Persze a marcona, csimbókos szakállas részt leszámítva. A Stoic free-to-play játékában azonban egy viking polgárháborúba csöppenünk, ahol nem a fosztogatáson, hanem a kőkemény taktikán és a gyors észjáráson van a hangsúly.
Sakk viking módra
A Banner Sagának a miheztartás végett némi kerettörténete is van, ám ezt tíz perccel az intró után mindenki garantáltan elfelejti. A játék ugyanis – kis túlzással – csak a harcról szól, ez pedig jelen esetben egyáltalán nem negatívum, sőt egyenesen a Factions legnagyobb erénye. A nyúlfarknyi oktatórész teljesítésével azonnal fejest kell ugranunk a mély vízbe. Nincs lehetőség botokkal gyakorolni, a tapasztalatot hús-vér játékosok elleni küzdelemben kell megszereznünk, és ez rendjén is van így. A Banner Sagában ugyanis az ellenfél rafinált kicselezése és hibáinak könyörtelen kihasználása jelenti a győzelem kulcsát, a meccsek pedig leginkább elmélyült, de mindvégig izgalmas sakkjátszmákhoz hasonlíthatók.
Ezt a párhuzamot csak tovább erősíti a körökre osztott játékmenet, mely szintén a sakk szabályain alapul: a négyzetrácsos pályán egyszer te lépsz, egyszer az ellenfél, és természetesen mindig csak egy bábuval. Akarom mondani vikinggel. Az egymásnak feszülő két csapat minden esetben hat-hat főből áll, az egységek pedig két alapvető tulajdonsággal, erővel és bizonyos fokú páncélozottsággal rendelkeznek. A harcrendszer azonban ettől sem válik bonyolulttá, az erő ugyanis egyszerre fejezi ki az adott karakter alapsebzését és életerejét, a páncélozottság pedig az a szint, ami fölött egy csapás csökkenti előbbi értékét. Vagyis sebzés egyenlő erő, mínusz páncél. Elég egyszerű, igaz? Nem egy bonyolult gépi algoritmus és kismillió láthatatlan kockadobás eredménye, sokkal inkább maga a kiszámíthatóság.
Ez a rendkívül letisztult, ésszerű és ráadásul jól is működő rendszer ugyanakkor annyi kulcsfontosságú döntéshelyzetet eredményez, hogy még a leggyengébb kihívóval szemben sem érezzük könnyűnek a játékot. A dilemmák sora a helyezkedéssel kezdődik, aztán megjelenik Morpheus a két kis kapszulával: piros vagy kék, azaz életet vagy páncélt sebezzek? Ha előbbit, akkor az ellenfél valamivel kisebbet üt a következő körben, ha utóbbit, jó eséllyel én csapok rá nagyobbat később – ha megérem. Az alkalmazható taktikákat ráadásul nagyban meghatározzák a pályán hadonászó egységek speciális képességei, illetve az, hogy kiket is válogattunk be az adott csapatba.
Tizenöt perc hírnév
Nem csak a csatatéren születnek ugyanis fontos döntések: a tizenöt-harminc perces meccsek között elég sokat bogarászunk majd a játék menüjében, ahol kezdetben négyféle harcos áll rendelkezésünkre. Amint azonban skandináv terminátoraink elég ellenfelet hánytak kardélre, kasztjuktól függően három különböző irányba fejleszthetjük őket. A specializációval új külső és néhány egyedi képesség is jár, melyek kombinációjával egyre tudatosabb és persze halálosabb taktikákat dolgozhatunk ki. Magasabb szintű egységeink tulajdonságait – bizonyos keretek között – módosíthatjuk is, hogy jobban illeszkedjenek egyedi játékstílusunkhoz. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy két, szinte azonos karakterekből álló csapat találkozik, ám ha hihetünk a fejlesztőknek, a Factions folyamatosan bővül majd új egységekkel.
A szintlépésekhez és a katonák toborzásához a csatákban szerzett sajátos fizetőeszközre, vagyis hírnévre lesz szükségünk. Ezekkel a pontokkal fizethetjük ki a rendszeresen megrendezett bajnokságok beugróit is, de ha mindenünk a stílus, új skinekkel is megörvendeztethetjük kedvenc harcosainkat. Mindazonáltal nem árt spórolni a hírnévvel, hiszen a játék még győzelem esetén is elég szűkmarkúan osztogatja a nehezen kiérdemelt pontokat.
Ingyen add az életed
Ezen a problémán persze könnyen segíthetünk, ha mélyen a pénztárcánkba nyúlunk – ám őszintén szólva, a játék fizetős extrái egyáltalán nem érik meg az árukat. Az új gúnyák és az előre gyártott karakterek kifejezetten drágák, egyedül talán hírnevet érdemes néha venni, azt is csak nagy tételben. Egy kezdeti nagybevásárlás ráadásul kifejezetten rossz döntés lehet, hiszen az így szerzett, kigyúrt vikingekkel nagyrészt magas szintű, tapasztalt játékosokkal kerülünk majd szembe (a hozzánk hasonló kezdők helyett), és így bizony sokáig nem lesz részünk sikerélményben. Öröm az ürömben, hogy a Banner Saga emiatt mindenféle hátrány nélkül élvezhető akár ingyen is, így kiélezett, taktikus meccseivel jó eséllyel lehet az unalmas irodai délutánok és számtech-órák új favoritja. Ó, és említettem már, hogy gyönyörű?
