tanács, hogy ne induljatok le a katakombákba, amíg nem vagytok elég erősek! A megfelelő felkészülés hiányában könnyen oda lehet veszni idő előtt. A harcokban minden szereplő egyénileg lép a kiadott parancsok után: fegyverekkel, varázslattal vagy akár énekkel. Bizony, nagyon fontos, hogy a Mangar ellen induló csapatban legyen egy bárd, hiszen énekével többféle extrára is képes: egyik dalával például növelni tudja társai harci szellemét, egy másikkal pedig azt érheti el, hogy kevesebb ütést kapjanak…
Örökségem záloga
A premier óta kapott pozitív értékelések bebizonyították, hogy ma is van létjogosultsága egy olyan játéknak, ami eredetileg Apple 2-re jelent meg, majd onnan került át más rendszerekre. Nosztalgiának tökéletes, a fiatalok pedig kipróbálhatják a régi korok élményét. A majdnem 13 eurós, nagyjából 4000 forintos árért pedig év végéig a komplett trilógiát megkaphatjátok, ezzel teljessé téve az élményt. Ugye, hogy milyen jó üzlet?
